"Ne arra gondoljunk, hogy a történelmi események különlegesek, hogy másként mentek végbe, mint a ma eseményei, hanem arra, hogy ami ma végbemegy, holnap már történelem!"

/Juha Ilkka Vakkuri/

100. bejegyzésemet ezzel az idézettel szeretném kezdeni, mert számomra a történelem állandó, egy soha be nem fejezett könyv, mindig új fejezet tevődik hozzá. Sokszor gondolok arra, hogy ami most velünk történik, azt a gyerekeim már történelemként fogják tanulni és majd meg fogják kérdezni: "Anyu, tényleg így volt? Mesélj" És anyu, azaz én majd elmesélem nekik mi is történt, és remélem nem kell majd azt mondanom, hogy a töri könyve hazudik...Van egy jó öreg mondás miszerint "A történelmet a győztesek írják.", ez általában igaz és ezért fordulhatnak elő ferdítések a történelem könyvekben, bár inkább ezt én nem ferdítésnek nevezném, csupán más szemszögnek. A mai történelem tanítás és tanulás fontos része a "forrás központúság", azaz a források megismerése után vonjuk le a konklúziót és egy jó történelem könyvben a sok jól összeválogatott forrásnak köszönhetően összetett képet tudunk alkotni egy adott eseményről. Legtöbbször azonban az a jellemző, hogy a szánkba adják mit kell tudni és itt lezárul az óra, a tananyag...szerintem sokkal több vitafórum lehetne, megvitathatnánk adott eseményekről ki mit gondol, például: 1956-os forradolom és Nagy Imre szerepe (egyik kedvenc témám), erről a témáról annyi eltérő vélemény van, annyira jó lenne ha lenne a történelem tanítás keretében idő bővebben beszélgetni egy-egy témáról...Én nem a tanárokat hibáztatom, nekik is megvan a maga tantervük és központi tanterv, óraszám, amihez mindig minden körülmények között igazodni kell...viszont úgy gondolom, hogy ha valaki szereti a történelmet és nyílván ezért választotta a töri tanári pályát, akkor tudnia kéne úgy tanítani, hogy a történelem iránti szenvedélye, szeretete átsugározzon a diákokra és ezáltal a diákok megszeressék, ne megutálják a történelmet...Nekem kijutott ilyen és olyan tanár is, az egyik tanárnál majdnem elaludtam a töri órákon, pedig imádom a történelmet - azt hiszem ezt nem kell bizonygatnom - , közben a másik tanárnál szárnyaltam, mert rajta láttam és éreztem a lelkesedést, és megszállt engem is ez az energia...ezért is csináltam emelt töri érettségit, mert az ő lelkesedése elhitette velem, hogy én is képes vagyok az emeltre és sikerült, nem mellesleg 94%-ra :)

Mindenkinek azt kívánom, hogy ismerje meg a történelmet és szeresse meg, mert egyszer mi magunk is történelemmé válunk...lehet, hogy nem leszünk benne a történelem könyvekben, de a családunk történetében biztosan szentelnek nekük majd egy lapot és tovább élünk a gyermekeink, unokáink emlékezetében...ez a személyes-családi történelem, ami szerintem még a nagy világtörténelemnél is fontosabb...hiszen a család mindennél fontosabb egy ember életében, a kezdet, a folytatás és vég is egyben...egy szóval MINDEN.