Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Horthy és Gömbös: két kultuszteremtés Magyarországon

Felvethető-e a "ki a vezér?" kérdés a két világháború közötti Magyarország vonatkozásában? Az 1920-as évek tekintetében semmiképpen.

Akkoriban a vezér szó három értelemben volt használatos. Tradicionálisan a hadseregek főparancsnokait nevezték így, s ebből eredeztetve viselték a címet a korabeli pártok első számú vezetői. Az első világháborút követő új jelenségek, az egypárti totalitárius diktatúrák adtak más jelentést a kifejezésnek. E rendszerekben a szervezett tömegpártot uraló, teljhatalmú politikus birtokolta a kormány-, illetve – esetenként – az államfői hatalmat is. Az előbbi példa megtestesítője Mussolini (Duce), az utóbbié Hitler (Führer) volt.

Ők vezérként nem csak a párt feletti egyeduralomra és – annak birtokában – a hatalmi stallumok megszerzésére törekedtek: mindezek révén országuk társadalma, sőt, más népek feletti korlátlan uralom megszerzése is céljuk volt. Ideológiájuk és rendszerük egyik alapeleme volt a vezéreszme, mely korlátlan hatalmuk igazolását szolgálta.

Felvethető-e mindezek tükrében a „ki a vezér?” kérdés a korabeli Magyarország vonatkozásában?
Az 1920-as évek tekintetében semmiképpen. Igaz ugyan, hogy Horthy Miklós az évtizedbe lépve vezér, mi több, fővezér volt – a Nemzeti Hadsereg fővezére. Azaz: katonai vezető. Bár 1919 késő nyarán, kora őszén foglalkoztatta a hatalom megszerzésének és kisajátításának gondolata, kormányzóvá választását követően a titulust sem viselte. Annak ellenére, hogy államfőként a Legfőbb Hadúr joga is megillette. A miniszterelnök, Bethlen István is vezér volt – a kormánypárt, az Egységes Párt vezére. Viszonyukat nem a rivalizálás jellemezte, hanem a részben funkciójukból fakadó munkamegosztáson alapuló, részben egyéniségük által is generált együttműködés. A konzervatív–liberális miniszterelnök nem kívánta követni Mussolini példáját, jóllehet rendszere és nézetei iránt élénken érdeklődött. A kormányzónak pedig nem volt szüksége rá államfői jogainak gyakorlásához. És, persze, hajlandósága sem. Kettejük viszonya kapcsán nem is mérlegelte senki a vezéri alternatíva lehetőségét.

Pedig az olyan válságos helyzetben lévő társadalmakban, mint amilyen a magyarországi is volt az első világháborús vereség, illetve Trianon után, kialakul a vágy egy vezér iránt, aki különleges adottságai révén képes megoldani a nemzet életét súlyosbító problémákat. Ha nem volt ilyen ambíciókat tápláló politikus, a politikai és kulturális elit igyekezett kultikus személyiséget, egy vezért „alkotni”. A fiatal történész, Turbucz Dávid meggyőző érveléssel mutatta be kitűnő tanulmányában, hogy ezt tették a magyarországi elitek a Horthyt piedesztálra emelő kultuszteremtéssel.

A teljes cikk a Múlt-kor őszi számában található

Egyik példaképem, Klebelsberg Kunó életműve

Klebelsberg Kunónak, a Bethlen-kormány 1922-31 közötti vallás- és közoktatásügyi miniszterének életmûvét ma kevesen ismerik az országban, az iskolában is elég keveset hallunk róla, én például csak az emelt szintű kiegészítő órán tanultam róla szerencsémre, mivel az ő kultúrpolitikájából írtam az egyik kisesszémet az emelt töri érettségin, ami mellesleg max pontos lett...Többek között emiatt is emlékszem szívesen Klebelsber Kunóra. :)

Klebelsberg Kuno minisztersége alatt egyedülálló
népiskola-építési akció folyt a trianoni Magyarországon.
Néhány év alatt ötezer tantermet és tanítói lakást
építettek fel zömmel az Alföldön.

Klebelsberg Kuno Székesfehérváron, a ciszterci rend iskolájában tanult és érettségizett. Meggyõzõdésem, hogy katolikus hite és erkölcsi elkötelezettsége egész életét meghatározta. Igen szorgalmas tanuló volt, már fiatal korában rengeteget olvasott, hatalmas könyvtára volt, vagyis lételeme volt a kultúra. Középiskola után pedig végigjárta Nyugat-Európa legjobb egyetemeit: tanult Bécsben, Berlinben, Münchenben és a Sorbonne-on. Minden bizonnyal ez is jelentõsen hozzájárult ahhoz a felismeréshez, amely egész küldetésének lényege: a mûveltség, a tudás egy nemzet jövõjének alapja. Maga igy fogalmaz Szegeden, mint búcsúzó miniszter a professzori kar elõtt: "Mert mibõl fakadt mindaz, amit tettem? Egy politikai alapmeggyõzõdésbõl, abból, hogy mostani helyzetünk javulását, sorsunk jobbrafordulását csak attól várhatjuk, hogy mûvelõdési téren fajsúlyosabbak leszünk, s hogy ezt a világ irányadó nemzetei elismerjék."

Az a lenyûgözõbb Klebelsberg életmûvében, hogy képes volt egy háború sújtotta, szétvert, kifosztott, harmadára zsugorodott országban annyit ki harcolni a kultúrának, ami az egész világon párját ritkító, ezért a példaképem. A kultusztárca részesedése a költségvetésbõl 1928-29-ben 10 és fél százalék volt! Törvénnyel biztosította az Akadémia támogatását, a kutatóállások számát többszörösére növelte. A kutatások anyagi támogatására létrehozta az Országos Természettudományi Alapot. A Széchenyi Tudományos Társaság az üzleti világ befolyásos embereit hozta kapcsolatba tudósokkal a kutatások támogatására. Gyümölcsözõ kapcsolatot alakított ki a Rockefeller Alapítvánnyal, amely az ösztöndíjakon kívül a klinikai épít kezések, kutatások támogatásában, mûszerbeszerzésben is megnyilvánult. A szegedi klinikai építkezésekre népszövetségi kölcsönt szerez. És megnyeri az ügynek a várost is: Somogyi Szilveszter polgármester kezdeményezésére a szegedi közgyûlés ötven éven át évi 24 vagon búza értékének megfelelõ pénzt ajánlott fel erre a célra. Méltó társra talált a Temesvárról elûzött Glattfelder püspökben is.

Ha felkeltette az érdeklődésedet Klebelsberg Kunó életműve ajánlom figyelmedbe Hencz Péter "Gróf Klebelsberg Kuno, a harmadik évezred minisztere" c. könyvét.

Források: (1) (2) (3)


Egy váci polgárcsalád a két világháború között

A Vác életében kiemelkedő szerepet játszó Karay-Krakker Kálmán és fia, Karay Kálmán polgármesterek tevékenységét mutatja be a város levéltárának pénteken nyíló új kiállítása.

Mint azt Horváth Ferenc, Vác Város Levéltárának igazgatója, a kiállítás kurátora elmondta, a Madách Imre Művelődési Központban nyíló tárlat Karay-Krakker Kálmán és fia, Karay Kálmán polgármester személyén, tevékenységén keresztül mutatja be a város sorsának alakulását a két világháború között.

Karay-Krakker Kálmán 1924 és 1935 között tizenegy éven át volt Vác polgármestere, s az időszakot a békés építkezés jellemezte. Ez az idő a város modernizációs szakaszának tekinthető: ekkor kezdődtek a parcellázások, hogy az egyre szélesedő tisztviselő- és jól fizetett munkásrétegek lakáshoz, házhoz jussanak - mutatott rá Horváth Ferenc, azt is hozzátéve, hogy a parcellázások következtében új közműveket is kellett építeni, ezért bővítették a villanyvezeték- és a csatornarendszert, 1928-tól kezdve pedig már a városi vízmű szolgáltatta a vezetékes ivóvizet.

"A várost folyamatosan szépítették és parkosították, a barokk kor után Karay-Krakker Kálmán idején formálódott leginkább a város" - emelte ki a kurátor. Fia, Karay Kálmán apja útját kívánta követni, 1943-44-es tevékenységét azonban már a II. világháború határozta meg - jellemezte a kiállítás másik főszereplőjét Horváth Ferenc, rámutatva, hogy történtek ugyan gyártelepítések, de a polgármester fő feladata ekkor már a város háborúra történő felkészítése volt.

A kiállítás Karay-Krakker Kálmán leszármazottjának, Cserni Istvánné Akkerman Veronikának és családjának a segítségével jött létre, a tárlaton a birtokukban lévő tárgyak, festmények, fényképek láthatók, melyeket levéltári, könyvtári és magángyűjteményi dokumentumok egészítenek ki.

A tárlat szeptember 26-ig látható.

/forrás/

Ezt a bejegyzésemet a kedvenc mentősömnek ajánlom, aki a váci a mentőállomáson teljesít szolgálatot...