Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Megfejthetik az inka csomóírást

A két írott szöveget és az annak megfelelő kipu csomózást tartalmazó tábla alapján megfejthetik az inkák csomóírás-rendszerének öt évszázados titkát.

A nyugati félteke legnagyobb birodalmát létrehozó inkákra egészen a huszadik század végéig úgy tekintettek, mint akik képtelenek voltak az írásbeliség szintjéig eljutni, annak ellenére, hogy a mai Peru helyén fennállt birodalomban hatalmas és tartós épületeket építettek és fejlett hegyi úthálózatot hoztak létre. Az elmúlt években viszont élénk tudományos vita alakult ki az inkák írásbelisége körül, mert többen feltételezik, hogy a kipunak is nevezett inka csomók egy speciális háromdimenziós írásrendszer emlékei.

Az inkák kiváló „politikusok” voltak, az 1532-ben érkező spanyolok egy jól megszervezett birodalmat találtak. Az inka állam területén raktárakban tartalékolták az élelmet és a ruhákat; a felhalmozott készletek számontartására képzett kipu-olvasókat alkalmaztak. Az 1560-as és 1570-es években keletkezett spanyol krónikák tudósítása szerint az inkák kipukban tárolták mindazt az információ – például a családfákat vagy az uralkodót dicsőítő énekeket –, amit más népek írásban.

A spanyol kolóniává vált Peru egyházi hatóságai azonban 1583-ban a kiput az ördög művének minősítették és elrendelték minden fellelhető példány megsemmisítését. A korabeli források tanúsága szerint a konkvisztádorok a 17. század közepére már kételkedni kezdtek a kipu olvashatóságában; a bonyolult csomózási rendszert egy „emlékeztetőnek” tartották, amely segíti használóját a már megjegyzett információk felidézésében.

A spanyolok álláspontja lett végül az elfogadott értelmezés egészen 1981-ig, amikor egy régész és matematikus házaspár, Robert és Marcia Aschper 200 kipu csomóinak helyzet, méret és szín szerinti elemzésével bebizonyította, hogy a csomók húsz százalékának nem aritmetikus sajátosságai vannak. A pár feltételezte, hogy ezek a csomók másfajta információkat is tárolnak.

A jelenleg elterjedt vélekedés szerint a kipu nem igazi írásrendszer, mert a kipu „jelei” nem feleltethetőek meg a kecsua nyelv hangjainak. Frank Salomon, a Wisconsini Egyetem munkatársa szerint viszont a kipu egy olyan, számokhoz és hangjegyekhez hasonló rendszer, amely az információk átadását szolgálja, de nem kötődik egy bizonyos nyelv hangjaihoz. Az amerikai professzor valószínűsíti, hogy a nyelvi akadályokat áthidaló kipu használatát az Inka Birodalom 1438 és 1532 közt lezajlott robbanásszerű növekedése tette szükségessé, amikor számos idegen nyelven és dialektusban beszélő népet tettek államuk részévé az Andok harcosai.

A kipu fél évezredes titkát már sokan próbálták megfejteni. Gary Urton, a Harvard professzora által alapított Kipu Adatbázis Projekt során már 520 kiput digitalizáltak a világszerte meglévő 831 közül. Az első szó, amit a projekt kutatói megfejthettek, a Puruchuco falura utaló háromrészes csomósor, ami Urton szerint egy inka „irányítószám” lehetett.

Az inka írásnak sajnos nincsen Rosette-i köve. Az 1990-es években egy olasz hölgy közölte, hogy családja papírjai között talált egy kiput, annak átírásával együtt. A bejelentés és annak hitelessége számos eredménytelen vitát eredményezett a tudományos körökben.

A múlt évben azonban Sabyne Hyland, a Szent Norbert Főiskola kutatója olyan táblára bukkant egy apró faluban, ami más irányt adhat a vitának. Ugyanis az őslakosok misén való részvételét számon tartó 19. századi misszionáriusok által készített feljegyzés 282 nevet tartalmaz, melyek közül 177 mellett megtalálható az adott névnek megfelelő kipu csomó. A kipu külsejét tekintve nagymértékben hasonlít az inkák által készített példányokra. A kutatónő egy másik hasonló táblára is rábukkant. Ha Hyland feltételezése a két kipu rokonságát illetően bizonyítást nyer, akkor az inka csomóírás titkai is fokozatosan feltárulhatnak. /forrás/

 

Megtalálták az aztékok "esőkövét"

Mexikói régészek egy hatalmas, kilencven tonnás azték alkotást találtak, amely a feltételezések szerint az eső istenének megidézésére szolgálhatott.

Az archeológusok szerint a mexikói Morales államban talált gigantikus kőalkotás oldalába földműveléssel kapcsolatos ábrázolásokat véstek, ezért a régészek azt feltételezik, hogy a hatalmas szikla felhasználásával az esőért imádkozhattak az aztékok. „Ezek a jelek a sziklán alapvetően a mezőgazdasághoz és a vízhez kapcsolódnak. Nagyon valószínűnek tartjuk, hogy ezt (a sziklát) az esőért könyörgő szertartások során használták, és Pocatépetl-lel szemben helyezték el” – közölte Raul Gonzalez régész.

Gonzalez közlése szerint a megfejtett ábrák között van Tlaloc azték isten és a kukorica ábrázolása is. A mexikói régész hozzátette: amorf és antropomorf ábrázolásokat is találtak, amelyek jelentése még homályos a kutatók számára. A kőfejet a mexikói Antropológiai és Történeti Intézet által irányított ásatás keretében hozták felszínre, miután a munkások azonosították a lelőhelyet egy bevásárlóközpont építése során. A kutatók azt remélik, hogy a tekintélyes méretű sziklát a xochicalco-i világörökségi helyszínen tudják majd elhelyezni. /forrás/

Titokzatos agyagfejet találtak Amerikában

Egy ismeretlen funkciójú, agyagból készült fejet találtak Pennsylvania államban. Ronald Powell amerikai régész szerint a titokzatos tárgyat az indián sámánok használhatták.

A pennsylvaniai Ebbert Springben talált apró agyagfej tetején és oldalán lyukak vannak, valamint a szemeket fehér kagylóhéjakkal ábrázolták. A nyak alatt található mélyedésből következően az arcot vagy botra, vagy pálcára tehették fel.

Ronald Powell, a Pennsylvaniai Régészeti Társaság vezető archeológusa szerint a az egykor tollakkal díszített kicsiny tárgyat sámánok használhatták. A - fej esetében szemként alkalmazott - kagyló fontos szerepet tölt be az amerikai indiánok kultúrájában. Powell a lelet keletkezését a közelben talált kerámiák alapján i. sz. 900-ra teszi. Ebbert Springben 11 ezer évig voltak emberek, a vízforrás és ezáltal a szomjas szarvasok közelsége ideális téli vadászhellyé tette a helyszínt.

Kurt Carr a Pennsylvaniai Állami Múzeum régészeti kurátora szerint az fej olyan ritka lelet, amely ikonográfiájában az irokéz művészetre emlékeztet, de ahhoz túlságosan délen van, hogy rokonítani lehessen a legendás törzsszövetséggel.

Michael Stewart, a philadelphiai Temple Egyetem antropológiaprofesszora szerint egyelőre semmilyen magyarázat nem állhat meg a lelettel kapcsolatban, mert északkeleten 1300 után váltak általánossá az ilyen fejek, másrészt nincs arra bizonyíték, hogy sámán használta volna. Stewart szerint a fej rejtélyének kulcsát a fehér kagylószemek jelentik, mert mind a kagyló és mind az indiánok számára életet jelentő fehér színnek speciális jelentése volt. /forrás/

Új Nazca-rajzokat azonosítottak

Japán kutatók két új, úgynevezett geoglifára bukkantak a teljességükben csak levegőből látható ősi ábráiról világhíressé vált perui Nazca-sivatagban.

Peru egy félreeső vidékén, Limától 400 kilométerre délre, a Pampas de Jumana nevű fennsíkon láthatók a gigantikus mértani alakzatok, monumentális állatfigurák és nyílegyenes vonalak, amelyek közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.

Az ábrákat valószínűleg a nazca indiánok készítették, akik az inka birodalom felemelkedése előtti Peru egyes területeit lakták. Az állat- és emberábrázolások, növények, geometrikus minták Kr.e. 500 és Kr.u. 500 között, azonos  módon készültek: a talajról lekaparták a felszíni vörös  kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. A világ legnagyobb grafikai alkotása 450 négyzetkilométeres területet foglal el. A Nazca-vonalakat az UNESCO 1994-ben vette fel a világörökségi listára.

A japán kutatócsoport Szakai Maszatóval, a Jamagata Egyetem professzorával az élen emberi fejet és egy eddig azonosítatlan állatot ábrázoló geoglifát fedezett fel. 2006-ban ugyanez a kutatócsoport 100 új ábrát fedezett fel a fennsíkon.

Az emberi fejnek tűnő geoglifa 4,2 méter hosszú és 3,1 méter széles, és a kutatók azonosították az ábrán a két szemet, a szájat, valamint a jobb fület. A helyszínen talált kerámiatöredékek elemzése alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi fejet ábrázoló geoglifa a nazca civilizáció kezdeti időszakából, esetleg még korábbról származik.

Az állatábrázolásnak vélt geoglifa 2,7 méter hosszú és 6,9 méter széles, és a tudósoknak eddig nem sikerült azonosítaniuk, hogy mikor készült a rajz. A kutatócsoport véleménye szerint a két geoglifát kis méretük miatt nem sikerült eddig észlelni a légi felvételek során.

/forrás/

Elterjedt volt a kannibalizmus a pueblo indiánok körében

Évtizedekkel azután, hogy először felmerült, az egyre gyakoribbá váló régészeti leletek előfordulása során bizonyítást nyert: a kannibalizmus meglehetősen elterjedt volt az amerikai pueblo indiánok körében.

Az egyik döntő bizonyíték most Durango Coloradóból került elő, a kutatás részletei pedig az amerikai Journal of Anthropological Archaeology című szakfolyóiratban láttak napvilágot.

A helyszínen az i.sz. 9. századból (a Pueblo I. korszakból) származó csontdarabok száma sokkal nagyobb, mint amelyet egy, a pueblókhoz köthető régészeti lelőhelyen valaha is megvizsgáltak. A hatalmas mennyiség ellenére a csontok mindössze 35 emberé lehettek, amely egyértelműen a kannibalizmus jelenségére utal. „Bizonyítékok vannak arra, hogy az emberi húst eltávolították, majd megsütötték” – jelentette ki Jim Potter, az ásatásokat végző SWCA Environmental Consultants munkatársa.

Az ősi pueblo indiánok között dívó kannibalizmus kérdése azóta foglalkoztatja a téma kutatóit, hogy 1969-ben az Arizonai Állami Egyetem ifjú régésze, Christie Turner II. egy Santa Fében rendezett régészeti konferencián beszámolt legújabb kutatásairól.

Ma a békés, gazdálkodó és nagy építtető kép él az emberekben a pueblókról, akiknek alkotásai évente több százezer látogatót vonzanak a Mesa Verde Nemzeti Parkban, a Chaco-kanyon Nemzeti Történeti Parkban és a négy államot felölelő 'Négy Sarok' egyes romjainál.

A realitás ennél azonban egy kicsit összetettebb. Az ősi pueblók leszármazottjai, Új-Mexikó pueblo indiánjai, a hopik és a zunik számára a kannibalizmus nehezen megemészthető kérdés. „Számukra ez tabu” – magyarázta Potter. Ridges Basinnél az ute indiánok segítettek az ásatások lebonyolításában, bár a helyzetet némiképp árnyalja, hogy ők nem a pueblók leszármazottjaik. Az uték óva intették Pottert, hogy a régész azelőtt beszéljen a felfedezésről, hogy a kérdéskört alaposabban meg nem vizsgálják.

A feltárással kapcsolatos kvázi-hírzárlat a kilencvenes években Cowboy Wash-nál folytatott ásatásokra vezethető vissza. Itt ugyanis megkövült emberi fekáliát találtak, amelyről a mintavétel során kiderült, emberi DNS-t tartalmaz, ezzel pedig az addigi legmeggyőzőbb bizonyítékot szolgáltatták a kannibalizmus jelenlétére. A hírverés sokak érzékenységét sértette, ezért Potter úgy döntött, Ridges Basin nem lesz második Cowboy Wash, s bizalmasan kezelik a birtokukba került információkat.

A kutatócsoport most azt vizsgálja, mi vezethetett ahhoz, hogy az emberek megöljék egymást, majd emberi húst fogyasszanak. „Úgy gondolom, etnikai konfliktussal van dolgunk. Az ellenfelek szomszédok voltak, ugyanúgy, ahogyan azt Ruandában is láttuk” – próbált egy lehetséges magyarázatot adni Potter.

/forrás/