Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Az amerikai polgárháború hozta létre a modern orvoslást

A prioritási sorrend, a mentőszolgálat és a neurológia megteremtése is a csatatereken szolgáló amerikai hadiorvosoknak köszönhető, akik a rossz amerikai egészségügy ellenére hősies munkát végeztek a sebesültek kezelésekor. Százötven éve, 1861. április 12-én az Egyesült Államokból kilépett déli államokat tömörítő Konföderáció seregei Dél-Karolina államban megostromolták az északiak kezén lévő Sumter erődöt - ezzel megkezdődött az amerikai polgárháború.

A rabszolgaság eltörlése és a szövetségi kormányzás kialakítása mellett egy másik korszakalkotó esemény is az amerikai polgárháborúhoz köthető: ez nem más, mint a modern orvostudomány kialakulása. Amikor a katonák sorra sérültek meg a csatatereken, az érzéstelenítés igazi különlegességnek számított. Rohamosan terjedt a plasztikai és rekonstrukciós sebészet, a hadiorvosok pedig az idegi sérülések és krónikus fájdalmak kezelésével a modern neurológia alapjait fektették le.

Jonathan Letterman sebész mindörökre megváltoztatta az orvosi kezelést, amikor a folyamatot a csataterekről a kórházakba irányította át – magyarázta George Wunderlich, a fredericki Polgárháborús Orvostudományi Nemzeti Múzeum igazgatója. Most, százötven évvel az események után Letterman alapvetései az orvosi kezelések széles tárházára volt hatással, az afganisztáni bombázások sebesültjeitől a szívrohamon átesettekig. „A polgárháborús gyógykezelések barbár módszerek voltak, a sebészek pedig nem mostak kezet” – mondta el Wunderlic. „De sokkal modernebbek voltak, mint az hinnénk, s még ma is sokat tanulhatunk belőlük” – tette hozzá.

Orvosi értelemben eléggé felkészületlenül érte az Egyesült Államokat a polgárháború 1861 tavaszán – mondta el Michael Rhode, a washingtoni Orvostudományi Nemzeti Múzeum levéltárosa. Közel nyolcvan év telt el az amerikai függetlenségi háború óta, de az új fegyveres konfliktus még nagyobb méreteket öltött. A tudósoknak rá kellett döbbenniük, hogy a baktériumok fertőzéseket okoznak, az orvosok pedig ekkor még nem mostak kezet a műtétek előtt. Ahogy a katonák nagyobb számban összeverődtek, olyan patogéneknek lettek kitéve, amelyekkel korábban sohasem találkoztak, ráadásul az antibiotikum és az antiszepszis is ismeretlen volt.

A háború alatt az orvosok több olyan felfedezést tettek, ami az orvosi kezelések terén forradalminak számított. Terjedni kezdett az a nézet, hogy a tisztaság csökkenti az elhalálozás esélyét, s fontos lépések történtek a neurológia megteremtésének irányába. Letterman volt az, aki meghatározta a kórházi prioritási sorrendet (triage) – mára ugyan a lovakat és szekereket a helikopterek váltották fel, de a „protokollt” még ma is alkalmazzák. A háború végeztével több városban is kialakult a mentőszolgálat, Letterman kezdeményezése pedig az amerikai 911 riasztó rendszer alapjait fektette le.

/forrás/

Magyar tisztek az amerikai polgárháborúban

Éppen 150 esztendővel ezelőtt Asbóth Sándorék az Unió kék uniformisát öltötték magukra. A kerek évforduló remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, miként keveredtek magyar katonák az amerikai polgárháborúba.

Asbóth Sándor ezredes kora hajnal óta görnyedt sátrában tábori asztalánál ülve. Időnként belekortyolt a bögréjében lévő, már régen kihűlt csokoládéba, de közben tolla egyetlen pillanatra sem pihent meg a papíron. Az ötvenéves, szikár, marcona külsejű katonatisztre – vezérkari főnökként – hatalmas mennyiségű munka nehezedett: a jelentkező önkéntesek alkalmasságának felmérésétől a főparancsnokság gazdálkodásán át a katonák kiképzéséig mindent szeretett személyesen felügyelni. Munkáját nagyban megkönnyítették harcedzett tisztjei: szárnysegédje, Albert Anselm, térképészeti mérnöke, Fiala János, s a lovasság parancsnoka, Zágonyi Károly. Asbóth végül letette a tollat, s még egyszer átfutotta az elkészült, magyar nyelvű üzenetet, mielőtt elküldte volna a távírászokhoz. A címzettje az „Egyesült Státusok elnöke” volt.

A bevezetőből sejthető, hogy Asbóth és magyar tisztjei nem Magyarországon, s nem a honvédsereg szervezésén tevékenykedtek. Éppen 150 esztendővel ezelőtt a Missouri állambeli St. Louisban John Charles Frémont tábornok Nyugati Főparancsnokságán szolgáltak, az amerikai történelem legvéresebb testvérháborújában, az Unió kék uniformisát öltve magukra. A kerek évforduló remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, miként keveredtek magyar katonák az amerikai polgárháborúba, miért ragadtak fegyvert akár Észak, akár Dél hadseregében, illetve, hogy ízelítőt nyújtsunk az amerikai történelem nagy vízválasztójának tekintett háború érdekesebb magyar vonatkozásaiból. S végül megtudjuk: miért küldött Asbóth Washingtonba magyar nyelven táviratot.

Fegyverbe, magyar!

1860-ban mintegy 2700 magyar élt az Egyesült Államokban. Többségük ún. Kossuth-emigráns volt, részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban, majd annak bukása után a volt kormányzót követve előbb az Oszmán Birodalomban, majd Angliában, Franciaországban keresett menedéket, s 1850-től kezdve mind nagyobb számban hajózott az Egyesült Államokba, hogy a szabadság hazájában próbáljon szerencsét.

Különösen sokan érkeztek a tengerentúlra Kossuth amerikai útját megelőzően (1851 decemberétől 1852 júniusáig a „Nemzet Vendégeként” nagy érdeklődésre számon tartó előadókörutat tett), s többségük nem is tért már vissza Európába. Kossuth maga nem kívánt Amerikában letelepedni, tartva attól, hogy ezzel végleg elszigetelné magát az európai politika eseményeitől. A távozása után „magára maradó” magyar emigráció valóban gyorsan elveszítette politikai jellegét: energiáját felemésztette a mindennapi megélhetés megannyi nehézsége. A legtöbbjüknek nem volt semmilyen piacképes végzettsége; nem beszéltek angolul, így gyakran még az alig néhány dollárt fizető gyári munkáért is keményen meg kellett küzdeniük a „munkairigy irlandiakkal”, ahogyan azt László Károly írta. A kezdetben New Yorkban tömörülő magyar közösség soraiban kevesen találtak jó megélhetést biztosító állást, ezért 1852 után egyre többen középnyugaton (elsősorban Illinois, Iowa, Missouri és Ohio államban) próbáltak szerencsét. /forrás/

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazinban olvasható.