A tévét nézve vagy interneten böngészbe rengeteg jósdába, boszorkányba, gyógyitóba, kuruzslóba botlunk, akik lépten nyomon megoldást kínálnak felmerülő problámáinkra, az életönk nagy kérdéseire, ez a bejegyzés pont azzal foglalkozik, hogy vajon hol gyökerezik ez a "boszorkány-kultusz"...

A tételes vallások mellett egyre több szinkretikus kultuszból és vallásból válogathat az ezredforduló embere a „spirituális szupermarket” rohamosan bővülő kínálatában. Az újpogányság és benne az újboszorkány mozgalmak egyelőre még nem komoly versenytársai a nagy vallásoknak, de elsősorban a fiatalabb generációk körében növekvő népszerűségük miatt mindenképp számolnunk kell velük. Gerald Gardner titokban tevékenykedő wicca csoportocskájától hosszú és izgalmas út vezetett a mai cyber-boszorkányokig. A kezdetben csupán néhány hóbortos elme kedvtelése mára világszerte kiterjedt, sokrétű boszorkánykultuszt eredményezett.

A 20. század második felétől jelentkező újboszorkány kultuszok manapság rendkívüli népszerűségnek örvendenek. Az újboszorkány elnevezés a német neue Hexen tükörfordítása. Az „új” jelző többek között a történeti boszorkányfogalomtól való megkülönböztetést szolgálja. A kifejezés már bevett terminus technikus az új vallási mozgalmakkal foglalkozó német vallástörténeti és vallásetnológiai diskurzusban, ahol gyakran az újpogányság több más irányzatára is alkalmazzák: például a klasszikus ceremoniális mágiát gyakorló csoportokra, továbbá egyes nacionalista ideológiát valló szerveződésekre (Német Lovagrend, Heidnische Gemeinschaft). Így azonban összemosódik a két jelenségcsoport közötti létező határ. Ezzel ellentétben csak azokat az irányzatokat tekintjük valóban újboszorkányságnak, amelyeknek követői következetesen boszorkánynak nevezik magukat.

Az újpogányság
Az újpogányság gyűjtőfogalommal azokat a szinkretikus hiedelemrendszereket és kultuszokat jelölik a mai valláskutatók, amelyek:

1. a kereszténység előtti európai hitrendszerek (pl. druida vallás, germán népek kultuszai)
2. a kereszténység előtti nem európai eredetű kultuszok (pl. Mithrasz vagy Ízisz kultusza);
3. az Európán kívüli népek, törzsi társadalmak (pl. szibériai sámánhitű népek, afrikai és latin-amerikai népek) vallásainak, hiedelemrendszereinek tudatos és sajátosan értelmezett újraélesztését kísérlik meg.

Az újpogányság napjainkra szinte áttekinthetetlenül heterogén vallási rendszerré nőtte ki magát. Egy 1999-ben végzett és 2000-ben publikált felmérés szerint az Amerikai Egyesült Államokban 768 400-an vallották magukat újpogánynak. Ronald Hutton brit történész, akit az újpogányság egyik szakértőjének tartanak, úgy véli, hogy az újpogányságon belüli különböző irányzatoknak összesen 25 millió(!) követője van Európában. Hutton azonban ágazatonként vette számba az újpogány kultuszok híveit, s nagyon sokan vannak, akik egyszerre több irányzathoz is csatlakoznak.

Az újpogányság legmarkánsabb irányzatai:

• a wicca (egyben a legelterjedtebb újboszorkány kultusz is),

• a jóindulatú mágia gyakorlóit egyesítő magic vagy „magick” (utóbbi Aleister Crowley szóalakja, hogy a fehér mágiát elkülönítse az ártó szándékú feketétől),
• a druidizmus,
• az asatru (északi-germán vallás)
• és a native American religion (az egykori indián törzsi vallások és más hitrendszerek elemeiből élesztették újra).

Az Egyesült Államokban és Európa-szerte egyre népszerűbb újpogányság mára már csaknem annyi hiedelemrendszert, vallást és kultuszt foglal magába, mint ahány követője van, s a készlet folyamatosan bővül.

A teljes cikk ITT található...