Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Raoul Wallenberg embermentő munkássága Budapesten

Raoul Wallenberg és a svéd embermentő tevékenység 1944-45-ben Budapesten

Raoul Wallenberg, más független államokat képviselő diplomaták, valamint magyar segítőik, zsidó szervezetek és a Vöröskereszt munkája által több tízezer ember menekült meg a második világháború utolsó éveiben. Raoul Wallenberg a humanizmus, a bátorság, az önfeláldozás szimbólumává vált. Emlékét ma is nagy tisztelettel ápolják Magyarországon.

Wallenberg Budapesten

A hitleri Németország 1944. március 19-én szállta meg Magyarországot. A megszállás után Adolf Eichmann kapta azt a feladatot, hogy a németbarát magyar kormánnyal együttműködésben irányítsa a magyarországi deportálásokat. Magyarországon ekkor körülbelül 700 000 zsidó élt. Többségüket szűk két hónap alatt német haláltáborokba szállították. Ám a budapesti zsidóság deportálása Horthy közbelépésére valamint nemzetközi tiltakozások – többek közt V. Gusztáv Svéd király tiltakozásának – hatására ekkor még nem kezdődött meg.

A Carl Ivan Danielsson követ valamint Per Anger tanácsos vezette budapesti svéd követség ebben az időszakban kezdett különféle módszerekkel védelmet biztosítani a valamilyen módon Svédországhoz kötődő magyar zsidóknak. Ideiglenes útleveleket, beutazási vízumról és svéd állampolgársági kérelemről szóló igazolásokat állítottak ki, és ezek az okiratok később igen sok ember megmenekülésében játszottak fontos szerepet. Más független diplomáciai képviseletek – többek közt a svájci – szintén hasonló iratokat bocsátottak ki.

Raoul Wallenberg 1944 júliusában érkezett Magyarországra azzal a feladattal, hogy vezesse és kiterjessze a később már több mint 300 segítő részvételével folyó embermentő munkákat. Kiküldetését az amerikai War Refugees Board kezdeményezte, és amerikai finanszírozással valósult meg.

Wallenberg hamarosan megtervezte a híres Schutzpasst (védlevelet). A fogalom később szorosan összekapcsolódott a svéd embermentő munkával. A Schutzpass igazolta, hogy tulajdonosa svéd védelem alatt állt.

A budapesti zsidók helyzete drámaian romlott 1944. október 15-től, azaz a nyilas hatalomátvétel után. Wallenberg az új magyar kormánnyal folytatott tárgyalásai során elérte, hogy a kormány elismerjen 4 500 darab Schutzpasst. Az okiratok által nyújtott védelemnek köszönhetően tulajdonosaik sokkal kevésbé voltak kiszolgáltatva a nyilas hatalom akcióinak, és őket nem deportálták.

Emellett Wallenberg felelt a nemzetközi gettóban (Szent István park környéke) található körülbelül harminc védett „svéd házért” is. Ezt a gettót a nyilasok hozták létre a nemzetközi védelem alatt álló zsidók számára. Az itt élők élelmiszer- és gyógyszerellátásához jól szervezett apparátusra volt szükség.

A koncentrációs táborok és munkatáborok felé vonatok és halálmenetek indultak. Wallenberg több alkalommal közbeavatkozott a vasútállomásokon és utak mentén. Védleveleket osztott ki, hogy minél több embert menthessen meg.

Wallenberg 1945. január 17-én tűnt el Budapestről. Az orosz katonai erők ekkor vonultak be Pestre. Wallenberg ekkor saját szabad akaratából látogatott el az orosz erőkhöz, és azt kérte, hogy vigyék az ország keleti részén lévő főhadiszállásra. Ezután tartóztatták le. Későbbi sorsa, és orosz fogságának története ismeretlen. Orosz közlések szerint 1947-ben kivégezték a moszkvai Ljubljanka-börtönben.

/Forrás/

 

A Vöröskereszt és a Vatikán segíthette a nácik menekülését

Több ezer náci menekülésében segédkezhetett a Vöröskereszt és a Vatikán - állítja Gerald Steinacher. A Harvard kutatójaként dolgozó történész új könyvében foglalta össze kutatási eredményeit.

Egy eddig kiadatlan forrásokon alapuló könyv szerint a Vöröskereszt és a Vatikán nácik ezreinek segített a menekülésben. Mindez kevéssé újdonság: a nemzetközi segélyszervezet már korábban elismerte, hogy az irataikat vesztett rászorulók megsegítésére létrehozott speciális dokumentumát (10.100s) a menekülő háborús bűnösök használhatták fel, visszaélve az ügyintézők túlterheltségével. A 10.100s igazolás a menekültek elvesztett iratait pótolta, lehetővé téve az egyes országok közötti szabad mozgást.

Gerald Steinacher, a Harvard kutatója most azonban a Vöröskereszt archívumaiból származó utazási dokumentumokat hasonlította össze a keresett háborús bűnösök jegyzékével, és arra a következtetésre jutott, hogy egyedül Nagy-Britanniába és Kanadába 8000 egykori Waffen-SS tag jutott el.

Steinacher könyvében (Nazis on the Run: How Hitler's henchmen fled justice) a náci menekülőknek nyújtott egyházi segítséget is elemzi. Szerinte a Vatikán azért segíthette a menekülőket, mert egyrészt reménykedett az európai kereszténység újjászületésében, másrészt rettegett a kommunista Szovjetuniótól. Így Vatikáni Menekült Bizottságon keresztül ismert háborús bűnösök kaptak hamis személyazonosságot.

A háború utáni zavaros helyzetben a túlterhelt Vöröskereszt megbízott az egyházi állam által kiadott igazolásokban és a gyakorta felületes szövetséges katonai vizsgálatok után kiadott nyomtatványokban. A Harvard kutatója a Vöröskereszt-delegációk belső levelezésének vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a segélyszervezet egyes tisztviselői is tudták, hogy igazolásaikat menekülő nácik használják fel.

Steinacher szerint a dokumentumokból kiderül, hogy a Vöröskereszt főképp Rómában és Genovában 120 ezer ilyen dokumentumot adott ki, így a menekülő nácik 90 százaléka Olaszországon keresztül jutott főként Spanyolországba és Észak- és Dél-Amerikába.

A Vöröskereszt elzárkózott Steinacher felfedezéseinek kommentálásától, ugyanakkor a segélyszervezet kifejezte a sajnálkozását amiatt, hogy okmányaival visszaéltek a menekülő háborús bűnösök. /forrás/

Rommel tábornok, a sivatagi róka

Erwin Rommel, az egyik leghíresebb német tábornok, aki hősiesen harcolt a második világháborúban kezdetben az afrikai hadszíntéren, majd a normandiai partra szállást követően Németország területén, maga az ötlet, hogy róla írjak, onnan jött, hogy az egyik kedves német barátunk németjuhász kutyusát Rommelnek hívják, imádnivaló az a kutyus... :)

Az 1891.november 15-én, Heidenheimben született  német vezértábornagy, a Harmadik Birodalom tábornoka neve az 1941-es afrikai harcokban vált ismertté. Az ún. Afrikakorps, afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta "a sivatagi róka" elnevezést. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok azonban El Alamein-nél megállították és az Egyiptom elfoglalására szőtt német terveket szétzúzták.

1943 elejétől Rommel a Tunéziában állomásozó Afrika-hadseregcsoportot (Heeresgruppe Afrika) vezényelte, majd a németek Afrikából történt kiszorítása után a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett. Ez először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket. Az afrikai, a sztálingrádi vereségek, majd a normandiai partraszállás után a "Führer"

egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-én az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát.

VIDEÓ Rommelről!

A náci vezetés mindezek ellenére "hősi halottként" dísztemetésen búcsúztatta a német hadsereg akkor kétségtelenül legnépszerűbb tábornokát, pedig megakarta ölni a Führert...Vajon miért? - A válasz egyszerű, kézenfekvő, nem akarták megtörni a német hadsereg harciszellemét, hiszen Rommel a legnépszerűbb tábornokok egyike volt. Ha a hadsereg meg tudta volna, hogy a Führer ellen fordult teljesen kiábrándultak volna belőle és megtört volna az amúgy is megmaradt harciszellem...