Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

1923. november 8. | A müncheni sörpuccs kezdete

Néha a legkomikusabb dolgok is véresen komolyakká válnak. 1923-ban Hitler még csak Mussolini nevetséges epigonja. 10 évvel később azonban fordult a kocka. Lehet, hogy a németek már nem tudtak józanok maradni?


„Kitört a nemzeti forradalom![…] A bajor és a berlini kormányt eltávolítottuk a helyéről, és azonnal új kormányzatot alakítunk. A Reichswehr [német birodalmi haderő] és a rendőrség barakkjait elfoglaltuk. Mindkettő fegyveres szerv csatlakozott a svasztikához.”

(Ezek voltak a sörpuccs híres nyitó mondatai, melyekben Hitler erősen eltúlozta a valós helyzetet)

1923. november 8-án kezdődött Münchenben az Adolf Hitler által szervezett híres „sörpuccs”, mely során a Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (NSDAP) és a vele szövetségben álló Kampfbund más tagszervezetei megkísérelték átvenni a hatalmat Bajorország fővárosában. A Mussolini példája nyomán elgondolt államcsíny – a rendfenntartó szervek lojalitása miatt – végül kudarccal és Hitler bebörtönzésével végződött, egyúttal pedig megteremtette a később hatalomra jutó nácik „eredetmítoszát.”

/forrás és további infók/

Horthy és Gömbös: két kultuszteremtés Magyarországon

Felvethető-e a "ki a vezér?" kérdés a két világháború közötti Magyarország vonatkozásában? Az 1920-as évek tekintetében semmiképpen.

Akkoriban a vezér szó három értelemben volt használatos. Tradicionálisan a hadseregek főparancsnokait nevezték így, s ebből eredeztetve viselték a címet a korabeli pártok első számú vezetői. Az első világháborút követő új jelenségek, az egypárti totalitárius diktatúrák adtak más jelentést a kifejezésnek. E rendszerekben a szervezett tömegpártot uraló, teljhatalmú politikus birtokolta a kormány-, illetve – esetenként – az államfői hatalmat is. Az előbbi példa megtestesítője Mussolini (Duce), az utóbbié Hitler (Führer) volt.

Ők vezérként nem csak a párt feletti egyeduralomra és – annak birtokában – a hatalmi stallumok megszerzésére törekedtek: mindezek révén országuk társadalma, sőt, más népek feletti korlátlan uralom megszerzése is céljuk volt. Ideológiájuk és rendszerük egyik alapeleme volt a vezéreszme, mely korlátlan hatalmuk igazolását szolgálta.

Felvethető-e mindezek tükrében a „ki a vezér?” kérdés a korabeli Magyarország vonatkozásában?
Az 1920-as évek tekintetében semmiképpen. Igaz ugyan, hogy Horthy Miklós az évtizedbe lépve vezér, mi több, fővezér volt – a Nemzeti Hadsereg fővezére. Azaz: katonai vezető. Bár 1919 késő nyarán, kora őszén foglalkoztatta a hatalom megszerzésének és kisajátításának gondolata, kormányzóvá választását követően a titulust sem viselte. Annak ellenére, hogy államfőként a Legfőbb Hadúr joga is megillette. A miniszterelnök, Bethlen István is vezér volt – a kormánypárt, az Egységes Párt vezére. Viszonyukat nem a rivalizálás jellemezte, hanem a részben funkciójukból fakadó munkamegosztáson alapuló, részben egyéniségük által is generált együttműködés. A konzervatív–liberális miniszterelnök nem kívánta követni Mussolini példáját, jóllehet rendszere és nézetei iránt élénken érdeklődött. A kormányzónak pedig nem volt szüksége rá államfői jogainak gyakorlásához. És, persze, hajlandósága sem. Kettejük viszonya kapcsán nem is mérlegelte senki a vezéri alternatíva lehetőségét.

Pedig az olyan válságos helyzetben lévő társadalmakban, mint amilyen a magyarországi is volt az első világháborús vereség, illetve Trianon után, kialakul a vágy egy vezér iránt, aki különleges adottságai révén képes megoldani a nemzet életét súlyosbító problémákat. Ha nem volt ilyen ambíciókat tápláló politikus, a politikai és kulturális elit igyekezett kultikus személyiséget, egy vezért „alkotni”. A fiatal történész, Turbucz Dávid meggyőző érveléssel mutatta be kitűnő tanulmányában, hogy ezt tették a magyarországi elitek a Horthyt piedesztálra emelő kultuszteremtéssel.

A teljes cikk a Múlt-kor őszi számában található

Egyik példaképem, Klebelsberg Kunó életműve

Klebelsberg Kunónak, a Bethlen-kormány 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi miniszterének életmûvét ma kevesen ismerik az országban, az iskolában is elég keveset hallunk róla, én például csak az emelt szintű kiegészítő órán tanultam róla szerencsémre, mivel az ő kultúrpolitikájából írtam az egyik kisesszémet az emelt töri érettségin, ami mellesleg max pontos lett...Többek között emiatt is emlékszem szívesen Klebelsber Kunóra. :)

Klebelsberg Kuno minisztersége alatt egyedülálló
népiskola-építési akció folyt a trianoni Magyarországon.
Néhány év alatt ötezer tantermet és tanítói lakást
építettek fel zömmel az Alföldön.

Klebelsberg Kuno Székesfehérváron, a ciszterci rend iskolájában tanult és érettségizett. Meggyõzõdésem, hogy katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége egész életét meghatározta. Igen szorgalmas tanuló volt, már fiatal korában rengeteget olvasott, hatalmas könyvtára volt, vagyis lételeme volt a kultúra. Középiskola után pedig végigjárta Nyugat-Európa legjobb egyetemeit: tanult Bécsben, Berlinben, Münchenben és a Sorbonne-on. Minden bizonnyal ez is jelentõsen hozzájárult ahhoz a felismeréshez, amely egész küldetésének lényege: a mûveltség, a tudás egy nemzet jövõjének alapja. Maga igy fogalmaz Szegeden, mint búcsúzó miniszter a professzori kar elõtt: "Mert mibõl fakadt mindaz, amit tettem? Egy politikai alapmeggyõzõdésbõl, abból, hogy mostani helyzetünk javulását, sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, hogy mûvelõdési téren fajsúlyosabbak leszünk, s hogy ezt a világ irányadó nemzetei elismerjék."

Az a lenyûgözõbb Klebelsberg életmûvében, hogy képes volt egy háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorodott országban annyit ki harcolni a kultúrának, ami az egész világon párját ritkító, ezért a példaképem. A kultusztárca részesedése a költségvetésbõl 1928-29-ben 10 és fél százalék volt! Törvénnyel biztosította az Akadémia támogatását, a kutatóállások számát többszörösére növelte. A kutatások anyagi támogatására létrehozta az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba tudósokkal a kutatások támogatására. Gyümölcsözõ kapcsolatot alakított ki a Rockefeller Alapítvánnyal, amely az ösztöndíjakon kívül a klinikai épít kezések, kutatások támogatásában, mûszerbeszerzésben is megnyilvánult. A szegedi klinikai építkezésekre népszövetségi kölcsönt szerez. És megnyeri az ügynek a várost is: Somogyi Szilveszter polgármester kezdeményezésére a szegedi közgyûlés ötven éven át évi 24 vagon búza értékének megfelelõ pénzt ajánlott fel erre a célra. Méltó társra talált a Temesvárról elûzött Glattfelder püspökben is.

Ha felkeltette az érdeklődésedet Klebelsberg Kunó életműve ajánlom figyelmedbe Hencz Péter "Gróf Klebelsberg Kuno, a harmadik évezred minisztere" c. könyvét.

Források: (1) (2) (3)


Egy váci polgárcsalád a két világháború között

A Vác életében kiemelkedő szerepet játszó Karay-Krakker Kálmán és fia, Karay Kálmán polgármesterek tevékenységét mutatja be a város levéltárának pénteken nyíló új kiállítása.

Mint azt Horváth Ferenc, Vác Város Levéltárának igazgatója, a kiállítás kurátora elmondta, a Madách Imre Művelődési Központban nyíló tárlat Karay-Krakker Kálmán és fia, Karay Kálmán polgármester személyén, tevékenységén keresztül mutatja be a város sorsának alakulását a két világháború között.

Karay-Krakker Kálmán 1924 és 1935 között tizenegy éven át volt Vác polgármestere, s az időszakot a békés építkezés jellemezte. Ez az idő a város modernizációs szakaszának tekinthető: ekkor kezdődtek a parcellázások, hogy az egyre szélesedő tisztviselő- és jól fizetett munkásrétegek lakáshoz, házhoz jussanak - mutatott rá Horváth Ferenc, azt is hozzátéve, hogy a parcellázások következtében új közműveket is kellett építeni, ezért bővítették a villanyvezeték- és a csatornarendszert, 1928-tól kezdve pedig már a városi vízmű szolgáltatta a vezetékes ivóvizet.

"A várost folyamatosan szépítették és parkosították, a barokk kor után Karay-Krakker Kálmán idején formálódott leginkább a város" - emelte ki a kurátor. Fia, Karay Kálmán apja útját kívánta követni, 1943-44-es tevékenységét azonban már a II. világháború határozta meg - jellemezte a kiállítás másik főszereplőjét Horváth Ferenc, rámutatva, hogy történtek ugyan gyártelepítések, de a polgármester fő feladata ekkor már a város háborúra történő felkészítése volt.

A kiállítás Karay-Krakker Kálmán leszármazottjának, Cserni Istvánné Akkerman Veronikának és családjának a segítségével jött létre, a tárlaton a birtokukban lévő tárgyak, festmények, fényképek láthatók, melyeket levéltári, könyvtári és magángyűjteményi dokumentumok egészítenek ki.

A tárlat szeptember 26-ig látható.

/forrás/

Ezt a bejegyzésemet a kedvenc mentősömnek ajánlom, aki a váci a mentőállomáson teljesít szolgálatot...

Rommel tábornok, a sivatagi róka

Erwin Rommel, az egyik leghíresebb német tábornok, aki hősiesen harcolt a második világháborúban kezdetben az afrikai hadszíntéren, majd a normandiai partra szállást követően Németország területén, maga az ötlet, hogy róla írjak, onnan jött, hogy az egyik kedves német barátunk németjuhász kutyusát Rommelnek hívják, imádnivaló az a kutyus... :)

Az 1891.november 15-én, Heidenheimben született  német vezértábornagy, a Harmadik Birodalom tábornoka neve az 1941-es afrikai harcokban vált ismertté. Az ún. Afrikakorps, afrikai hadtest parancsnokaként 1942 nyarára páncélosaival egészen Egyiptomig nyomult előre. Ekkor kapta "a sivatagi róka" elnevezést. Az utánpótlási nehézségekkel küzdő Rommelt a számbeli fölényben lévő és technikailag jobban felszerelt angolszász csapatok azonban El Alamein-nél megállították és az Egyiptom elfoglalására szőtt német terveket szétzúzták.

1943 elejétől Rommel a Tunéziában állomásozó Afrika-hadseregcsoportot (Heeresgruppe Afrika) vezényelte, majd a németek Afrikából történt kiszorítása után a 2. német hadseregcsoport parancsnoka lett. Ez először Olaszországban, majd Észak-Franciaországban kísérelte meg feltartóztatni a szövetségeseket. Az afrikai, a sztálingrádi vereségek, majd a normandiai partraszállás után a "Führer"

egykori kedvenc tábornoka végleg belátta, hogy a náci Németország a háborút elvesztette, és csatlakozott az 1944. júliusi Hitler-ellenes puccskísérlethez. Miután ez kudarcba fulladt, választás elé állították: vagy öngyilkos lesz, vagy pedig osztozik az ügyben bíróság elé állított tábornokok sorsában. Ő az előbbit választotta: 1944. október 14-én az Ulm közelében lévő Herrlingenben (ma Burgdort) megmérgezte magát.

VIDEÓ Rommelről!

A náci vezetés mindezek ellenére "hősi halottként" dísztemetésen búcsúztatta a német hadsereg akkor kétségtelenül legnépszerűbb tábornokát, pedig megakarta ölni a Führert...Vajon miért? - A válasz egyszerű, kézenfekvő, nem akarták megtörni a német hadsereg harciszellemét, hiszen Rommel a legnépszerűbb tábornokok egyike volt. Ha a hadsereg meg tudta volna, hogy a Führer ellen fordult teljesen kiábrándultak volna belőle és megtört volna az amúgy is megmaradt harciszellem...

A nácik beszélni tanították a kutyákat

A nácik beszélni, olvasni és a szavak kibetűzésére tanították a kutyákat, mindezt azért, hogy a hadi célokra felhasználva őket elősegítsék a második világháború megnyerését - olvasható egy új könyvben...

A náci tisztviselők az emberekhez hasonló értelmi képességeket tulajdonítottak a négylábúaknak, amelyekből egy félelmetes, „beszélő” egységet kívántak létrehozni – állítja egy új jönyv. Hitler azt remélte, hogy a beszélő házi kedvencek kommunikálni tudnak SS feletteseikkel, s még egy speciális kutyaiskolát is felállíttatott, ahol az állatokat beszélni tanították.

A náci tisztviselők Németország szerte összeszedték a kutyákat, hogy aztán megtanítsák őket a kommunikációra és az „összekötőikkel” való érintkezésre. Alighanem az a keverék kutya vitte a legtöbbre (és vívta ki Hitler legnagyobb tetszését), amely kimondta a „Mein Fuhrer”-t, mikor megkérdezték tőle, ki áll előtte.

A németek úgy gondolták, hogy a kutyákat fel tudják használni a háborús célokra, például a a koncentrációs táborokban az SS-tisztek mellett (vagy helyett) láthatnak el őrző-védő feladatokat. A kissé bizarr „Wooffan SS” meglétére Jan Bondeson (Cardiff Egyetem) „áldozatos” kutatómunkája nyomán derült fény.

Hitler híres volt kutyaszeretetéről, két németjuhásza is volt, Blondi és Bella, előbbit nem sokkal öngyilkossága előtt ölte meg. A Führer szívügyének tartotta a kutyák hadicélokra való felhasználását, s erősen támogatta az intelligens négylábúak kiképzésére szakosodott iskola, a Tier-Sprechschule ASRA felállítását.

A Hannover melletti leutenburgi iskolát a harmincas években létesítették, s egészen a világháború végéig működött, az igazgatói posztot Margarethe Schmitt töltötte be. Állítólag számos sikert is elkönyvelt az intézmény, egyes állatok például mancsaikkal komplett szavakat tapogattak ki egy speciális ábécén, mások pedig emberi hangokat voltak képesek utánozni.

A legintelligensebb közülük Rolf volt, az airedale terrier, ő ennek a speciális ábécének a segítségével „beszélni” is tudott, sőt, vallási kérdésekről értekezett, idegen nyelven kommunikált, valamint verset írt. A patrióta kutya egyszer még abbéli vágyát is kifejezésre juttatta, hogy szívesen belépne a hadseregbe, mivel utálja a franciákat – ha hihetünk Bondesonnak.

A szerző Amazing Dogs: A Cabinet of Canine Curiosities című könyvében foglalta össze kutatásait. „A húszas években olyan új állatpszichológusok léptek fel, akik azt állították, hogy a kutyák képesek az emberi kommunikációra és az absztrakt gondolkodásra. A náci ideológia része volt az emberek és a természet közötti erős kapcsolat, úgy gondolták, hogy a jó nácinak állatbarátnak kell lennie. Göring az állatvédelem élharcosa volt, s Hitlerrel együtt nem is az emberi, hanem inkább az állati jogok miatt aggódott” – fejtette ki a kutató.

/forrás/

Náci guminők a szifilisz "frontján"

Himmler guminőkkel akarta védeni a Harmadik Birodalom katonáit a lopakodó ellenség, a szifilisz ellen – állítja egy új könyv.

A különleges projekt 1940-ben kezdődött el Heinrich Himmler parancsára, ugyanis az SS hírhedt vezetője szilárdan hitte, hogy a legnagyobb veszélyforrást Párizsban a konzumhölgyek jelentik – derült ki Graeme Donald legújabb könyvéből, a Mussolini's Barber című munkából. A Himmler által is érzékelt probléma valóságmagját az a tény szolgáltatta, hogy a második világháború folyamán a szifilisz robbanásszerű terjedése hatalmas problémát jelentett az egészségügyi hatóságok számára.

A gumibabákkal való kísérletezés a megszállt Jersey szigetén kezdődött, a St. Hellier laktanya területén. A modell szerepére a magyar származású Kathe von Nagy színésznőt kérték fel, aki érthető okokból nemet mondott a korántsem megtisztelő felkérésre. A tanácstalan tervezők végül a náci propagandába jobban beilleszthető szőke hajú, kék szemű modell mellett döntöttek, melynek anyagául nyújtható és rugalmas polimerek szolgáltak. A végeredmény a megalomán ötleteiről is elhíresült SS vezért olyannyira lenyűgözte, hogy maga is rendelt ötvenet a birodalom szolgálatába állítandó gumi amazonok közül.

A projektet azonban ismeretlen okok miatt 1942-ben leállították, a felszerelés és a tárgyi emlékek megsemmisültek a drezdai bombázás során. Arthur Rinknek, a különleges kutatásban egykoron résztvevő német szobrásznak köszönhetően azonban fény derült a guminő-történelem ezen fontos, ámde elfeledett fejezetére. A könyv szerzője hozzátette: a Barbie-baba történetének kutatása során bukkant rá a bizarr történetre.

Donald egy másik érdekes esetről is beszámol könyvében: a szerző szerint valószínű, hogy a népszerű gyermekjáték, a Barbie baba „ihletője” az 1950-es években népszerű német szexuális gumibaba volt. A kultikus Barbie tervezője, Ruth Handler és férje, Elliot Handler 1956-ban az akkori NSZK-ba látogattak, ahol a fodrászüzletekben és az éjjeli klubokban árulták a titokzatos babákat. Donald szerint a gumibaba eredetei funkcióját akkor még nem ismerő Ruth vásárolt egyet, a tehetséges tervezőnő a példányt pedig felhasználta a Barbie megalkotásakor. /forrás/

Újboszorkány-kultuszok a 20. században... A wiccától a cyberboszorkákig

A tévét nézve vagy interneten böngészbe rengeteg jósdába, boszorkányba, gyógyitóba, kuruzslóba botlunk, akik lépten nyomon megoldást kínálnak felmerülő problámáinkra, az életönk nagy kérdéseire, ez a bejegyzés pont azzal foglalkozik, hogy vajon hol gyökerezik ez a "boszorkány-kultusz"...

A tételes vallások mellett egyre több szinkretikus kultuszból és vallásból válogathat az ezredforduló embere a „spirituális szupermarket” rohamosan bővülő kínálatában. Az újpogányság és benne az újboszorkány mozgalmak egyelőre még nem komoly versenytársai a nagy vallásoknak, de elsősorban a fiatalabb generációk körében növekvő népszerűségük miatt mindenképp számolnunk kell velük. Gerald Gardner titokban tevékenykedő wicca csoportocskájától hosszú és izgalmas út vezetett a mai cyber-boszorkányokig. A kezdetben csupán néhány hóbortos elme kedvtelése mára világszerte kiterjedt, sokrétű boszorkánykultuszt eredményezett.

A 20. század második felétől jelentkező újboszorkány kultuszok manapság rendkívüli népszerűségnek örvendenek. Az újboszorkány elnevezés a német neue Hexen tükörfordítása. Az „új” jelző többek között a történeti boszorkányfogalomtól való megkülönböztetést szolgálja. A kifejezés már bevett terminus technikus az új vallási mozgalmakkal foglalkozó német vallástörténeti és vallásetnológiai diskurzusban, ahol gyakran az újpogányság több más irányzatára is alkalmazzák: például a klasszikus ceremoniális mágiát gyakorló csoportokra, továbbá egyes nacionalista ideológiát valló szerveződésekre (Német Lovagrend, Heidnische Gemeinschaft). Így azonban összemosódik a két jelenségcsoport közötti létező határ. Ezzel ellentétben csak azokat az irányzatokat tekintjük valóban újboszorkányságnak, amelyeknek követői következetesen boszorkánynak nevezik magukat.

Az újpogányság
Az újpogányság gyűjtőfogalommal azokat a szinkretikus hiedelemrendszereket és kultuszokat jelölik a mai valláskutatók, amelyek:

1. a kereszténység előtti európai hitrendszerek (pl. druida vallás, germán népek kultuszai)
2. a kereszténység előtti nem európai eredetű kultuszok (pl. Mithrasz vagy Ízisz kultusza);
3. az Európán kívüli népek, törzsi társadalmak (pl. szibériai sámánhitű népek, afrikai és latin-amerikai népek) vallásainak, hiedelemrendszereinek tudatos és sajátosan értelmezett újraélesztését kísérlik meg.

Az újpogányság napjainkra szinte áttekinthetetlenül heterogén vallási rendszerré nőtte ki magát. Egy 1999-ben végzett és 2000-ben publikált felmérés szerint az Amerikai Egyesült Államokban 768 400-an vallották magukat újpogánynak. Ronald Hutton brit történész, akit az újpogányság egyik szakértőjének tartanak, úgy véli, hogy az újpogányságon belüli különböző irányzatoknak összesen 25 millió(!) követője van Európában. Hutton azonban ágazatonként vette számba az újpogány kultuszok híveit, s nagyon sokan vannak, akik egyszerre több irányzathoz is csatlakoznak.

Az újpogányság legmarkánsabb irányzatai: