Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

10 tény a gladiátorokról

1. A gladiátorküzdelmek gyökerei egészen az etruszk időkig, i. e. 800-ig nyúlnak vissza. Az első dokumentált gladiátorviadalra i. e. 264-ben került sor Rómában, ahol egy római előkelő temetési szertartása keretében, három pár fegyveres vívott élet-halál harcot.

2. A gladiátorok nem mindig vívtak halálos küzdelmeket. Kiképzésük rengeteg pénzbe került, így tulajdonosaiknak nem állt érdekükben korai vagy tömeges haláluk.

3. A gladiátorok az antik Róma ünnepelt celebjei voltak. A győzelmet győzelemre halmozó harcosokat jutalmul felszabadították, házat és földet is szerezhettek.

4. A gladiátorok csak nagyon ritkán küzdöttek állatok ellen. Ezt a feladatot a venatoroknak hívott, erre a feladatra kiképzett harcosok kapták.

5. Nero császár uralkodása alatt női gladiátorok is felléptek az arénákban. A szebbik nem részvételét a küzdelmekben végül Septimus Severus császár tiltotta meg i. sz. 200 körül.

6. A hadifoglyok, bűnözők és rabszolgák mellett jelentős volt azoknak a száma, akik önként váltak gladiátorokká. Ezek az emberek kalandot, dicsőséget és pénzt remélve léptek az arénába.

7.  Az életben maradt, veterán gladiátorok egy része trénerként vagy testőrként folytathatta karrierjét.

8. Egyes híres gladiátoroknak csak kettő-három küzdelmük volt évente.

9. A cirkuszi játékok ebédszünetében, a gladiátorküzdelmek előtt általában bűnözőket végeztek ki, akiket szentségtörés, gyilkosság vagy gyújtogatás vádjával vetettek vadállatok elé.

10. Egy gladiátornak méltósággal kellett meghalnia, tilos volt rimánkodnia életéért, a kegyelemdöfést szemrebbenés nélkül kellett tűrnie.

Forrás

10 tény a kamikazékról

1. A japán légierő öngyilkos alakulatát, amely kamikaze néven vált híressé, 1944. október 21-én vetették be először a Fülöp-szigeteki Leyte-öbölben.

2. A kamikaze szó jelentése isteni szél, és arra a tájfunra utal, amely két ízben is megsemmisítette a Japán ellen induló mongol hajóhadat.

3. Az öngyilkos támadások alapját a busidó adta, amelynek alapján egy harcos számára a hadifogság a legnagyobb megalázatást jelentette. A katona élete megőrzésével elvesztette a becsületét.

4. Az öngyilkos pilóták zöme önkéntes volt.

5. Az első kamikaze támadásokat követően, hogy elkerüljék a pánikot, az amerikai hadsereg teljes hírzárlatot rendelt el. A sajtónak megtiltották, hogy ezekről az akciókról hírt adjon.

6. A bevetésre induló egységeket parancsnokuk rizsborral búcsúztatta. Az italt a császár ajándékának nevezték.

7. A pilóták legfőbb célpontjai a repülőgép-hordozók voltak. A könnyen áttörhető, faborítású repfedélzetet, vagy a repülőgépek mozgatására szolgáló központi liftet célozták meg.

8. A kamikaze támadásokhoz kifejlesztett speciális, lökhajtásos repülő torpedót, az Okhát nehéz volt lelőni, mert közvetlenül a víz fölött, 650 km/h (403 mph) sebességgel közelítette meg a kiszemelt célpontját.

9. A japánok több mint 5000 kamikaze repülőgépet tartalékoltak a Japán elleni amerikai támadás visszaverésére. A háború alatt körülbelül 2500 bevetésre került sor.

10. A kamikaze taktika szellemi atyja, Ónisi Takidzsiró altengernagy Japán kapitulációja után szeppukut, rituális öngyilkosságot hajtott végre. Búcsúlevelében bocsánatot kért a feláldozott pilóták családjaitól.

Forrás

Igaz a viking napkőről szóló legenda

Először találtak fizikai bizonyítékot a tengeren való navigáláshoz használt viking napkövek létezésére.

Egy viking legenda szerint izzó követ kellett a nap felé tartani, s az égitest még a legsűrűbb köd ellenére is megmutatta magát. Ez elsőre varázslatnak tűnik, a tudósok azonban miután megmérték a fény tulajdonságait, kijelentették: a polarizált fény – amely ugyanúgy viselkedik, mint a mitikus kristály – segíthette a hajósokat az Atlanti-óceán átszelésében.

A Skandináviából érkező, Észak-Európát, a brit szigeteket és az Atlanti-óceán északi felét 750 és 1050 között pusztító és meghódító harcosok jól képzett tengerészek voltak, könnyedén teljesítették a Norvégia, Izland és Grönland közötti több ezer kilométeres távokat. A nyári hajózási szezon alatti folyamatos napfény azonban megakadályozta őket abban, hogy a csillagokat használják, ráadásul akkor még a mágneses iránytűt sem fedezték fel Európában.

A Sigurd nevű harcosról szóló izlandi saga egy bizonyos sólarsteinn-nek (napkő) nevezett tengerészeti eszköz meglétére utal, amelyet a hódító utak során használtak. A történet szerint Olaf király a nap elhelyezkedéséről konzultál Sigurddal, s hogy megadja a választ a kérdésre, „Olaf megragadta a követ, felnézett az égre és meglátta honnan jön a fény, hol van a láthatatlan Nap”. 1967-ben egy dán régész, Thorkild Ramskou úgy gondolta, hogy ez a kő egy polarizált kristály lehetett, például az ún. izlandi kristály, a kalcit egyik átlátszó formája, amely nagyon gyakori Skandináviában.

Azt, hogy a vikingek napkövet használtak útjaik során, már régóta gyanították, de ez az első alkalom, hogy fizikai bizonyítékot találtak a létezésére. A hat rombuszlappal, kétféle éllel, kétféle csúccsal rendelkező romboéder kristályt búvárok találták meg a La Manche-csatornában található kis sziget, Alderney mellett egy 1592-ben elsüllyedt hajón. A kő mellett egy pár navigációs körző is volt, ami azt sugallja, hogy a becses tárgyat a navigációs eszközökkel együtt tárolták – közölték a Rennesi Egyetem kutatói.

A kémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a kő egy izlandi kristály, ami azért érdekes, mert eddig egyetlen ilyen leletet sem találtak a vikingek által alapított településeken. A régészek hozzátették: nem valószínű, hogy valaha előkerül egy komplett kristály a sírmellékletekből, mivel a vikingek általában elhamvasztották a halottakat. /Forrás/

Tüntetéstől a hóvirágig: a Nemzetközi Nőnap rövid története

Március 8-án tartják a Nemzetközi Nőnapot annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés.

Politikai, feminista és szakszervezeti mozgalmak küzdelmeinek eredményeképpen a múlt század elején valósult meg az az ötlet, hogy az év egy napja legyen jelképesen a nőké. 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt február 28-át tette meg nemzeti nőnappá, s 1913-ig e napon tartották az ünnepet. Az 1910-ben Koppenhágában megtartott II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson a német Clara Zetkin javasolta, hogy évente rendezzenek világszerte nőnapot.


Tüntető nők 1979-ben Teheránban

A Nemzetközi Nőnapot 1914-ben tették március 8-ra a New York-i textilmunkásnők 1857-es sztrájkjának - más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnő - emlékére. A legtöbb országban ekkortájt erősödtek föl a nők követelései szociális-gazdasági jogaik kiszélesítésére, a foglalkoztatásban, a bérezésben érvényesülő hátrányos megkülönböztetésük megszüntetésére.

A Nemzetközi Nőnapot először 1911. március 19-én ünnepelték meg Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban. A tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett, s akkoriban a nők választójogának megszerzése kapott hangsúlyt. (Finnországban a nők már 1906-tól szavazhattak, Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, a franciaországi és az olaszországi nők azonban csak a II. világháború végétől, a belgák 1958-tól, a svájciak 1971-től, a portugálok 1976-tól, liechtensteini nők csupán 1984-től.



Az ünnep időközben sok helyen elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. Ugyanakkor az 1980-as évektől e napon a nőszervezetek felvonulásokon hívják fel követeléseikre, a nőknek a társadalomban viselt óriási szerepére, ugyanakkor kiszolgáltatottságára, védtelenségére a figyelmet, arra, hogy hiába biztosít az állam számukra jogegyenlőséget, ha ez továbbra sem jelenti az esélyek egyenlőségét. Magyarországon - az Európai Bizottság 2006-ban közzétett jelentése szerint - átlagosan 11 százalék az eltérés a női és a férfi fizetések között, s a nők körében nagyobb a munkanélküliség.


Nőnap a Nemzeti Sporcsarnokban, 1950

Az Egyesült Államokban 1963-ban hoztak törvényt a nemek azonos fizetéséről, de a férfiak még ma is lényegesebb jobban keresnek, mint a nők: amíg egy férfi 1 dollárt keres, kolléganője ugyanazért a munkáért átlagosan 78 centet kap. A nemek között az Európai Unióban is mutatkozik bérkülönbség, noha 1975-ben irányelv tiltott meg minden díjazásbeli megkülönböztetést. Magyarországon az azonos felkészültségű, azonos munkakörben dolgozó nők 8 százalékkal kapnak kevesebb fizetést, s ez a különbség annál nagyobbra nő, minél több gyermekük van, egy háromgyerekes nő már 25 százalékkal kevesebbet keres, mint egy azonos beosztásban dolgozó férfi.

Sok helyütt e napon civil szervezetek a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat: a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és a nők elleni erőszak egyéb formáinak áldozataira, akiket a jog sem véd kellően, s e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak. /Forrás/

10 tény a római rabszolgákról

1. A Római Birodalom munkaerő szükségletének tekintélyes hányadát a rabszolgák adták, amelyek száma az i.e. 1. századra elérte Itália lakosságának harminc-negyven százalékát

2. Egy tehetősebb római polgár 500, egy római császár akár 20 ezer rabszolga felett is rendelkezhetett.

3. A római hadsereg volt a legfőbb rabszolga-beszállító. Egyes hadjáratok alkalmával akár több tízezer fogoly is elkelhetett a rabszolgapiacokon.

4. A kereskedő nem árult zsákbamacskát: a rabszolgákat általában csupaszon adták-vették, mivel így könnyebb volt felmérni testi adottságaikat.

5. A rabszolga-kereskedő hat hónapon belül köteles volt visszavenni az eladott rabszolgát, ha azon a vásárlás időpontjában nem jelzett testi vagy szellemi fogyatékosság jelei mutatkoztak.

6. A szakácsmesterség magas fokán lévő rabszolgák rendkívül nagy áron cseréltek gazdát.

7. A szökött rabszolgák felkutatását profi „fejvadászokra” bízták. Az elfogott szökevények homlokára betűket égettek: FUG (fugitivus), azaz szökevény.

8. A római rabszolgaság nem faji alapú volt, a rabszolgák tömegei, tekintet nélkül etnikai hovatartozásukra, a Róma által meghódított területekről kerültek ki.

9. A római törvények lehetővé tették, hogy a nehéz anyagi helyzetbe került családfő rabszolgának adja gyermekeit.

10. A rabszolgákat hivatalos szertartás keretében egy bíró jelenlétében szabadították fel, majd egy felszabadulásukat szimbolizáló nemezkalapot nyújtottak át nekik.

Feltárták II. Ramszesz vezírjének piramisát

Belga régészek egy háromezer éves piramist találtak az egyiptomi Luxorban; az építmény II. Ramszesz vezírjének épült.

A feltárást a Brüsszeli és a Liége-i Egyetem munkatársai közösen végezték - jelentette az Agence France-Presse hírügynökség. Az Al Ahram angol nyelvű egyiptomi honlap értesülései szerint a piramis 15 méter magas és a legjelentősebb egyiptomi isten, Ré képével van díszítve.

A piramis II. Ramszesz (i.e. 1279-1213) egyiptomi fáraó vezírje, Khay sírkamráját rejti, amit eddig még nem sikerült megtalálni, de a belga kutatók tovább folytatják a kutatást. A sártéglából épült piramist a Nílus nyugati partján, a Sejh Abd el-Kurna-hegyen találták meg.

A vezír az ókori Egyiptomban a fáraót szolgáló legmagasabb rangú tisztségviselő volt, akit gyakran az uralkodó nevezett ki hűségük vagy tehetségük jutalmaként. Khay - akiről két szobrot őriznek a Kairói Múzeumban - 15 éven át szolgálta II. Ramszeszt. Piramisát a 7-8. században lebontották, sírját pedig egy kopt remetelakba szállították - közölte a kutatócsapat. /Forrás/