Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Tai chi chuan

Mai választott harcművészetem, amivel ismerkedünk, még ha virtuálisan is csak: a Tai Chi Chuan :)


Kína egyik legősibb harcművészeti ága a Tai Chi Chuan igen elterjedt Európában és Magyarországon egyaránt egészségügyi és stresszoldó hatása miatt. Mivel a test és a szellem edzése egy hosszú, lassú folyamat, így a tai chi chuan gyakorlását bárki nemtől és kortól függetlenül el tudja kezdeni.

A Tai Chi Chuan rendszere a chi zavartalan áramlására épül, gyakorlása jó egészséghez vezet – segíti a test helyes tartását és lazítását, a koordináció javítását, a koncentráció fenntartását, valamint szabad utat nyit az energiának, aktivizálja, folytonossá teszi keringését az egész testben. A megerősödött energiaáramlás erősíti a vérkeringést is – csökken a feszültség a belső szervekben.

A Tai Chi meditációkat, formagyakorlatokat, a belső erő használatát, a helyes légzéstechnikát és a szabadharcot foglalja magába. A meditációk közül gyakorolják mind az ülő, hagyományos meditációkat csakúgy, mint a forma végrehajtása közben végrehajtott meditációkat is. A formagyakorlatok közül említést érdemel az egyetlen, de a létező leghosszabb és legtöbb technikai elemet magában foglaló pusztakezes formagyakorlat, néhány fegyveres és páros küzdelmi forma. A belső erő használata a chi-nek, azaz az életenergia használatának képességét jelenti, helyes mélylégzéses légzéstechnika elsajátítása mellett. A szabadharcban az említett technikai elemek csak hosszú, gyakorlással eltelt idő után jelennek meg.

A Tai Chi története:

Filozófiai szempontból a Tai Chi gyökerei a taoizmusban találhatók. A történések természetes áramlásában a működtető elv, mely az egész univerzumot irányítja, a Yin és Yang, a két ellentétes erő kölcsönhatása. A Yin a passzív, a Yang az aktív erő. A Yin és Yang dinamikus feszültségében minden dolog megtalálja saját természetét.

A legenda szerint a Tai Chi Chuan létrejöttét a XIII. században, a Sung dinasztia alatt élt Zhang San-Feng-nek tulajdonítják, mert ő kapcsolta össze először a belső erőt a harci technikákkal. Az is lehet, hogy a stílus valójában a Wu Dan hegységbeli Shaolin templomban jött létre. A XVIII. Században már biztosan létezett, mikor is egy Chen Chang-Xing nevű ember tanította a Tai Chi-t rokonainak és néhány kiválasztottnak.

Zhang San-Feng után a Tai Chi Chuan technikák az átörökítődések során két nagyobb stílusra, a déli és az északi stílusra bomlottak. Később Jiang Fa volt az, aki átadta tudását a Chen családnak. A Tai Chi Chuan ezután 14 generáción át öröklődött és Régi és Új stílusra oszlott. A Régi stílust Chen Chang-Xing vitte tovább, az Újat pedig Chen You-Ben hozta létre. Chen Chang-Xing, a Régi stílus örököse igen szűk körnek, elsősorban a Chen család tagjainak adta tovább tudását. Ugyanakkor a családon kívül is, Yang Lu-Chan-nak is továbbadta tudását, akinek unokái révén, Yang Chen-Fu nevéhez köthető Tai Chi Chuan stílus ágának népszerű neve a Yang stílus, valamint ő véglegesítette a 108 lépéses formagyakorlatot.

/forrás/

A kung fu, Bruce Lee, Kungfu Panda és, ami még belefér :)

A Kung fu

Talán a leghíresebb harcműveszet, küzdősport a világon a kung fu, amit Bruce Lee filmek, a ma nagyon népszerű Kung fu Panda tett igazán népszerűvé...:)


 

Most lássuk a Kung Fu történetét:

Maga a szó – kung fu – a nyugati emberek számára a kínai eredetű harcművészetek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja a megszámlálhatatlan sokaságú stílust. A kínaiak számára a kung fu fogalma valamely képesség, mesterség elsajátítását, valamilyen – magas szintű – tudás megszerzését jelöli, így a harcművészetek magas fokon való végzése is a Kung Fu egy fajtája.

A kínai eredetű harci művészetek – a Kung Fu – kialakulása igen hosszú múltra tekint vissza, a sok leírásban található azonban egy közös pont: a stílusok jelentős része kialakulását a Shaolin kolostorból eredezteti. Bár tény, hogy a kolostor megalakulása előtt már léteztek harcművészeti irányzatok, a későbbiekben ez a buddhista kolostor-együttes lett a Kung Fu stílusok fejlődésének egyik központja.A kolostort i.sz. 495-ben alapították egy Batuo nevű buddhista szerzetesnek. Később i.sz. 527-ben egy másik indiai szerzetes, Bodhidharma (kínai nevén Ta Mo), a Chan Buddhizmus megalapítója érkezett a templomba. Sokan eredeztetik tőle a Kung Fu kialakulását. Valójában a Shaolin szerzetesek már az Ő érkezése előtt is gyakorolták a harci művészeteket. Egy történet szerint a kolostor hírnevét annak köszönheti, hogy a korai Tang dinasztia korában 13 szerzetes mentette meg az uralkodó életét, kivívva így a császári ház jóindulatát és Kína szerte hírnevet szerezve a Shaolin kolostornak. A legendák szerint a Shaolin kolostor 36 részre volt osztva, mindegyik rész a saját külön Kung Fu technikáira specializálódott. Manapság úgy tudják, ezek fejlődtek később a különféle Kung Fu stílusokká.

Az elmúlt évszázadokban Kínában több ezer különböző stílus jött létre. A technikák alapját többnyire az állatvilág szereplőitől ellesett mozgásformák, elvek adták. A számtalan stílus többsége „családi” stílus volt, amelyek követői egy-egy családon belülről kerültek ki, és amelyek nagy részét sohasem oktatták nyíltan. A legtöbb ilyen stílus mára követőinek kihalásával elveszett.

A jelenlegi élő Kung Fu stílusok közül az egyik legismertebb és legnépszerűbb a Seven Star Mantis Stílus. Története az 1600-as évek közepére nyúlik vissza, amikor egy Wong Long nevű szerzetes az imádkozó sáska kézmozdulatainak és a majom lábmunkájának megfigyeléséből és az általa tanult irányzatok legjobb technikáinak ötvözéséből alakította ki a stílus mozgásrendszerét.

A Seven Star Mantis Stílus jelenlegi nagymestere Lee Kam Wing 1947-ben született Hong-Kongban. A stílus elsajátítását nagybátyja bátorítására 15 évesen kezdte el. Saját iskoláját Chiu Chi Man Nagymester engedélyével 1972-ben nyitotta meg Hong-Kongban. Azóta a stílusnak a világ 15 országában, így Magyarországon is szerzett követőket.

Az Imádkozó Sáska Stílus magyarországi elindítója Tix Richárd Nagymester volt, aki Karate, Kick Box és több Kung Fu stílusban végzett tanulmányai után 1988-ban került kapcsolatba a Seven Star Mantis rendszerével, és haláláig irányította a stílus magyarországi fejlődését. Ő utána a stílus vezetését tanítványai Kovács László, Liszka László és Váradi György mesterek vették át. Jelenleg 5 városban 10 Kung Fu iskolája van a stílusnak, amelyekben csaknem 1000 tanítványt oktatnak.

/forrás/

A shinkendo

Ismerkedésem következő célpontja a shinkendo, kicsit más mint a kendo, de azért rokon :)

A Shinkendo

BIO1

Obata Kaiso

A Shinkendo története

Egészen a XIX. század közepéig Japán katonai kormányzás alatt állt. A feudális uralkodó kaszt tagjait busiknak, népszerűbb nevükön szamurájoknak nevezték. A valódi politikai hatalmat a legfőbb katonai hadúr, a shogun birtokolta, aki a névlegesen uralkodó japán császár szolgálatában állt. A szamurájok hűbérúr-hűbéres rendszerben, egyfajta lovagi kódex szerint éltek (bushido), aminek legfőbb szabálya a feljebbvaló szolgálata volt, akár az életük árán is. A középkorban, egészen a XVII. század közepéig folyamatos polgárháborúk dúltak az országban a hatalom megszerzéséért a hűbérurak (daimjok) között. Jórészt ez volt az oka annak, hogy a szamurájok folyamatosan gyakorolták magukat a különféle harci technikákban, ezek közül is leginkább a kardvívásban. Bár az egyéb kultúrákban is fontos szerepet kapott a kard mind gyakorlati, mind mentális értelemben, de talán sehol sem volt annyira kiemelt szerepe, mint Japánban. A japán vívás technikái tehát a mai napig fennmaradtak és egyre népszerűbbek világszerte.

A XIX. század elején az utolsó shogun lemondott hatalmáról a Meiji császár javára, és a szamurájok előjogai megszűntek. Japán is csatlakozott az ún. “civilizált világhoz” és a technikai fejlődés útjára lépett. A II. Világháború befejeztével az ország amerikai ellenőrzés alá került, akik egy darabig megtiltották a harci művészetek gyakorlását. Később az aikido, a judo, a karate, a iaido, a kendo, stb. engedélyezett harcművészetek lettek, sőt igen gyorsan elindultak “világhódító” útjukra.

Az eredeti kardvívás (kenjutsu) már-már teljesen feledésbe merült és gyakorlatilag három részre szakadt. A három ág különböző arányban tartalmaz elemeket az eredeti egészből, jellemzőik leegyszerűsítve a következők:

  • iaido (formagyakorlatok, a kardhúzás technikái),
  • kendo (küzdelmi gyakorlatok, versenysport),
  • battodo (a kardhúzásból történő vágás technikái).
SHINKENV

SHIN * KEN * DO

OBATA TOSHISHIRO kaiso (a shinkendo alapító mestere), aki számos harcművészeti stílusban összesen mintegy 75 dannal (mesterfokozattal) rendelkezik, az Obata család történelmi hagyományait és kiterjedt harcművészeti tapasztalatait felhasználva újraegyesítette a kardvívás technikáit, és ez a SHINKENDO. Az összetett szó magyar feloldása:

  • shin = valódi, igazi, valóságos,
  • ken = kard,
  • do = út.

Obata mester nagyon átgondolt, sallangmentes, biztonságosan gyakorolható, racionális rendszert épített a hagyományos elemekből, és célja az volt, hogy az edzéseken körülbelül úgy történjenek a dolgok, mint 300 évvel ezelőtt. Ezért a shinkendo gyakorlatai – természetesen az autentikus stílusokon kívül – állnak talán a legközelebb azokhoz a technikákhoz, amelyeket a középkor harcosai gyakoroltak Japánban.

A Shinkendo részei

A stílus öt részre osztható, a gyakorlás maga pedig ezen öt összetevő egyensúlya (Gorin Goho Gogyo).

1. Suburi – alapgyakorlatok

Három elem együttesen adja a suburi technikákat, amelyek a vívás alapjai, és amelyek pontos elsajátítása a legfontosabb feladat:

  • ashisabaki (a lábmunka, igen hasonlít az aikidoból ismert lábmunkákra),
  • taisabaki (a test munkája, a törzs, a súlypont áthelyezése),
  • kensabaki (a kard használata).

2. Go ho Battoho – az ötféle kardhúzásból történő vágáskombinációk gyakorlatai

A katanát (a japán kardot) tradicionálisan mindig az övbe tűzve viselték, a test bal oldalán, élével felfelé. Ebből a pozícióból ötféleképpen lehet akadálytalanul kardot rántani, ezek a következők (a test körül balról jobbra haladva):

  • hidari kiriage (bal harántvágás felfelé, egy kézzel),
  • hidari katate nukitsuke (bal vízszintes vágás, egy kézzel),
  • hidari nukiuchi (bal harántvágás fentről lefelé, egy kézzel),
  • migi Kesagiri (jobb harántvágás, két kézzel),
  • hiratsuki (kardhúzás után szúrás, egy kézzel).

Gorin Goho Gogyo

3. Tanren gata – formagyakorlatok

A shinkendo formagyakorlatai kétféleképpen csoportosíthatók:

  • vágásvariációs formagyakorlatok (elképzelt célpontokra végrehajtott vágáskombinációk, és amelyek természetesen működőképesek valóságos célpontok esetén is),
  • küzdelmi formagyakorlatok (elképzelt ellenféllel vagy ellenfelekkel való küzdelmet modelleznek).

4. Tachi uchi – páros küzdelmi gyakorlatok

A tanulók bokutóval edzenek, és koreografált formákon keresztül gyakorlolják a küzdelem dinamikáját. A vágások és blokkok fokozatosan fejleszthetők a valóságos erejűre és gyorsaságúra. A távolság, a technika, a ritmus, a gyorsaság és az erő arányainak megértése évek munkáját veszi igénybe.

5. Tameshigiri – valóságos célpontra végrehajtott vágásgyakorlatok

Haladó szintű tanulók valódi, éles fegyverrel (shinken) végrehajtott vágásgyakorlatai. A célpontok lehetnek előre beáztatott, felcsavart gyékénytekercsek (tatami omote makiwaran) vagy zöld bambusz (taken).

Lajos Roland – Kottek Péter
2005. szeptember
/forrás/

A kendo története

Ismerkedem mostanában a különböző küzdősportokkal, mivel valamit elszeretnék kezdni, csak még nem döntöttem, de a kendo és shinkendo nagyon szimpatikus, de a kungfu is a listámon van, úgy hogy a következő cikkek ezekről fognak szólni, kicsit töri, kicsit más...de azért Hisztorianusz :)

"Amikor fúj a szél,
a bambusz meghajlik;
amikor a szél eláll,
a bambusz nem ad ki hangot."

 

A kard készítésének mestersége és használatának módszerei - sok minden mással együtt - Kínából érkeztek Japánba. A kard kezdetben kínai mintára egyenes és kétélû volt. Ezt az egyenes kardot néhány évszázad alatt a japánok szablyaszerûvé alakították, fejlesztették tovább: a kard nem egyenes, hanem egy kicsit meggörbül, továbbá egy éle van. Ezt a kardfajtát, a nihon to-t (japán kardot) speciális módszerekkel kovácsolták szinte törhetetlenre, és csiszolták fel borotvaélésre és a VIII. századtól már ilyen formában alkalmazták.

A XV. század hosszabb polgárháborúkkal tarkított idõszakában (Onin-háborúk kora) hirtelen megnõtt az igény a képzett bushikra (harcosokra), így a kardhasználat technikáinak száma is ugrásszerûen fejlõdött. Azt ezt követõ békés Edo-korban 1604-1867 között a bushik tovább kutatták és fejlesztették ezeket a technikákat. Minden vívónak közös volt a célja: megtalálni a legjobb, legbiztonságosabb technikát, amellyel önmaga veszélyeztetése nélkül le lehet gyõzni az ellenfelet.

Az Edo-korban a képzettebb bushik a buddhista, shintoista és kunfuciánus világszemléletek elemeit felhasználva, továbbá a vívásokból szerzett tapasztalatokat figyelembe véve kialakítottak egy gondolkodásmódot arra, hogy hogyan kell a kardot a leghatékonyabban alkalmazni és hogyan kell az ellenfél legyõzésre vívás közben stratégiát építeni. Ezeket a technikákat az írott források, kenjyutsu-nak, kenpó-nak, hyóhó-nak nevezték. Ezek a voltak a kendó kialakulásának kezdetei.

Az Edo-kor közepén a bushik többnyire shinkennel (igazi kard) vagy bokutoval (igazi kardot utánzó fakard) katát (képzelt ellenfél ellen, kitalált szituációt) gyakoroltak, ez azonban igazi háborúban nem volt elég hatékony. Ugyanakkor a vívás gyakorlása ezekkel az eszközökkel balesetveszélyes is volt. A XVIII. század elején, Jiki shinkage ryu iskolából, Naganuma Shiro mester használt elõször kendó felszerelést, és a kardot helyettesítõ bambuszból készült shinait, majd Nakanishi Chuzo XVIII. század közepén a Shinai-al való vívást fejlesztette, illetve terjesztette Japánban.

 

A II. világháború után az amerikai hadsereg betiltotta a kendot, mivel a japán gondolkodásmód megtestesülését látták benne. Ezt követõen 1952-ben alakíthatták meg a Japán Kendo Szövetséget (Zen Nihon Kendo Rei Mei, ZNKR) néven.

Jelenleg a ZNKR alá az alábbi nagy Kendo Szövetségek tagolódtak be: Japán Általános- és Középiskolai Klubok Kendo Szövetsége, Japán Egyetemi Klubok Kendo Szövetsége, Japán Vállalati Klubok Szövetsége, Japán Kendo Dójók Szövetsége. Ma Japánban körülbelül 3 millió ember kendozik.
A II. világháború háború után a kendo versenysportként "fejlõdött" és Japánon kívüli országokban is egyre többen kezdték meg gyakorlását. Jelenleg Japánon kívül kb. 350 000 ember kendozik. 1970-ben megalakult az International Kendo Federation (IKF). A Nemzetközi Kendo Szövetségnek jelenleg 41 ország a tagja. Három évente világbajnokságot rendeznek.

forrás: www.kendo.hu