Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Megbotránkoztatták a régészeket Pompeji erotikus képei

A Pompejiben felfedezett erotikus festmények és műtárgyak nagyban meghatározták a város hírnevét. Joanne Berry, az Élet és halál Pompejiben és Herculaneumban című londoni kiállítás kurátora szerint megérdemelten kapta kétes hírét az i. sz. 79-ben elpusztult ókori város.

Pompeji és Herculaneum egyik fő jellemzője az erotikus képek feltűnő gyakorisága. Az erotikus művészet nyomai az egész városban megtalálhatók: lakóházakban, középületeken vagy utcai homlokzatokon. Az újkorban élt régészeket valósággal sokkolhatták a szexualitás több formáját is bemutató alkotások, amelyeket III. Bourbon Károly spanyol király (1759-1788) – a Nápoly-Szicíliai Királyság uralkodója – az ásatások végeztével eltávolíttatott és zár alá helyezett. 1817-ben aztán egy tikos tanács alakult, amely ezen emlékeket Nápolyban állította ki, ám megtekintésüket kizárólag férfi látogatóknak engedélyezték.

Az ókori város vezetői azonban egyáltalán nem kívánták elrejteni a túlfűtött erotikáról árulkodó alkotásokat, amelyek tematikája igen változatos volt. Először is el kell különítenünk egy igen gyakori lelettípust, amelyben falloszábrázolásokat és Priaposz isten képeit találjuk. A szakértők szerint ezeket nem erotikus töltetű szimbólumoknak szánták, hanem egyfajta varázslatnak, amely a szemmel verés kivédését tűzte ki célul, illetve a jólétet kívánta biztosítani. Ezen állítás alátámasztására a kutatók azt az érvet hozzák fel, hogy egy pompeji pékség külső falán is találtak egy agyagfalloszt, alatta a következő szlogennel: „a jószerencse lakik itt”.

Falloszt ábrázoló tintinnabulum az 1. századból

A többi már jóval több szexualitással van átitatva. Sok a mitológiailag gazdag jelenetsor, amelyek főként a lakóházak helyiségeiben kaptak helyet. A gyakoribb jelenetek közé tartozik Vénusz és Mars násza, illetve Pán, a pásztorok kecskeszarvú, -lábú, és -farkú istene, amint egy nimfa körül legyeskedik. Ezek a jelenetek inkább utalgatnak, mintsem tényszerűen ábrázolnak. Ezeken kívül találunk jóval egyértelműbb szexuális ábrázolásokat az egyes hálószobákban vagy idegenek által kevésbé látogatott hátsó szobákban, amelyek zömét a kutatók bordélyházak részeinek tartják.

A pompeji városi fürdő sokak által látogatott termeit egykoron félreérthetetlen erotikus jelenetek díszítették. Ezek funkcionalitását tekintve széles vita bontakozott ki a tudósok körében. Míg egyesek úgy vélik, az alkotások egyfajta közösülési "útmutatóként" értelmezhetők, addig sokan a bordélyok "reklámjait" vélik felfedezni bennük. A szakértők harmadik csoportja szerint nem volt semmilyen megmagyarázható céljuk a szexualitást ábrázoló alkotásoknak: csupán szórakoztattak.

Caecilius Jucundus házából való freskó

Rengeteg írásbeli, illetve tárgyi bizonyíték van a Pompejiben folyó prostitúcióra, ám a bordélyházak számarányát a mai napig sokan vitatják, ugyanis nem lehet egyértelműen megállapítani, melyik épület szolgált effajta célokat. A régészek az épületeknél hagyományosan a falfestmények alapján tájékozódnak, ám mint láthattuk, a rómaiaknál igen gyakoriak voltak az erotikus ábrázolások. Néhány szakértő úgy véli, Pompejiben a tragikus vulkánkitörést megelőzően 9-35 bordélyház működhetett, ám a kutatások szerint csupán egy – a Lupanar nevű – épült kifejezetten erre a célra. Az emeleten öt, külön bejáratú szobát különítettek el, míg a földszinten szintén öt, falazott ággyal és erotikus festményekkel kidekorált, kisebb méretű helyiség állt a vendégek rendelkezésére.

/Forrás/

10 tény a gladiátorokról

1. A gladiátorküzdelmek gyökerei egészen az etruszk időkig, i. e. 800-ig nyúlnak vissza. Az első dokumentált gladiátorviadalra i. e. 264-ben került sor Rómában, ahol egy római előkelő temetési szertartása keretében, három pár fegyveres vívott élet-halál harcot.

2. A gladiátorok nem mindig vívtak halálos küzdelmeket. Kiképzésük rengeteg pénzbe került, így tulajdonosaiknak nem állt érdekükben korai vagy tömeges haláluk.

3. A gladiátorok az antik Róma ünnepelt celebjei voltak. A győzelmet győzelemre halmozó harcosokat jutalmul felszabadították, házat és földet is szerezhettek.

4. A gladiátorok csak nagyon ritkán küzdöttek állatok ellen. Ezt a feladatot a venatoroknak hívott, erre a feladatra kiképzett harcosok kapták.

5. Nero császár uralkodása alatt női gladiátorok is felléptek az arénákban. A szebbik nem részvételét a küzdelmekben végül Septimus Severus császár tiltotta meg i. sz. 200 körül.

6. A hadifoglyok, bűnözők és rabszolgák mellett jelentős volt azoknak a száma, akik önként váltak gladiátorokká. Ezek az emberek kalandot, dicsőséget és pénzt remélve léptek az arénába.

7.  Az életben maradt, veterán gladiátorok egy része trénerként vagy testőrként folytathatta karrierjét.

8. Egyes híres gladiátoroknak csak kettő-három küzdelmük volt évente.

9. A cirkuszi játékok ebédszünetében, a gladiátorküzdelmek előtt általában bűnözőket végeztek ki, akiket szentségtörés, gyilkosság vagy gyújtogatás vádjával vetettek vadállatok elé.

10. Egy gladiátornak méltósággal kellett meghalnia, tilos volt rimánkodnia életéért, a kegyelemdöfést szemrebbenés nélkül kellett tűrnie.

Forrás

10 tény a római rabszolgákról

1. A Római Birodalom munkaerő szükségletének tekintélyes hányadát a rabszolgák adták, amelyek száma az i.e. 1. századra elérte Itália lakosságának harminc-negyven százalékát

2. Egy tehetősebb római polgár 500, egy római császár akár 20 ezer rabszolga felett is rendelkezhetett.

3. A római hadsereg volt a legfőbb rabszolga-beszállító. Egyes hadjáratok alkalmával akár több tízezer fogoly is elkelhetett a rabszolgapiacokon.

4. A kereskedő nem árult zsákbamacskát: a rabszolgákat általában csupaszon adták-vették, mivel így könnyebb volt felmérni testi adottságaikat.

5. A rabszolga-kereskedő hat hónapon belül köteles volt visszavenni az eladott rabszolgát, ha azon a vásárlás időpontjában nem jelzett testi vagy szellemi fogyatékosság jelei mutatkoztak.

6. A szakácsmesterség magas fokán lévő rabszolgák rendkívül nagy áron cseréltek gazdát.

7. A szökött rabszolgák felkutatását profi „fejvadászokra” bízták. Az elfogott szökevények homlokára betűket égettek: FUG (fugitivus), azaz szökevény.

8. A római rabszolgaság nem faji alapú volt, a rabszolgák tömegei, tekintet nélkül etnikai hovatartozásukra, a Róma által meghódított területekről kerültek ki.

9. A római törvények lehetővé tették, hogy a nehéz anyagi helyzetbe került családfő rabszolgának adja gyermekeit.

10. A rabszolgákat hivatalos szertartás keretében egy bíró jelenlétében szabadították fel, majd egy felszabadulásukat szimbolizáló nemezkalapot nyújtottak át nekik.

Bor és történelem, e kettő kell nekem

Római leletek által érthetjük meg a Chianti előállítását

Egy amerikai ókorász ősi szőlőmagokat talált Itáliában; a leletek a Chianti bor ősi termelésének kevéssé ismert folyamatát világíthatják meg.

Nancy Thomson de Grummond, a Floridai Állami Egyetem ókortörténettel foglalkozó kutatója a toszkániai Siena mellett található hegycsúcson, Cetamura del Chiantinál 150, vízzel átitatott szőlőmagot talált egy rutinásatás alkalmával még 2012 nyarán. A kutatónő a főleg az ősi etruszkok által lakott Cetamura del Chiantinál folyó régészeti feltárás projektvezetője; a terület gazdag etruszk és római kori leletanyaggal bír, a floridai egyetem immáron negyven éve folytat ásatásokat a lelőhelyen.

De Grummond szerint a szőlőmagok az időszámításunk szerinti első századból valók, felfedezésük pedig igazi áttörést jelent a szőlő DNS-láncát kutató szakemberek számára. "Még nagyon sok mindent nem tudunk a Chianti termőterületén termesztett szőlőről. A szőlőmagok tanulmányozása roppantul fontos a Chianti régió alakulásának megértéséhez. Nagyon sok kutatás látott napvilágot a különböző termőterületekkel kapcsolatban, ellentétben a Chiantiéval" -  nyilatkozta De Grummond az egyetem honlapjának.

A több szőlőfajta művészi házasítása során keletkező Chianti Olaszország leghíresebb vörösbora. A Chianti termőterülete az itáliai Toszkána tartomány egyik ősi bortermelő területének neve, amely Firenze, Arezzo, Siena és Grosseto környéki konkrétan meghatározott településekre terjed ki. /Forrás/

A világ hét csodája

A világ hét csodája

Az ókori világ hét csodáját egyetlen ember nevezte meg 2200 évvel ezelőtt. Ma internetes szavazáson, több mint 100 millió ember voksolt arra, mit tart az emberiség legnagyobb teljesítményének.

Colosseum – Róma

A Római Birodalom erejét hirdető, építészetileg úttörő építmény az egyetlen, amely Európából bejutott az első hétbe. A gladiátorküzdelmek és állatviadalok számára épített Colosseum minden sportaréna őse. Építését Vespasianus császár parancsára kezdték i.sz. 70-ben és 10 év alatt fejezték be. Az ellipszis alaprajzú épület fénykorában minden idők leghatalmasabb, 50 ezer néző befogadására képes színháza volt.

Színpadi technikája is messze megelőzte korát. Süllyesztőkkel, csigákkal és egyéb gépezetekkel volt felszerelve a színpadi díszletek mozgatásához. A földszintet az épület alá ásott csatornarendszeren keresztül vízzel tudták elárasztani, az így kialakított mesterséges tavon hajócsaták bemutatásával szórakoztatták a nagyérdeműt.

Chichén Itza - Mexikó
Chichén Itza a maja civilizáció egyik legnagyobb központja volt ezer évvel ezelőtt. A maják a matematikában és csillagászatban olyan magas szinten álltak, ahová az európai tudomány csak fél évezreddel később jutott el.Bizonyítékai Chichén Itza romjainál fedezhető fel. A négyzetes alaprajzú kőpiramis mind a négy oldalán lépcső vezet a tetején lévő szentélyhez, ahol a legyőzött ellenséget szívét kivágva mutattak be győzelmi áldozatot. Eredetileg minden oldalon 91 lépcsőfok vezetett a csúcsig, ami az ott lévő emelvénnyel együtt összesen 365 lépcsőfokot ad, annyit ahány nap van egy évben.
A Megváltó Krisztus szobra – Rio De Janeiro

A XIX. század közepén jutott eszébe egy Rio de Janeiro-i katolikus papnak - név szerint Dom Pedro Maria Bossnak - hogy építeni kellene egy, a városra letekintő hatalmas Jézus-szobrot a Corcovado-hegy gránittömbjére. Az ötletből – pénz híján – semmi sem lett. A tervet 1921-ben melegítették fel az ország függetlenségének százéves évfordulóján. A szobrot végül közadakozásból építették fel.

Machu Picchu – Peru

Az inkák több közel hatszáz éves romvárosát 1911-ben fedezték fel, de még ma sem tudják, miképp építették a kereket és fémszerszámokat nem használó inkák a rejtélyes várost. Sőt, az is találgatások tárgya, hogy mi volt a funkciója: temetkezési hely, közigazgatási központ, üdülőváros, vagy netán más, pl. támadás esetén az inka arisztokrácia menedéke.

A 13 négyzetkilométeres területen mindenütt, ameddig a szem ellát, hihetetlen precizitással faragott és illesztett kövekből rakott hatalmas falak, teraszok, csatornák, utak és rámpák ejtik ámulatba a látogatót.

Petra - Jordánia

Petra az egyetlen hely Földünkön, amely az Unesco világörökség mindkét, természeti és kulturális listájára is felkerült. Ezt a különleges rangot egyedülálló, sziklákba vájt épületeinek, másrészt a varázslatosan sokszínű környezetnek köszönheti. A homokkő sziklákba ékelődött kanyon meredek falai 45 színárnyalatban pompáznak. A vörös homokkő árnyalatai a rózsaszíntől a liláig, a kéktől a sárgáig húzódnak. A több mint 2000 éves város egy része egészen máig fennmaradt.

Tadzs Mahal - India

India ékköve, az agrai mauzóleum fehérmárvány tömbje valóban egyike a világ leglenyűgözőbb és legemlékezetesebb épületeinek. Az indiai muszlim építészet legtökéletesebb ékének tartott Tadzs Mahalt 1632 és 1654 között építtette Dzsahan sah.

A mogul császár rajongva szeretett felesége, Mumtaz Mahal emlékére emeltette a rendkívüli építményt, aki 14. gyerekük szülésébe halt bele. Az uralkodó azt ígérte a hercegnőnek halálos ágyán, hogy olyan egyedülállóan pompás sírt építtet neki, ami örökre megőrzi nevét. A legszebb szerelmi emlékmű megvalósításán a fennmaradt iratok szerint húszezer munkás dolgozott, huszonkét éven keresztül.

Nagy Fal - Kína

Turistacsalogató szlogen, hogy ez az egyetlen emberi építmény, amely a Holdról is látszik. A valóságban a Nagy Fal csupán 6 m széles, és 2200 évvel ezelőtt alkotott összefüggő rendszert,ma már csak romjai állnak.

Hossza eredetileg 6000 km volt, és az északról betörő nomád mongol hordák ellen építtette Csin császár ie. 221-től kezdődően, 14 éven át. Eleinte csak rabszolgák, katonák és fegyencek dolgoztak itt. Később iderendelték az akkori lakosság egyhatodát, egymillió embert. Felük életével fizetett a császár nagyszabású tervének megvalósításáért.

Az eredeti lista

Az ókori világ legnevezetesebb építményeit, az eredeti hét csodát, egy görög költő és utazó, Antipatrosz szedte csokorba a Földközi-tenger vidékéről. Az időszámításunk előtt két évszázaddal készült listán Szemirámisz függőkertje, az alexandriai világítótorony, Pheidiász Zeusz-szobra, Kheopsz fáraó piramisa, a rodoszi kolosszus, az efezoszi Artemisz-templom és a halikarnasszoszi mauzóleum szerepelt. Ezekből egyedül az egyiptomi piramisok láthatók ma is.

/forrás/

Tutanhamon utolsó őre

Hét évig őrizte Tutanhamont és a gyermekfáraó kincsét a Howard Carter brit felfedező mellé rendelt kalandos életű férfi. Nem csupán a mesebeli szám miatt sántít a sokak által egyszerű szélhámosnak tartott brit katona ellentmondásokkal teli története, bár annak részletgazdagságát még a szkeptikusok is elismerik.

A foszlott, fekete öltönyt viselő, alacsony, kerekfejű ember 1968 karácsonyán viharzott be a Daily Mail szerkesztőségébe. Richard Adamson elmondta, hogy 1922-ben az egyiptomi Luxorban tartózkodott Howard Carter régész oldalán, s arra a felvételre lenne szüksége, amelyet akkor készített. Adamson – saját bevallása szerint – Tutanhamon sírjánál „rendőri” feladatot látott el, korábban pedig az egyiptomi brit uralom megdöntésén fáradozó Wafd párt tagja volt. „Olyan információkat adtam át, amelyek 28 egyiptomi letartóztatásához vezettek, közülük négyet ki is végeztek. Megbélyegzett embernek számítottam, így jobb is volt, hogy elküldtek Kairóból” – kezdte ecsetelni a férfi.

A hatóságok egy batyuval útnak indították, s feltették a Luxor felé tartó vonatra, hogy aztán csatlakozzon Carterhez és a brit régész patrónusához, Lord Carnarvonhoz a Királyok Völgyében. Carter beleegyezett, hogy felvegyék mellé a férfit, akinek feljegyzéseket kellett készítenie a régész napi ásatásairól. Adamson éppen Károly hercegtől érkezett a lap szerkesztőségébe; állítása szerint mondanivalójával annyira elbűvölte a trónörököst, hogy az eredetileg egy órásra tervezett beszélgetésből végül négy óra lett. A Daily Maillel pedig azért akarta felvenni a kapcsolatot, hogy a felfedezésről a Királyok Völgyében forgatott filmhez beszerezze a szükséges anyagokat.

Az egyik kép történelmi pillanatot örökített meg: ezt Adamson egy nappal az előtt készítette, hogy Carter felfedezte a Tutanhamon sírjához vezető átjárót. Mivel röviddel a felvétel megszületése után az egyiptomi munkások újra betemették a lépcsőfokot, ez azt jelenti: Adamson ébersége és ravaszsága vezethette el Cartert a sírhoz – így ha nem mutatta volna meg a régésznek a felvételt, az ásatás idejére szóló licenc lejár, Carter pedig üres kézzel távozik.

Adamson 1922. november 3-án örökítette meg a történelmi mozzanatot; mint fogalmazott, már-már a 24. órában. John Bull típusú kamerájával dokumentálta az ásatást, a képeket pedig a Luxor melletti Winter Palace Hotelben hívta elő. Egyszer észrevette, hogy három egyiptomi munkás éppen befed egy nagyobb szikladarabot. „Akkor azt láttam, hogy kőtörmeléket pakolnak rá, s másik irányban kezdenek ásni” – emlékezett vissza Adamson. Még mielőtt azonban a műveletet befejezték volna, a szemfüles férfi lencsevégre kapta a pillanatot.

A teljes cikk a Múlt-kor őszi számában található.

Római mozaikokkal mentik a Földközi-tenger ragadozó halait

Az olasz biológusok római mozaikokból rekonstruálták a barna fűrészessügér múltját; a szokatlan projekt célja a veszélyeztetett halfaj védelme.

A barna fűrészessügér (Epinephelus marginatus) egy nagy, hosszú élettartamú, lassan növekvő halféle, amely megtalálható a Földközi-tengeren, Afrika nyugati partjainál valamint Brazília vizein. Hosszú időn át halászták, a régészek csontjait még a több mint 100 ezer éves emberi lakóhelyeken is megtalálták. A halfajállomány azonban az utóbbi évtizedekben megtizedelődött, ezért felkerült a veszélyeztetett fajok listájára.

A szakembereknek így a kihalás szélén álló állatfajták védelme érdekében számos tényezőt kell megvizsgálniuk, valamint össze kell hasonlítaniuk a nem védett területeket és a halászattól megkímélt részeket. „De az ilyen védett tengeri területek túl kicsik és túl kevés ideje védettek ahhoz, hogy információt szolgáltassanak a hajdani viszonyokról” - jelezte tanulmányában Paolo Guidetti, a Salentói Egyetem munkatársa és kollégája, Fiorenza Micheli a Stanford Egyetem Hopkins tengeri állomásának kutatója. A szerzőpáros cikkét a Frontiers in Ecology and the Environment szaklapban publikálta.

A két kutató a halfaj egykori állományának rekonstruálása érdekében az antik művészetet hívta segítségül, ezért több száz egyiptomi, etruszk és görög képi ábrázolást vizsgáltak meg. A kört végül leszűkítették 23 mozaikra, ezek közül tíz, az i.sz. 1. és 5. század között készült alkotáson nagyméretűnek ábrázolják a barna fűrészessügéreket. Az ősi rómaiak olyan szörnyekként tekintettek a halakra, amelyek képesek akár a halászt is megenni; mindez a tuniszi Bardo egyik mozaikján is visszatükröződik.

A római ábrázolásokból kiderült, hogy régen a barna fűrészessügér a parthoz közeli alacsony vizekben is előfordult, ezért a halászok hajójukról rudakkal és hálókkal fogták el a pórul járt példányokat. A római szerzők, mint Ovidius és idősebb Plinius beszámoltak arról, hogy a halat sekély vizekben kapták el. A kutatók értékelése szerint az ókori mozaikokból egyértelműen kiderül: a Földközi-tenger sekélyebb vizeinek ökoszisztémája elvesztett egy csúcsragadozót.

Mára a nem mély vizekben szinte megtalálhatatlan a barna fűrészessügér. A kutatók azonban beszámoltak arról, hogy a védett területeken növekedésnek indult a populáció, és megkezdődött a visszatelepedés az alacsony vízállású térségekbe is. A halászati tilalom alatt álló részeken nagyobb a halállomány és az egyes példányok mérete is. /forrás/

Újrajátsszák a marathóni csatát

Három napon keresztül feszülhet egymásnak a görög és a perzsa hadsereg, a marathóni csata izgalmait több százan élhetik át újra a hétvégén.

Szeptember 10-én a világ számos pontjáról érkeznek érdeklődők az Athén melletti tengerpartra, hogy újra lejátsszák az i.e. 490-es marathóni ütközetet. A talajerózió következtében igencsak átalakult csatatéren görög és perzsa hadak néznek egymással farkasszemet, de lesz zenés-táncos mulatság, valamint irodalmi programok és képzőművészeti foglalkozások is várják az ókor megszállottjait.

A hétvégi események legnagyobb látványossága azonban a kétszáz főt felvonultató csata lesz, amelyen a legelszántabb harcosok vesznek részt. „Csak az három évbe telt, mire a két hadsereget elláttuk fegyverrel” – nyilatkozta Christian Cameron kanadai író, az amerikai tengerészgyalogság egykori tisztviselője „Több száz munkaórát vett igénybe a megfelelő fegyverzet elkészítése, nem beszélve a szövetanyagokról és a színárnyalatok meghatározásáról” – tette hozzá az eseményen egy görög arisztokratát alakító férfi, aki azt is elmondta, hogy a résztvevők egyenként 5-10 ezer euró értékű öltözéket fognak viselni.

A csatából nem maradhatnak el a fegyverek, a "görögöknél" dárda lesz, míg a "perzsák" gumifejjel ellátott íjakkal támadhatnak. „Azt hiszem, hogy időben és a résztvevők számát tekintve is ez lesz a legnagyobb ilyen jellegű esemény Görögországban” – mondta el a 23 éves thesszaloniki egyetemista, Yiannis Kadoglou.

A marathóni ütközet az ókor egyik nevezetes csatája, amelyben I. Dareiosz hadai ütköztek meg a Miltiadész vezette görög sereggel. A görög győzelemmel végződött csata nagyrészt Hérodotosz (i.e. 484-425) görög történetíró leírásából ismert.

Rejtett rámpákkal készültek a gízai piramisok

A piramis aljának elkészüléséhez szükséges hosszú rámpa mellett egy belső, spirál alakban futó szerkezet is segítette a gízai piramison dolgozó munkásokat, az elméletet egy francia kutató immáron háromdimenziós felvételen is igazolni tudja.

Teljes cikk : ITT és ezen felül klassz animáció is található a belső rámpákról és azok használatáról, érdemes ránézni...:)

Szökőár pusztíthatta el Olümpiá

Nem egyszerű földrengés vagy áradás, hanem szökőár pusztította el Olümpiát - állítja egy német kutató, Andreas Vött.

A pusztító cunami elméletét Andreas Vött, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem földrajzi intézetének munkatársa dolgozta ki. A német tudós megdöbbentő hipotézisét az Olümpia környékén talált üledékre alapozza: elmondása szerint ugyanis annak vastagsága és összetétele ellentmond az áradásra és földrengésre alapozó elméletnek.

Vött a helyi hatóságokkal és más német egyetemekkel együttműködésben kísérelte meg elmélete igazolását a legmodernebb geomorfológiai és geoarcheológiai módszerek felhasználásával. Az eredmények szerint egyrészt több katasztrofális áradás érhette a térséget, másrészt a lerakódásokban talált tengeri élőlények maradványai megerősítik az üledék feltételezett eredetét.

Régebben úgy gondolták, hogy egy i.sz. 551-ben bekövetkezett földrengés majd a Kladeosz folyó áradása semmisítette meg a fontos görög szentélyt. A német kutató szerint azonban a kicsiny folyónak több méternyi üledékre lett volna szüksége ahhoz, hogy képes legyen elérni az áradáshoz szükséges szintet.

Vött elmondta: noha Olümpia most 22 kilométerre van a parttól, régebben a szárazföldön 8 kilométerrel beljebb helyezkedett el. A német kutató szerint a cunami először Alpheusz szűk völgyét - ahol a Kladeosz folyó is fekszik - öntötte el, ezután továbbhatolt az Olümpia mögött fekvő hegygerinceken át, lerombolva a szentélyt. Vött becslése értelmében ez a katasztrófa többször megismétlődhetett az elmúlt hétezer év folyamán, ezek egyike volt a 6. században bekövetkezett esemény, amely végleg elpusztította a nagy múltú szentélyt. A formabontó elméletet valószínűsíti az a tény, hogy az Alpheusz völgyben talált üledék hasonló az Olümpiánál felfedezett lerakódáshoz.

A térségben a magas szeizmikus tevékenységnek miatt gyakoriak a szökőárak. A legutóbbi katasztrófa 1908-ban történt a Messinai-szorosban, több, mint 100 ezer ember életét oltva ki; 1956-ban pedig 30 méter magas hullámokat figyeltek meg az Égei-tenger déli részén.

/forrás/