Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Szulejmán kalendárium

VS.

1528. január 27.

I. Szulejmán szövetséget köt Szapolyaival

I. Szulejmán Isztambulban szövetséget köt Szapolyai Jánossal, akinek védelmet ígér Ferdinánddal szemben.

 

Egy kis kalendárium, csak mert kezdtem a megkedvelni azt a Szulejmánt, akit a törökök próbálnak eladni a világnak, egy romantikus hős szerelmes, intelligens, vonzó stratéga, nagyszerű politikus, igazi diplomata stb. Nagyon érdekesnek találom, ahogy egy-egy film, sorozat mennyire képes formálni a történelemhez, a történelmi eseményekhez való viszonyúnkat. Találtam egy nagyon jó blogot és ott egy jó cikket a sorozatról, ajánlom mindenki figyelmébe, aki kicsit más szemszögből is szívesen nézni az eseményeket, magát a sorozatot akár...BLOG LINKJE!

MA 40 éve ért véget a vietnami háború

Negyven éve, 1973. január 27-én írták alá Párizsban azt a békeszerződést, amely hivatalosan is lezárta az Egyesült Államok részvételét a vietnami háborúban. A párizsi megállapodás létrehozásában játszott szerepéért abban az évben Henry Kissinger, Richard Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és az Észak-Vietnam részéről a tárgyalásokat vezető Le Duc Tho kapta meg a Nobel-békedíjat. Maga a vietnami konfliktus csak két évvel később, 1975. április 30-án ért véget, amikor az észak-vietnami csapatok bevették a déli fővárost, Saigont.

 

A korábban francia uralom alatt álló délkelet-ázsiai országban a II. világháborús japán megszállás után, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amelynek Ho Shi Minh lett az elnöke. 1945 decemberében a visszatérő francia csapatokkal szemben kitört az első indokínai háború, amelynek végén 1954-ben Dien Bien Phunál a vietnamiak arattak döntő győzelmet.

Az 1954 júliusában aláírt Indokína-szerződésben Franciaország elismerte Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlenségét, és kivonta csapatait. Vietnamot a 17. északi szélességi foknál demarkációs vonallal ideiglenesen kettéosztották a kommunista vezetésű északra és a Bao Dai által kormányzott délre. 1956-ra szabad választásokat terveztek az egész állam kormányformájának megállapítására, ezt azonban Dél-Vietnam és az ott mind nagyobb befolyást szerző Egyesült Államok megakadályozta. 1955-ben kikiáltották a Dél-Vietnami Köztársaságot, nem sokkal később megjelentek az első amerikai kiképzők az országban. Az északi kommunista kormányzat támogatását élvező Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front 1961-ben kezdte meg a partizánharcot, ekkor szállították az amerikai hadsereg első nagyobb harci egységeit Vietnamba, de még nem vetették be őket.

Az 1964. augusztus 2-i tonkini incidens után, amikor három észak-vietnami őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót, az Egyesült Államok légitámadásokat indított Észak-Vietnam ellen, majd augusztus 7-én a kongresszus szabad kezet adott Lyndon B. Johnson elnöknek a haderő bevetésére. Az amerikai katonák létszáma 1964-68 között 25 ezerről 540 ezerre nőtt (a háború idején összességében több mint két és félmillió katona szolgált itt), de sem napalmmal, sem a legkorszerűbb fegyverekkel nem tudták megtörni a vietnami ellenállást. A kommunisták 1968 februári Tet-offenzíváját az amerikaiak csak nagy áldozatok árán tudtak visszaverni, hatalmas felháborodást keltett az 1968 márciusi, amerikai katonák által rendezett vérfürdő is, az egyre növekvő veszteségek miatt szaporodtak a háborúellenes tüntetések.

Miután Johnson elnök háborús politikája teljesen elvesztette a közvélemény támogatását, 1968 májusában Párizsban béketárgyalások kezdődtek az amerikai, a dél-vietnami és az észak-vietnami fél között, ezek azonban csak döcögve haladtak. Az 1969-ben hivatalba lépett Richard Nixon elnök az amerikai jelenlét csökkentésére törekedett, miközben a háború átterjedt Laoszra és Kambodzsára is. Az Egyesült Államok "vietnamizálással" próbálkozott, azaz helyi csapatokkal akarta kiváltani saját katonáit, akik egyre kilátástalanabbnak érezték helyzetüket, moráljuk mélypontra süllyedt.

A veszteségek, amelyek a háború hevességéhez képest élőerőben csekélyek, az amerikai közvélemény tűrőképességéhez képest azonban nagyok voltak, a hazai és a nemzetközi tiltakozás a háború befejezése felé nyomta az Egyesült Államokat. Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó és az észak-vietnami Le Duc Tho titkos tárgyalásain 1972 végére körvonalazódott az egyezség, amelyet végül 1973. január 27-én írtak alá. A békeegyezmény (fegyverszüneti megállapodás) értelmében azonnali tűzszünet lépett életbe, március 29-ig ki kellett vonni az utolsó amerikai katonát is. A dokumentum biztosította Dél-Vietnam önrendelkezési jogát, de engedélyezte a délen tartózkodó északi csapatok maradását is. Az amerikai hadifoglyokat szabadon engedték, a végrehajtást egy nemzetközi bizottság felügyelte, amelynek magyar tagjai is voltak. Az egyezményt kimunkáló Kissinger és Le Duc Tho 1973-ban megkapta a Nobel-békedíjat.

A magára maradt Dél-Vietnam még több mint két évig kitartott, a vietnami háború 1975. április 30-án Saigon feltétel nélküli kapitulációjával ért véget. A két országrész 1976 júliusában a Vietnami Szocialista Köztársaság néven egyesült. A háborúban az Egyesült Államok 58 ezer katonát vesztett, költségei 135 milliárd dollárra rúgtak. A vietnami katonai és polgári áldozatok számát több millióra teszik, az anyagi kár felmérhetetlen. A vietnami háború volt az Egyesült Államok történelmének első veresége, amelynek traumáját az amerikaiak máig sem tudták igazán feldolgozni.

/Forrás/

Cézanne,Daumier, Uecker kiállítás

Ma végre eljutottunk a Szépművészeti Múzeumban, megnéztük a Cézanne,Daumier, Uecker kiállításokat (kombinált jegyet váltottunk).  Nagyszerű nap volt, bár már a befogadó képességünk határ feszegettük, de még pont belefér. Egy probléma volt igazándiból, hogy a Cézanne kiállításon iszonyú tömeg volt, így alig lehetett megállni, normálisan megnézni egy képet, mert már lögdösött is tovább az izadt tömeg. A másik két kiállításon lényegesen kevesebben voltak, azokat picit talán jobban lehetett élvezni. A Daumier kiállítás nagyon tetszett, alapvetően karikatúrák voltak, pici leírásokkal, nagyon jók voltak, igazán jókat lehetett rajtuk nevetni. Az Uecker kiállítás számomra egyszerre volt furcsa és megrázó, ennyi szög egy fatáblában, érdemes megnézni, különleges módja ez az önkifejezésnek...És akkor egy kis ajánló következik:


 

Cézanne és a múlt

Hagyomány és alkotóerő

2012. október 26 - 2013. február 17.

Mintegy 150 művön keresztül mutatja be Cézanne és a múlt - Hagyomány és alkotóerő címmel a francia festő életművét és annak előzményeit a Szépművészeti Múzeum péntektől látogatható kiállítása. A több mint százéves Szépművészeti valaha volt legfontosabb tárlatának nevezte a posztimpresszionista alkotó magyarországi kiállítását a szerdai sajtóbemutatón a múzeum főigazgatója.

 

Így éltek ti /Honoré Daumier

A francia karikatúra mestere

2012. október 12 - 2013. március 3.

A Grafikai Gyűjtemény a kiváló francia grafikus közel 600 litográfiáját őrzi. 2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap által elnyert pályázati pénz biztosította  a sürgős restaurátori beavatkozást igénylő lapok állagmegóvását. A múzeum vállalta, hogy kiállításon is bemutatja a munka eredményét, melynek esedékességét az is indokolja, hogy 1979-ben volt legutóbb monografikus kiállítása a 19. századi grafikatörténet egyik legkiválóbb képviselőjének.

Uecker. Képpé formált anyag

2012. december 15 - 2013. március 17.

ünther Uecker a II. világháborút követő nemzetközi kortárs képzőművészet egyik legmeghatározóbb alakja, aki szögképeivel, valamint a legendás ZERO csoporthoz való tartozása okán már fiatalon ismertté vált. Művészetének középpontjában a kezdetektől fogva a világ legsúlyosabb kérdései állnak: a háborús élmények és tapasztalatok feldolgozása, az ember ember által történő fenyegetettségének problematikája, a gyökereink felkutatása, a nyelvi kifejezés nehézségei, az ember életében a hit, a rituálé és az ima szerepének vizsgálata, a fogyasztói társadalmaknak és a természet ember által történő pusztításának a problémái, a katasztrófák következményeivel való szembenézés kérdése, a mulandóság és a nyomhagyás dilemmái, valamint a ciklikusság és az idő lineáris haladása közötti ellentmondás kibékíthetetlensége. Kevés művész van, akinek munkássága a kezdetektől napjainkig olyan következetesen reflektál
változó korunkra, mint Günther Uecker.

 

 

Forrás: http://www.szepmuveszeti.hu/

Egy kis kalendárium erre és a kövekező hétre

1919. január 29. | A „legbátrabb város” kiűzi a cseh megszállókat - részletek

1814. január 29. | Napóleon győzelmet arat Blücher fellett - részletek
1790. január 28. | A „nevezetes tollvonás” - részletek
1077. január 28. | Véget ér Henrik császár Canossa-járása - részletek
1242. január 27. | Árpád-házi Szent Margit hercegnő születése - részletek
1593. január 27. | Kezdetét veszi Giordano Bruno római pere - részletek
1699. január 26. | A karlócai béke - részletek
1788. január 26. | Megérkeznek az első telepesek Ausztráliába - részletek
1947. január 25. | Al Capone halála - részletek
1738. január 25. | A Porta Erdély fejedelmévé nevezi ki Rákóczi fiát - részletek
41. január 24. | Caligula császár halála - részletek
1458. január 24. | Királyválasztás a Duna jegén - részletek

Forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/nyitolap/

STAR WARS

Egy lassan már "történelmivé" vált filmsorozat: STAR WARS

A Csillagok háborúja (eredeti címe: Star Wars) egy űropera filmsorozatnak, irodalmi műveknek és számítógépes játékoknak a neve. Mindezek George Lucas filmrendező ötletei alapján készültek el. A filmek cselekménye a Galaktikus Köztársaság és a Galaktikus Birodalom közti átmenetek, valamint a Galaktikus Polgárháború (amely a Lázadó Szövetség és a Galaktikus Birodalom között zajlik) körül forog. Valójában az egész cselekmény a jó és a rossz harcát jelképezi. A történet „réges régen, egy messzi-messzi galaxisban…” játszódik. Az eredeti Csillagok háborúja-trilógia, főleg annak elsőként vetített része, az Egy új remény (IV. epizód) úttörő jelentőségű volt a sci-fi műfajában mind tartalmilag, mind a technikai megvalósítást tekintve, de az előzmény-trilógia (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja) is számos újítást hozott magával. /forrás/

Válságtörténelem 4.rész

Lokális válságok
Latin-amerikai adósságválság (1982-83)
Mexikóban robbant ki 1982 nyarán, s a következő év folyamán elérte a többi latin-amerikai országot is (főleg Argentínát és Brazíliát). A válság oka arra vezethető vissza, hogy a devizában denominált banki adósságállomány növekedése átlépte a fenntartható szintet. Ez a folyó fizetési mérleg hiány növekedéséből indult ki, melynek nagy részét a fejlett országok bankjaitól felvett hitelekből fedeztek. A bankok örömmel nyújtottak nagyszabású hiteleket, ugyanis hazai piacaikon alacsony volt a hiteligény, ráadásul rendelkezésükre állt a váltakozó kamatlábú rulírozó hitel is. Ez a rövid távú kamatlábak ingadozásai ellen védte őket. A hitelfelvétel az 1970-es évek végére óriási méreteket öltött, ami önmagában nem is lett volna probléma, azonban az amerikai monetáris politikában fordulat következett be, melynek eredményeképp a rövid lejáratú dollár kamatlábak jelentősen emelkedtek. Ez rögtön éreztette hatását a váltakozó kamatlábú hitelek révén, a kamatkiadások exporthoz viszonyított aránya drámaian megugrott. Ezután megkezdődött a tőkekiáramlás a latin-amerikai országokból, mely elérte a kormányok által felvett nettó külföldi hitelmennyiség felét. A hitelnyújtó bankok is felismerték a problémát, és megtagadták a lejáró rövid lejáratú hitelek megújítását. Mivel az amerikai, európai és japán bankok óriási kitettségekkel rendelkeztek Latin-Amerikában, az egész bankrendszer veszélybe került. Ezt felismerte a BIS és az IMF is, ezért feltételekhez kötött, nagy összegű áthidaló hiteleket nyújtottak az adós országoknak.

Kelet-ázsiai válság (1997-98)
Főként Thaiföldet, Dél-Koreát, Indonéziát és Malajziát érintette ez a válság. Kirobbanása arra vezethető vissza, hogy a több mint 15 éve tartó tartós növekedés óhatatlanul is magas növekedési várakozásokat teremtett, ami a reáltőke túlzott felhalmozódásához vezetett. Ráadásul az említett kelet-ázsiai országok jelentős banki devizaadósságot halmoztak fel az 1990-es évek első felében, többnyire rövid lejárati szerkezettel. Továbbá megfigyelhető volt a magánszektor felé irányuló banki hitelezés is, a vállalatok finanszírozása nagyrészt hitelből történt. A problémát azonban az okozta, hogy a kelet-ázsiai országok bankszektorának devizában denominált adósságállománya folyamatosan növekedett, ezzel szemben pedig hazai devizában denominált követelések álltak. Mint utólag kiderült fedezetlenül. A kelet-ázsiai valuták dollárhoz való rögzítése ugyanis elhitette a piaci szereplőkkel, hogy nincs árfolyamkockázat. A válság Thaiföldön robbant ki 1997-ben, amikor is a befektetők felfigyeltek a nagy folyó fizetési mérleg hiányra és a rossz exportteljesítményére. A thai fizetőeszköz túlértékeltnek tűnt, ingatlan-túlkínálat, részvényárcsökkenések következtek, melyre válaszul tőkekiáramlás volt megfigyelhető. A központi bank néhány hónap alatt elvesztette devizatartalékait, kénytelen volt megkezdeni a thai baht lebegtetését, mely a valuta jelentős gyengülését vonta maga után. A válság innen terjedt át a többi kelet-ázsiai országra. Végül a BIS, az IMF, az IBRD, valamint az ADB által nyújtott segítség tette lehetővé a tőkekiáramlás fedezését. A valuták azonban nem tudtak a válság előtti szintre visszaerősödni.

A thai baht és az indonéz rúpia dollárhoz viszonyított gyengülése 1997-ben:


Argentin peso-válság (2001-2002)
Argentínát az 1990-ben a hiperinfláció jellemezte. Ennek megfékezésére bevezették az argentin peso és dollár fix átváltási rátáját. Az intézkedés sikeresnek bizonyult, az 1990-es évek első felét stabil árak, sikeres gazdasági növekedés – mely a belső fogyasztáson alapult – és jelentős külföldi tőkebeáramlás jellemezte. A peso dollárhoz képest mesterségesen magas ára oda vezetett, hogy a piacot elözönlötte a dollár, aminek eredményeként a külföldi adósság is jelentősen megnőtt. A lakosság egy része dollárban tartotta megtakarításait, importált luxustermékeket fogyasztottak, ami tönkretette a hazai ipart és magas munkanélküliséget okozott. 1998-ban súlyos gazdasági visszaesés kezdődött, az országot ekkor magas külkereskedelmi- és költségvetési deficit jellemezte, a tőke menekülni kezdett a gazdaságból. Ez odáig vezetett, hogy 2001-ben a bankbetétek egy részét befagyasztották. Akiknek dollárban voltak megtakarításaik, ők csak kényszerárfolyamon kapták vissza pénzüket, ráadásul korlátozták a hetente kivehető mennyiséget is. 2002-ben leértékelték a pesot, majd árfolyamát lebegtetni kezdték, melynek következtében az argentin valuta több mint 70%-ot veszített értékéből a dollárral szemben. Ennek vesztesei elsősorban a bankok voltak, ugyanis a pénzintézetek a kölcsönök nagy részét dollárban folyósították. Az infláció újra az egekbe szökött, a munkanélküliség is 20% fölött volt, a társadalom több mint fele a szegénységi küszöb alatt élt. A megoldást végül épp az olcsó peso jelentette Argentína számára, ugyanis a mezőgazdasági termékek versenyhelyzete jelentősen javult. Az olcsó exportnak köszönhetően a kereskedelmi mérleg jelentős többletet mutatott már 2002-ben is.

A sorozatom forrása: http://www.netfolio.hu/befektetesi_tippek/valsagtortenelem

Válságtörténelem 3. rész

Egy híres válság...valami hasonló fenyegeti mostanában ismét Európát és USA-t is, ha eldurvul az arab-izraeli konfliktus

1973-as és 1979-es olajválság

A válság oka az arab-izraeli háború, melynek következtében az OPEC arab szekciója, valamint Szíria és Egyiptom bejelentette, hogy nem szállítanak több olajat az Izraelt támogató országoknak. Közéjük tartozott többek között Amerika, Japán, és sok nyugat-európai ország is. Az olajhiány a benzin- és gázolajárak emelkedését vonta maga után, emiatt megkezdődött az üzemanyag felvásárlása, ami tovább növelte a hiányt, és még magasabbra hajtotta az árakat (közel 4-szeresére nőtt az olajár). Ez az áremelkedés Amerikában majdnem akkora sokkot okozott, mint a világháború. A New York-i tőzsdén zuhanni kezdtek az árak, korlátozásokat vezettek be az autóhasználatra, az embereket a minél kevesebb energia felhasználására buzdították. A világgazdaság recesszióba süllyedt, mely 1974 végéig tartott. Ezt követte 1979-ben a történelem legnagyobb olajárrobbanása, hatása azonban mégsem volt olyan megrázó mint az 1973-asé. A társadalom ugyanis megtanult felhalmozni az 1973-as válság során (takarékoskodás az árammal, tömegközlekedés, hőszigetelés).



Az olajválság sem kímélte a tőzsdéket, a Dow Jones index közel 50%-ot veszített értékéből, mélypontját a válság kezdete után körülbelül másfél évvel érte el:

Válságtörténelem 2. rész

Válságtörténelem 2. rész

A világ talán leghíresebb vagy leghírhedtebb válsága

Nagy gazdasági válság (1929-33)

Az első világháború után Európa gazdasági fejlődése lelassult, míg a világgazdaság vezetését az USA vette át, azonban nem volt tisztában a megváltozott gazdasági szerepével. Míg gyakorlatilag az egész világ az USA rövidlejáratú kölcsöneitől függött, ő továbbra is a belső piacaira koncentrált, és folyamatosan változtatta a hitelpolitikáját.1928-ban egy nagymértékű hirtelen kamatemelés hatására az USA-ba áramlott a tőke, erre válaszul azonban a többi országban is emelték az alapkamatot, ami deflációhoz vezetett. A helyzetet az 1929-ben kezdődő gazdasági recesszió mélyítette el. Világszinten túltermelés alakult ki, hatalmas mennyiségű cikk vált eladhatatlanná. Ezt követte a részvénypiac összeomlása, a New York-i tőzsdén eladási láz tört ki, arészvények árfolyamai zuhanni kezdtek. Bankok, vállalatok mentek csődbe, a gyárak csökkentették a termelést, ami elbocsátásokkal járt együtt, ez pedig munkanélküliséghez vezetett. Ez csökkentette a keresletet, így visszaesett a termelés. A válság elhúzódott, s több mint 4 évig tartott, mire sikerült megtalálni a megfelelő válságkezelő programot (Roosevelt elnök nevéhez köthető New Deal). Ennek keretében bankzárlatot rendeltek el (tartva attól, hogy az emberek megrohanják a bankokat), a bankok újbóli megnyitását engedélyhez kötötték, hogy így állítsák helyre a bankokkal szembeni bizalmat. Megtiltották az arany kivitelét az országból, valamint az inflációs politika jegyében a dollár árfolyamát leértékelték, és elszakították az aranyalaptól. Továbbá feladták a szabad versenyt, a „láthatatlan kéz” politikáját a cselekvő állam koncepciója váltotta fel. Keynes, híres brit közgazdász nevéhez köthető ez a gazdaságpolitika, melynek keretében az államnak foglalkoztatóként kell megjelennie a piacon, mégpedig azokon a területeken, amik nem terhelik a piacot. Ilyenek például az infrastruktúra, hadiipar és a szolgáltató ipar. Az USA-nak és a világnak körülbelül az évtized végére sikerült teljes mértékben kilábalnia a válságból. Ugyanakkor az alábbi ábráról leolvasható, hogy a Dow Jones index már a válság kirobbanása után 2,5 évvel elérte mélypontját (ami a csúcsponttól számítva közel 90%-os esés volt. /forrás/

3D-s térkép egy polgárháborús hajóról

150 évvel az elsüllyedése után amerikai kutatók háromdimenziós térképet készítettek az US Hatteras roncsáról.

Százötven éve, 1863. január 11-én süllyedt el a US Hatteras, miután megütközött a CSS Alabama nevű konföderációs hajóval a Mexikói-öbölben. A jeles évforduló alkalmából döntöttek úgy az amerikai kutatók, hogy elkészítik a roncs háromdimenziós térképét, amely végre a nagyközönség számára is megmutatja, hogyan festett ki az unionista csapatok szerencsétlenül járt hadihajója.

A National Oceanographic and Atmospheric Administration tájékoztatása szerint a roncs Galvestontól (Texas) 32 kilométerre fekszik az óceán mélyén. A Mexikói-öbölben tomboló viharok a hajót borító üledékréteg egy részétől megszabadították a roncsot, így a kutatóknak végre alkalmuk nyílt arra, hogy a korábbi kétdimenziós térképek helyett a csúcstechnológiás szonárok segítségével valósághű, háromdimenziós felvételeket készítsenek a 17 méter mélyen fekvő hajóról. A Hatteras hivatalosan hadisírként van nyilvántartva, s a Sunken Military Craft Act védelmét élvezi.

/Forrás/

Szulejmán (török sorozat)

Múlt hét szerdán kezdte sugározni az RTL klub a Szulejmán című török sorozatot. Kíváncsiságból belenéztem, imádom a történelmi témájú sorozatokat, filmeket, könyveket, gondoltam ez sem lehet rossz, főleg, hogy a főszereplő Halit Ergenç, az a török színész, aki a Seherezádéban is játszott, azt a török sorozatot is imádtam, bár a vége felé már nem néztem, kicsit vontatott lett.


Röviden a sorozatról: Szulejmán, a török birodalom fiatal uralkodója, 26 évesen a világ meghódítására készül. Közben folyamatosan érkeznek az új háremhölgyek a szultán palotájába, köztük a gyönyörű Rokszolana, aki mély benyomást tesz Szulejmánra. A szultán édesanyja és felesége rossz szemmel nézik a fellángoló szerelmet és mindent megtesznek, hogy eltávolítsák az udvarból a lányt. Az asszonyok féltékenysége mellett az uralkodóra veszélyt jelentenek azok a befolyásos pasák is, akik ellenzik Szulejmán intézkedéseit. (Forrás)

A törtnélmi hitelesség mondjuk nem volt szempont a sorozat készítőinél, ezt a ruházatokon is már először is láttam, de azért jobb lesz figyelnünk a sorozat során. Egy másik blogoló már be is számolt előzetesen a magyar történelemmel kapcsolatos tévedéskről, amik a sorozatban lesznek. Bővebben erről itt olvashattok. ITT!