Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Hét évtized André Kertész-fotói Budapesten

Magyarországon eddig nem látott részletességgel, több mint 250 képen keresztül mutatja be a világhírű, magyar származású fotográfus, André Kertész munkásságát a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) péntektől látogatható retrospektív kiállítása.

Ez az első olyan Kertész-kiállítás Magyarországon, amely kizárólag eredeti fényképeket - vintázsokat, illetve a fotográfus által jóváhagyott kópiákat - tár a közönség elé - mondta el a tárlat szerdai sajtótájékoztatóján Tomsics Emőke vezető kurátor. A kiállítás anyaga a párizsi Jeu de Paume munkatársai, Michel Frizot és Annie-Laure Wanaverbecq hat éves kutatómunkájának eredményeképpen állt össze, majd a 2010 szeptemberi franciaországi bemutatkozást követően a svájci Winterthur és Berlin után érkezett utolsó állomására, Budapestre.

Mint a francia kurátorok elmondták, a retrospektív tárlat André Kertész hét évtizedes pályafutásának egészét végigköveti, a négy nagyobb szakaszon belül egy-egy technika vagy téma mentén kisebb fókuszpontokat kijelölve. "Alapvető célkitűzésünk az életmű újragondolása volt, kitérve a kevésbé ismert időszakokra és Kertész jól menő éveinek rejtettebb momentumaira is" - hangsúlyozta Michel Frizot.

A tárlat André Kertész Magyarországon készült felvételeivel kezdődik. A fotográfus I. világháborús képei jelentősen különböznek a korabeli haditudósítások fotóitól, de az 1918 utáni - például az úszó alakokról készült - munkákon is szembeötlőek a művész újító törekvései. Ebből az időszakból számos kis méretű kontaktfotó maradt fenn, melyekből az első terem több tucatnyit vonultat fel.


André Kertész: Erzsébet és én (1933) című fotója a fotóművész szeptember 29-én nyíló retrospektív kiállításán a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kép zselatinos ezüst nagyítással készült az 1960-as években. Jogtulajdonosa: Collection of Sarah Morthland, New York.

Kertész munkásságának máig legismertebb szakasza az 1925 és 1936 között Párizsban töltött tizenegy év. Mint Michel Frizot felidézte, megjelenésükkor az újdonság erejével hatottak a Párizs André Kertész szemével (Paris vu par André Kertész) című kötetben publikált, személyes hangvételű városfotók, a domború tükörrel készült Torzulások című aktsorozat jelentőségét azonban csak a hetvenes években ismerték fel.

A fotográfus Bölöni György Az igazi Ady című könyvéhez is készített felvételeket, ezek a "szereplő nélküli portrék" a költő kedvelt párizsi helyszíneit idézik fel úgy, mintha Ady épp az exponálás előtt sétált volna ki a képből. Kertész művésztársairól is fotografált "tárgyportrékat", melyek például Piet Mondrian vagy Fernand Léger személyiségét ragadják meg személyes tárgyaikon, műtermeiken keresztül.

Michel Frizot kiemelte a Kertész és szerelme, Erzsébet 1933-as házassága előtt készült kettős portrét: a képen csak az asszony néz a kamerába, leendő férje őrá tekint. A fotográfus által többször is alkalmazott beállítás mellett azonban a felvétel másról is híres: Kertész később több részletnagyítást is készített belőle, előbb kettejük arcát, majd felesége vállán nyugvó kezét kiemelve.

Az 1936-tól Kertész halálig, 1985-ig tartó amerikai korszakot a francia kurátorok két részre bontották. A New Yorkba költözés eleinte kevés sikert hozott a fotográfusnak, aki anyagi helyzetét csak a House and Garden című magazinnak végzett "rabszolgamunkával" tudta stabilizálni; igazi értéket hordozó képeket szinte csak magának készített.

A fordulatot az 1963-as év hozta, mikor több nagy kiállításra is meghívást kapott és Párizsban rábukkant francia korszakának elveszettnek hitt negatívjaira. Bár Kertészre addig is jellemző volt, hogy egy-egy témájához pályafutása során többször is visszatért, a régen látott képek újabb ösztönzést jelentettek számára - idézte fel Michel Frizot.

A fotóanyagot igazi különlegességként Kertész színes polaroid képei zárják, ezeken az idős művész elsősorban felesége elvesztését próbálja feldolgozni. Külön terem vonultatja fel a harmincas évek nagy jelentőségű fotómagazinjait, majd a kiállítás utolsó termének kisfilmjén a csaknem 90 éves André Kertész is felbukkan munka közben.

Kertész képek. Kertész és Magyarország címmel az MNM kamaratárlat és konferencia keretében is feldolgozza a világhírű fotográfus hazai recepcióját. A december 31-ig látogatható kiállítás számos kísérőprogramjáról a www.andrekertesz.hu honlap nyújt részletes információkat magyar és angol nyelven.

Elhunyt Makovecz Imre építész

Életének 76. évében kedden elhunyt Makovecz Imre nemzetközi hírű építész, a magyar organikus építészet Kossuth-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett stílusteremtő alakja - tudatta a család az MTI-vel.

Makovecz Imre 1935. november 20-án Budapesten született, de élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, itt ismerte meg a paraszti életforma ritmusát, ízeit, mértékeit, rítusait. Huszonegy éves volt az 1956-os forradalom idején, amely életének meghatározó élményévé vált.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1959-ben építészmérnöki, majd 1962-ben az Iparművészeti Főiskolán építőművészi diplomát szerzett, 1959-től állami tervezővállalatoknál dolgozott. Néhány kollégájával az elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezett, a sorozatos "betartások", adminisztratív gátak ellenére fiatal építészek lelkes csoportjával sikerült olcsó helyi anyagokból szinte pénz nélkül újjáépíteniük számos közösségi épületet.

Sárospatakon emberléptékű, a panelnél jóval olcsóbb lakóházakat is kezdtek építeni, az általa tervezett művelődési házat az év tíz legérdekesebb alkotása közé rangsorolta az építészek nemzetközi szövetsége. Állását mégis el kellett hagynia, a tervezési díjat sem kapta meg, ezután önkéntes száműzetésbe vonult. 1977 és 1981 között a Pilisi Parkerdő Gazdaság főépítésze volt, majd 1981-ben a Makona Tervező Kisszövetkezet (1991-től Makona Kft.) vezetője lett, a céget 2010 elején kényszerült bezárni.

Első figyelemreméltó munkája a paksi templom: a karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetű, ívelt kapubejáratú épület országos hírnevet hozott számára. Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a siófoki evangélikus templom, míg a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere egy emberi mellkast modellez. Több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem középkori hangulatot keltő piliscsabai épületegyüttesén, jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.

Talán legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon. A templomhoz is hasonlítható héttornyos épület bárkaszerűen bordázott fa tetőzetrendszere különleges látványt nyújtott, akárcsak a földszint üvegpadlója alá nyúló, így gyökérzetét is megmutató csupasz tölgyfa. A csónakforma az Újvilágot 500 éve felfedező Kolumbusz emlékét, a tornyokba zárt harangok a nándorfehérvári diadalt idézték meg. E művéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt a Csillaggal kitüntetést.

Makovecz Imre száznál több különböző funkciójú, jellegzetes épületet alkotott. A fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használta, művei környezetükbe illenek, emberbarát, természetes anyagok felhasználásával készültek. Szerinte az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje az égből esett volna le rá. Szándéka az volt, hogy egylényegűvé váljon az épület a környezettel, szervesen illeszkedjen a tájba. Emberközpontú, "látó" házainak szemük van (két ablak vagy ajtó), amivel a "belső lényeget" kívánja kifejezni, azt, hogy az épület lény.

1987-től tanára volt a Nemzetközi Építészeti Akadémiának, 1992-ben az akkor megalakult Magyar Művészeti Akadémia elnökévé választották, tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen és az Iparművészeti Főiskolán.

Munkássága elismeréseként 1969-ben a legrangosabb építőművészeti szakmai díjjal, az Ybl-díjjal, 1990-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség Díjjal tüntették ki. 2001-ben megkapta a Corvin-láncot, 2003-ban a Prima Primissima díjat. 2008-ban Teleki Pál-érdemérmet kapott, 2009-ben Főépítészi Életműdíjjal tüntették ki. 2010-ben Zala megye, 2011 júniusában Budapest díszpolgárává választották. 2011. szeptember 10-én még átvette a Szent István-díjat az esztergomi Vármúzeum Korona-termében.

Makovecz Imre konzervatív közéleti személyiségként is ismert volt.

/forrás/

Hitek és tévhitek a mohácsi csatáról

A mohácsi csata történelmünk egy legsötétebb pontja, történészek amióta világ a világ vitáznak a mohácsi csatáról és annak részletiről...kedvenc kérdésük, hogy mi lett volna ha, akkor a magyarok győznek??? Válasz: Talán nem lett 150 év török uralom?! Nem tudhatjuk...Sok kérdés van még megválaszolatlanul és legtöbbre szerintem nem is fogunk tudni választ adni, hiszen akik tudják a választ, azok ott nyugszanak a mohácsi csatamezőn, azok, akik elmesélhetnék, hogy is volt...

A Corvina Kiadó gondozásában megjelent könyv bűnbakkeresés helyett igyekszik érthetővé tenni az előzményeket és I. Szulejmán szultán sokat vitatott szándékait is.

1526. augusztusának végén a magyar had egy része a mohácsi mezőnél táborozott le, ide érkezett meg a török augusztus 28-án, s a szultán kiadta a parancsot: készüljenek a másnapi csatára. A 25-30 ezer magyar katonával szemben mintegy 50-60 ezer reguláris török had állt, amely nemcsak létszám-, de harcászati és technikai fölényben is volt. A magyar seregből hiányzott Szapolyai János erdélyi vajda (aki a Tiszától azt üzente, várják meg a csatával), miként Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán és a Székesfehérvár közelében gyülekező cseh segédcsapat is. A magyar hadvezetés - köztük a fővezérré kinevezett Tomori - mégis a harc mellett döntött, a magyar táborban a források szerint ekkor még derűlátás uralkodott.

A magyar sereg már hajnalban két vonalban sorakozott fel, az arcvonalat az átkarolás elkerülése érdekében erősen széthúzták. A csata azonban csak délután háromkor kezdődött, így az órákig a tűző napon ácsorgó csapatok elhelyezkedését a dombon lévő törökök alaposan felmérhették. A nehéz terep miatt az egyes török osztagok fáradtan, kimerülten érkeztek az arcvonalba, így Tomori még teljes csatarendbe állásuk előtt rohamot indított. A jobbszárny kezdeti sikerei után a közép támadása összeomlott, a gyalogság felmorzsolódott, a csata mészárlásba és menekülésbe torkollott.

Az alig másfél órás ütközetben a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett, a csatatéren mintegy 4 ezer lovas, 10 ezer gyalogos, 7 főpap - köztük a fővezér Tomori és Szalkai László esztergomi érsek - és 28 főúr maradt. A menekülő, testőrségét elvesztett király a Csele-patakba fulladt (bár később sokan azt állították, a trónra törő Szapolyai gyilkoltatta meg). Az ország tárva-nyitva állt Szulejmán előtt, aki szeptember 12-én bevonult a védtelenül hagyott Budára, kifosztotta a várost, majd októberben úgy tért haza, hogy csak néhány szerémségi várat tartott meg.

A kötet szerzője, B. Szabó János történész hét évig volt a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktorandusza. Két hadtörténeti tárgyú ismeretterjesztő könyvet írt az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről és az Árpád-kori magyar-bizánci háborúkról. Legújabb munkájában (amely a Corvina Kiadó tudástár-sorozatának tagjaként jelent meg) számos, rég meggyökeresedett közkeletű tévedésre, félreértésre is felhívja a figyelmet, és az eddigieknél világosabb és izgalmasabb képet ad a több mint 300 évig tartó török-magyar háborúk történetének egyik legfontosabb időszakáról, a magyar nemzeti sorstragédiák szimbólumává vált mohácsi csata valós történetéről.

A regényes izgalmakat rejtő könyvecske kiváló bevezetést nyújt a korszakkal ismerkedőknek a középkori magyar királyság bukásának rejtélyébe, ám az akkor történteket ismerők számára is érdemes lehet újra feleveníteni, hogy "mi is veszett Mohácsnál".

B. Szabó János: A mohácsi csata. Corvina Kiadó. Bp., 2006. 180 o. (Tudástár)
Ára: 1600 Ft

/forrás/

Szarmata leletek az épülő M3-as autópálya nyomvonalán

Rendben befejeződnek szeptember 30-ig a régészeti feltárások az M3-as autópálya Nyíregyháza és a 49-es főút közötti nyomvonalán: az épülő sztrádaszakaszon több érdekes bronzkori és szarmata* időkből származó leletekre bukkantak a szakemberek.

Pappné Kurucz Katalin, Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ nyíregyházi regionális irodájának vezetője elmondta, hogy az említett részen két lelőhelyen folyik régészeti munka a hónap végéig.

Az M3-as következő, Vajától Vásárosnaményig tartó szakaszán a módosított szerződés szerint egészen december 15-ig dolgozhatnak a régészek. Ezen a nyomvonalon pillanatnyilag két lelőhelyen kezdődött meg a feltárás, és további hetet kell még felkutatni - közölte a szakember. A sztrádaszakaszon az örökségvédelmi központ együttműködik a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel, mivel egyes területeket még erdő borít. Az irtáson már dolgoznak, a munkálatok ütemezés szerint zajlanak.

A régészek az előkészítő fázis, azaz a lőszermentesítés, bozótirtás, geodéziai kitűzés, illetve a fémkeresős vizsgálat után azonnal elkezdik a lelőhelyek szondás vizsgálatát. Az irodavezető közlése szerint az épülő M3-as autópálya nyomvonalán mintegy harminc régészeti szakember dolgozik.

A legérdekesebb leletekre az Ófehértó határában feltárt bronzkori telep egyik gödrében bukkant a Cséki Andrea vezette régészcsoport. A gödörben két férfi zsugorított sírja volt, a fiatalabbik férfi teste alatt pedig egy több ezer kagylókból álló szőnyeget találtak. A kagylók két-három rétegben, kinyitva, nagyrészt felfelé fordított felükkel, a test alatt rendszerezve helyezkedtek el.

Arra, hogy miért tették a test alá az egyébként teljesen hagyományos kagylókat, természettudományos vizsgálatok segítségével próbálnak meg rájönni a szakemberek - fűzte hozzá Pappné Kurucz Katalin. Egyúttal megemlítette, hogy a feltárással érintett részen az előzetes hatástanulmányok négy, egymástól független területet jelöltek meg. A több mint egy évig tartó munka során kiderült, egy nagy, körülbelül 90 ezer négyzetméter területű lelőhelyről van szó, ahonnan számos bronzkori és a szarmaták korából származó emlékanyag került elő. /forrás/

*A szarmaták ókori iráni nyelvű nép voltak, a szkíták közeli rokonai. Valószínűleg leszármazottai a Hérodotosz által említett szauromaták-nak. A szkítákhoz hasonló iráni nyelvet beszéltek, bár kultúrájuk nem mindenben egyezett meg az övékével./forrás/

Szamurájkardok alapján elemzik az európai pengéket

Stefan Mäder kardszakértő Európában és Japánban a legmodernebb technológiákkal kutatta a hagyományos fegyverek előállításának technológiáját.

A szakember szerint a nyugati régészet eddig nem fordított kellő figyelmet a csiszolás és fényezés technológiájára, pedig ebből sokkal több információt lehet nyerni egy fegyver előállításáról, mint egyéb forrásokból.

Japánban az évszázadok alatt kialakult a kardismeret Kantei elnevezésű módszere, amellyel a világ legjobbjainak tartott japán kardokat vizsgálják. Az eljárás során egyre finomabb kővel csiszolják a pengét, amelyet vízbe merítenek, és így az acél felülete újabb és újabb információkat ad az anyagról, és a kard készítésének folyamatáról.


Ezzel a technikával a japán szakértők "olvasni" tudják a kardot, meghatározzák a kort, amelyből származik, sőt, még a készítőjét is megnevezik. Az eljárás ugyanakkor meglehetősen hosszadalmas, akár három hétig is eltart, amíg egy penge felületét megvizsgálják. Az európai kardoknál eddig nem alkalmaztak ilyen eljárást, a vizsgálat során csak egy kis darab fémet metszettek ki a kardból, és azt vizsgálták meg. Mäder azonban elsajátította a japán eljárást, és amikor visszatért Németországba, projektet indított az európai kardok vizsgálatára.

A stuttgarti régészeti múzeum három - a 6. és 8. századból származó - alemann kardpengét adott át vizsgálatra, amelyekről kiderült, hogy nagyon komplex felépítésűek, és komoly kézműves ismeretekről adnak tanúbizonyságot. A legnagyobb meglepetést azonban egy 4. századból származó római kard okozta, amely finomított vasból készült, vagyis a vasból eltávolították a faszenet, a salakanyagot és a gázokat, és a pengét sokszor átkovácsolták.

Az elemzés alapján elmondható, hogy az ókori Európában is nagy szakértelemmel készítettek kardokat, és nem igaz, hogy a pengéket rosszul finomított vasból készítették - állapította meg a Die Welt című lap internetes változata szerint a német kardszakértő.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

Mi történt ma....

Jeles nap ez a mai, rengeteg dolog történt a történelemben pont ezen a napon...

19. szeptember 21.

Meghal Vergilius

Rövid betegség után Brundisiumban (Brindisi) 51 éves korában meghal a római költő, Vergilius. Vergiliust elsősorban 12 kötetes munkája, az `Aeneis`, a rómaiak nemzeti eposza tette híressé. A paraszti környezetből származó Vergilius Andesban (Észak-Itália) született. Rómában retorikai tanulmányokat folytatott, és Neapoliszban Epikurosz filozófiájával ismerkedett. Az addig pásztorénekeket (bukolia) és néhány fiatalkori költeményét publikáló Vergilius 39-ben csatlakozott a Maecenas körül csoportosuló költőkörhöz, és ott Octavianus Augustus politikájának követője lett. Ebben az időben írta négykötetes mezőgazdasági tankölteményét, a "Georgicá"-t és az "Aeneis"-t. A nemzeti eposz a homéroszi eposzokhoz, az "Iliász"-hoz és "Odüsszeiá"-hoz kapcsolódik. A monda szerint Aeneast, aki a háborút túlélő trójaiakat Latiumban telepíti le, tekintik a Római Birodalom megalapítójának.
Nyolc évvel előtte (27), magas korban, 89-ben halt meg a római politikus, író és tudós, Varro. Varro már életében a római Köztársaság egyik legsokoldalúbb és legjelentősebb tudósának számított. Kerek 500 könyvében többek között Róma történetével és a latin nyelvvel foglalkozott.

1235. szeptember 21.

Meghal II. András magyar király

II. András III. Béla király második fiaként született 1177 körül. Még apja életében Halics fejedelme (1188-1189) lett, majd III. Béla halála után többször keveredett konfliktusba Imre királlyal, saját testvérével. Apjuk ugyanis úgy rendelkezett, hogy Imre kapja meg az országot, András pedig a jogot egy kereszteshadjárat vezetésére. Ő azonban inkább területet akart szerezni, ahol hatalmat gyakorolhat, ezért 1198-ban kierőszakolta a Dalmácia és Horvátország hercege címet. Ezzel sem elégedett meg, többször fordult testvére ellen. Imre halála után III. László király gyámja lett, a csecsemő azonban 1205-ben meghalt, így megszerezhette a rég áhított koronát. Uralkodására vegyes érzelmekkel tekinthetünk. Belpolitikáját, ami az új berendezkedés címet viselte a királyi birtokok eladományozása jellemezte. Ez rendkívül hátrányosan érintette a királyi szervienseket, mozgalmuk végül az Aranybulla kiadásához vezetett. 1211-ben behívta a Barcaságba a Német Lovagrendet, hogy általuk szervezze meg az ország dél-keleti határainak a védelmét. A lovagrend önállósodási törekvéseit nem nézhette tétlenül, 1225-ben fegyverrel űzte ki őket Magyarországról. Külpolitikája sem tekinthető sikeresnek. Szinte minden évben hadjáratot vezetett Halics ellen, de csak látszólagos eredményeket tudott elérni. 1217-ben a Szentföldre indult, de nem állt szándékában, hogy komoly mohamedán erőkkel ütközzön meg, inkább ereklyéket vásárolt. 1200 körül vette feleségül Gertrúdot, Berchtold merániai herceg lányát, akitől három fia (Béla, Kálmán, András) és két lánya (Mária, Erzsébet) született. A királynét 1213-ban meggyilkolták, így élete nem nélkülözte a személyes tragédiákat. Második felesége (1215-tol) a konstantinápolyi latin császár lánya, Jolánta volt, akitől Jolánta nevű lánya született. Harmadik felesége (1235-tol) egy itáliai őrgróf lánya, Beatrix volt, aki már András halála után szülte meg István nevű gyermekét. 1235. szeptember 21-én halt meg; az egresi ciszterci monostorban temették el.

1791. szeptember 21.

Megszületett gróf Széchenyi István, a `legnagyobb magyar`

Bécsben született régi nagybirtokos arisztokrata családban. Apja Széchényi Ferenc, a Nemzeti Múzeum megalapítója, anyja a Georgikont alapító Festetics György gróf húga, Julianna volt. 1815-25 közt bejárta Nyugat-Európa fejlett államait. Tapasztalatai alapján változtatni kívánt hazája elmaradott állapotán, s ehhez a nagybirtokosok támogatását kereste. 1822-ben Pesten meghonosította a lóversenyeket. 1825-ben egy évi jövedelmének felajánlásával lerakta a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. 1827-ben megalapította a Nemzeti Kaszinót. Első könyve, a Lovakrúl 1828-ban, programadó műve, a Hitel 1830-ban jelent meg. Ebben feltárta a birtokosok korszerűbb gazdálkodásához szükséges tőke hiányát és a hitelviszonyok megjavítását követelte. 1831-ben, Világ című írásában részletesen kifejtette: a vagyonosodáshoz és a szellemi előrehaladáshoz polgári szabadságra van szükség, ennek akadályai a jobbágyrendszer és a nemesi előjogok. Stádium című írásában tizenkét törvényjavaslatba foglalta követeléseit. Részt vett a dunai gőzhajózás életre hívásában, bankot, gyárakat és kikötőt alapított, szorgalmazta a Duna-Tisza-csatorna megépítését, támogatta a magyar színház ügyét, ösztönözte a bortermelést és a selyemhernyó-tenyésztést. Királyi biztosként irányította az Al-Duna szabályozását, nevéhez fűződik a Lánchíd létrejötte, ahol először kötelezték a nemességet fizetésre. A Szépészeti Bizottmányban végzett tevékenységével fővárossá akarta tenni Pest-Budát. Az 1840-es években a Tisza-szabályozás és a balatoni gőzhajózás életre keltése emelkedik ki tevékenységéből. 
Politikailag ekkor fordult szembe a köznemesi reformellenzékkel. 1841-ben, Kelet népe című írásában izgatással vádolta Kossuth Lajost. Kossuth gazdasági kezdeményezéseit, a Védegyletet és a Magyar Kereskedelemi Társaságot támadta, félt, hogy ezek a Béccsel való összeütközés felé viszik az országot. 1847-ben mosoni követ lett, hogy ellensúlyozza Kossuth szerepét. Örömmel fogadta az 1848-as vértelen forradalmat, s az uralkodó által szentesített polgári átalakulást. A Batthyány-kormány közlekedési és közmunkaügyi minisztere lett. A bécsi udvar és a magyarság közti fokozódó ellentétek megviselték idegeit, 1848 szeptemberében bevonult a döblingi ideggyógyintézetbe. 1857-ban gúnyos vitairatban leplezte le az abszolutizmust. Az ezután bekövetkezett rendőri zaklatások miatt öngyilkos lett. "Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl" - írta róla Arany János.

1832. szeptember 21.

Meghal Sir Walter Scott

Nem sokkal hatvanegyedik születésnapja előtt meghal a skót író, Sir Walter Scott abbotsfordi birtokán, Roxburgshire-ben. Scott, aki 1799-től Selkrik grófságban a korona képviselője (sheriff) volt, verseivel és könyveivel a történelmi regény műfajának megalapozója lett. Scott világszerte olvasott életműve olyan írókra hatott, mint az idősebb Alexandre Dumas, Victor Hugo és Honoré de Balzac, Magyarországon pedig Jósika Miklós. Legjelentősebb művei: Ivanhoe, A fekete törpe, Kenilworth, Puritánok utódai, Rob Roy.

1883. szeptember 21.

Bemutatják Madách Imre Az ember tragédiája című drámáját

Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájának ősbemutatója a Nemzeti Színházban. A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik a Magyar Dráma Napját. Célja felhívni a figyelmet a magyar drámairodalom értékeinek jobb megismertetésére és az írók ösztönzése újabb alkotások létrehozására.

Női szamurájokat is lefejeztek a középkori Japánban

Lefejezett középkori japán szamurájok trófeaként elküldött koponyáit vizsgálták japán és brit tudósok.

Michael Wysocki antropológus (Közép-Lancashire-i Egyetem) és a japán Santa Marianna Egyetem kutatói a középkori japán harcmodort, a csatákat és a lefejezés okozta traumát vizsgálták a 14. századi japán polgárháborúban résztvevő szamurájok körében. „A földi maradványok nagy fontossággal bírnak abban a tekintetben, hogy általuk megértsük a középkori japán harcmodor természetét” – szögezte le Wysocki.

A szamurájok csontvázai Kamakurából származnak, ahol 1333-ban véres, több ezer áldozatot követelő csatát vívtak a polgárháborús felek. Az ütközet végén a legyőzöttek életben maradt tagjai rituális öngyilkosságot követtek el; ezt tartják a szigetország történetének legnagyobb tömeges öngyilkosságának.

A kamakurai csata az egyik legfontosabb esemény Japán történelmében, évszázadokra meghatározta az ország politikai karakterét és társadalmi berendezkedését. 1333 előtt Kamakura volt a sógunátus adminisztratív központja, amely a csatát megelőző 140 évben sikerrel szorította vissza a japán császár hatalmát. A 14. század első harmadában azonban a császár támogatói felkelést szerveztek, s legyőzték a sógun csapatait.

A csata végeztével nagy számban küldték el a legyőzöttek fejeit a vezetőknek. A Wysocki által megvizsgált koponyák között volt egy asszonyé is, ami nem számított ritkaságnak, a sógun uralma alatt ugyanis a nőket emancipálták, s a férfiakéhoz közel azonos jogokat élveztek, örökölhettek és katonai szolgálatot kellett teljesíteniük.

Balatonfüred, a kedvenc balatoni városom

Most, hogy vége a nyárnak, kezdek nosztalgiát érezni a Balaton iránt, sokan nyaralnak a tengernél, különböző egzotikus országokban, de nekem még mindig a Balaton az abszolút favorit és ha Balaton, akkor Balatonfüred...:) Gondoltam mutatok pár érdekességet, mi is van Balatonfüreden, hiszen a Balaton mellett nem csak fürdőzni és fagyizni lehet, KULTÚRA  és TÖRTÉNELEM is van...;)