Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Mi lett volna ha???

MI LETT VOLNA HA...???

Ezt a mondatott történelem tanulmányaim során sokszor feltettem, sokszor ellamentáltam rajta, hogy másképpen is alakulhatott volna a történelem, az egész világ...Mi lett volna, ha... a spanyol armada partra száll Angliában, ha Napóleon legyőzi Oroszországot, ha Ferenc Ferdinánd túléli a szarajevói merényletet, ha Japán nem támadja meg Pearl Harbort?

Számtalan film, regény és novella született már arról, hogy mennyivel másabb lenne (vagy sem) a világ, ha bizonyos történelmi eseményekvégkimenetele másképp alakul, mint ahogy azt a történelemből ismertjük. Például, ha Caesar öli meg Brutust, ha a vikingek eljutnak Amerikába, ha Napóleon győz Oroszországban, ha nem lövik le Kennedy-t és így tovább. Egy angol és amerikai történészek által írt könyv a meg nem történt történelembe vezeti be az olvasókat.

A spanyol armada győzelmétől egészen Al Gore elnökségéig húzódik az a hosszú ív, amelynek mentén ismert történészek próbálják megfejteni, hogy mi történhetett volna másként egy adott történelmi szituációban. A szerzők állítása viszonylag egyszerű: elég egy aprócska dolgot megváltozatni, és rögtön érvényesül a dominó-hatás. A véletlenszerű események azonban egy ponton általában visszakanyarodnak a mához - hiszen a szakértők által így válik igazolhatóvá ez a furcsa, kronofaktualitásnak nevezett tudományág. Ha ugyanis ettől elszakadnának, az már a science fiction és a fantázia földje lenne, ahol a történésznek már nincs sok feladata.

A könyvben található tanulmányok kettős szerkezetűek: egy részük okokat és következményeket boncolgat, míg az igazán érdekesek megtörtént eseményekként vezetik le a fikciókat, amik tökéletesen hihetőnek tűnnek. Így senki nem lepődik meg azon, hogy a spanyol flotta győzelme milyen konklúzióra vezet, és hogy a Lenin ellen végrehajtott merénylet milyen mélységben változtatja meg a 20. század történetét. A kötetből megtudhatjuk, hogy a kérdés kutatóit a leginkább a második világháború foglalkoztatja, amikor a legfontosabb események véletlenszerűen dőltek el, így például ha Sztálin 1941 decemberében felszállt volna egy keletre tartó vonatra, akkor más irányba haladtak volna az események.

A könyv szórakoztató olvasmány, egyfajta játékos gondolatébresztés, amelynek azonban nem szabad feledtetnie a tényt, hogy a történelem a megtörtént eseményekkel foglalkozó tudomány. Aki tehát szeretné megőrizni komolyságát, az nem fordul a történészekhez a "mi lett volna, ha.." kérdéssel, hiszen erre a legkevésbé ők képesek válaszolni.

Roberts, Andrew: Mi lett volna, ha...? Fejezetek a meg nem történt világtörténelemből. Ford.: Bart István. Corvina Kiadó, Bp., 2006. 181 o.
Ára: 3200 Ft.

Újjáépítik a berlini falat

A kíváncsi turisták áradatának hatására Berlin vezetése úgy döntött, hogy újjáépítik az átkos emlékű fal egy részletét.

Ledöntését követően, 1989-ben majdnem teljesen megsemmisítették az egykor 160 kilométer hosszú, Nyugat-Berlint elszigetelő falat. A két Németország hivatalos egyesítésének idejére (1990. október 3.) már csak kevés maradt meg az NDK rettegett szimbólumából, a 302 őrtoronyból mindössze három állt. "Általános panasz, hogy a fal megsemmisítése túl 'alapos' volt" – nyilatkozta Klaus Wowereit, Berlin polgármestere. "A mai nézőpontból ez érthető, és talán jobb is lenne a turistáknak, ha többet meg tudtunk volna hagyni. Viszont akkoriban mi boldogok voltunk, hogy láthatjuk a falat eltűnni" – tette hozzá Wowereit. A tények a polgármester szavait igazolják, ugyanis igen gyorsan bontották el a 3,6 méter magas betonfalat és a szögesdrótot, amelyet ötven éve, 1961. augusztus 13-án kezdtek építeni.

A lerombolt fal darabjait később eladták, amiből egymillió dollárra tehető bevétele származott az államnak. Később ennek helyén sok esetben házakat építettek, vagy átalakították a területet, ezért több helyszínen nehéz megállapítani a fal eredeti vonalát. "Viszont a külföldiek mindig érdeklődtek, kérdezték, hogy hol van a fal" – mondta el Jochen Staadt, a Berlini Szabadegyetem politikakutatója. Staadt hozzátette, hogy egy évtizedig tartott, amíg Berlin lakossága, főképp a 30 év alatti korosztály elkezdett érdeklődni a fal iránt. Napjainkban egyre többen látogatnak a német fővárosba a fal megtekintése céljából, ezért a város úgy határozott, felújítja annak egyes részeit.

Noha a városban más helyszíneken is vannak megmaradt falrészletek, az utóbbi években a Bernauer Strasse területén újjászületett a kommunista védvonal. A következő évben még további részeket emelnek mellé: a munkálatok 28 millió eurós költségét az Európai Unió támogatásából fedezik.

Az építkezéseket mindazonáltal többen ellenzik, mert nem akarják, hogy a tragikus múltú történelmi helyszínből "Disneyland-szerű" látványosság legyen. /forrás/

 

Feltárul a Vatikán titkos archívuma

Kiállítás nyílik a Vatikán titkos archívumának anyagából; a tárlaton bemutatják azt a pápai bullát is, amelyben a katolikus egyház kiátkozta Luther Mártont.

A kivételesnek ígérkező kiállítás februárban nyílik a Capitoliumi Múzeumban, és a Lux in Arcana címet viseli. A szervezők tájékoztatása szerint X. Leó pápa híres dekrétuma, a Decet Romanum Pontificem, amely 1521. január 3-án kelt, és amely megpecsételte az egyházszakadást a protestánsokkal, majd vallásháborúba sodorta Európát, a tárlat legjelentősebb darabjai között szerepel.

A www.luxinarcana.org portálon apránként fedik majd fel a kiállításra szánt dokumentumok sorát. A vallástörténeti emlékek első ízben kerülnek a nagyközönség elé. A Vatikán a tisztán látást és a történelmi objektivitást akarja szolgálni azzal, hogy bemutatja a dokumentumokat, amelyek meghatározták saját és a világ történelmét is, tekintet nélkül arra, hogy ez előnyös, vagy nem az egyházra nézve. Az egyház az igazságot és a közjót akarja szolgálni - hangsúlyozta Tarcisio Bertone, a pápai államtitkárság vezetője.

A titkos levéltárból kiállítják VII. Gergely pápa Dictatus papae című írását a XI. századból. Az egyházfő ebben kinyilatkoztatta, hogy a pápák minden hatalomnál nagyobbal bírnak e földön. A nagyközönség elé tárják XII. Piusz pápa dokumentumait is, amelyek a II. világháborúból származnak.

A tárlat hét hónapig fogadja a látogatókat, és része az archívum 400 éves fennállását ünneplő eseménysorozatnak. A levéltárat V. Pál pápa hívta életre az apostoli palotában. /forrás/

125 éves a Coca-Cola

Múlt:

A The Coca-Cola Company már egy évszázada nemzetközi vállalat: az akkor még kimért üdítőitalt először 1897-ben exportálták Kanadába és Mexikóba, a vállalat első külföldi palackozóját 1906-ban avatták fel Panamában. A márka 1927-ben jelent meg Kínában, s harminc év múlva már száz országban volt kapható. (A századik egyébként Sierra Leone volt.)

Hogyan vált a The Coca-Cola Company globális vállalattá, s a Coca-Cola a világ legértékesebb márkájává? A recept egyszerű, de világszerte bevált: egy-egy frissítő pillanatot kínálunk, világszerte napi egymilliárd alkalommal. A történet több mint százhúsz éve kezdődött, egy kis amerikai patikában...

A Coca-Cola relikviákat itt meg is nézheted: Virtuális Múzeum

A híres kontúrüveg...és a története.

Jelen:

A The Coca-Cola Company mára a világ legnagyobb italgyártójává vált, több mint kétszáz országban közel 2 400 terméket forgalmaz. Ennek csak egy része a Coca-Cola, sőt, úgy egyáltalán a szénsavas üdítőitalok. Az 55 000 embert alkalmazó The Coca-Cola Company célja, hogy globális italgyártóként felfrissülést kínáljon az egész világnak, egész nap. Szeretnénk, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, egy kicsit több optimizmussal tekintsen a jövőbe. Szeretnénk, ha nem csak egy vállalatként tekintetnének ránk, hanem egy olyan cégként, amely mindig tesz valami pozitívat alkalmazottaiért, fogyasztóiért, a környezetéért, a közösségért.

 

Jövő:

A Coca-Cola jövője biztosított, a marketing az ilyen terméket nevezi a BCG-mátrix alapján "fejőstehénnek", azaz hatalmas piaci részesedés van jelen a piacon és viszonylag állandó a növekedés mértéke, mivel már jóformán mindenhol ott van a Coca-Cola Company a termékeivel, nem csak kólát, de jegesteát és még sok mást is gyártanak, forgalmaznak, legnagyobb vetélytársuk a Pepsi Company...