Válságtörténelem 1. rész

Mit is nevezünk gazdasági válságnak? Egy definíció szerint gazdasági válságról beszélünk, ha egy ország (vagy az egész világ) gazdasága hirtelen visszaesést tapasztal, melyet egy pénzügyi krízis idéz elő. Fontos különbséget tenni globális válság és lokális válság között, melyek azonban a bankrendszer kitettségei révén globális válsággá eszkalálódhatnak.


Globális válságok
1873-as válság
Sok párhuzamot vonnak a napjainkban tartó válság és az 1873-as válság között. A válság Európából indult, ahol a kölcsönöket nyújtó intézmények virágzása indult meg. Nagyon könnyű volt jelzáloghoz jutni, így az építőipar fellendülésnek indult. A telkek értéke egyre nőtt, az adósok egyre több kölcsönt vettek fel félig kész, vagy még el sem kezdett épületeikre. Ám a gazdaság alapjai nem voltak elég erősek, a gabonaexportőröknek új, jelentősen alájuk ígérő nemzetközi versenytárssal (USA) kellett megküzdeniük. 1872-re a petróleum és az élelmiszer csak úgy özönlött az USA-ból, fenyegetve ezzel az európai kereskedelmet és életmódot. 1873-ra világossá vált, hogy a folyamatos gazdasági növekedésbe vetett bizalom túlzó volt. Ahogy a kontinens bankjai sorra bedőltek, brit társaik visszatartották tőkéjüket, hiszen nem lehetett tudni, hogy mely intézményeket érintette leginkább a jelzálogválság. A bankközi kölcsönök kamatai rendkívül magasra szöktek. Az Egyesül Államokban a válság 1873-ban robbant ki, amikor is a Jay Cooke & Company amerikai befektetési bank csődöt jelentett. Ez láncreakciót indított el, sorra dőltek be a bankok, a New York-i tőzsdén zuhanni kezdtek az árak, majd bezárták 10 napra. Gyárak tömegei zártak be, hatalmas munkanélküliséget okozva. A válság elhúzódott, majdnem 6 évig tartott. /forrás/