Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Trónok harca

Kicsit mostanában talán elhanyagoltam a blogomat, de most visszatérek, és szerintem egy érdekes témával indítom a blogom új "életszakaszát", ez a téma pedig nem más mint az egyik új-új kedvenc sorozatom/könyvem a sokak által kedvelt Trónok harca (Game of Thrones). Az HBO saját gyártású sikersorozata, a Trónok harca egy olyan világban játszódik, ahol a nyár évtizedekig tart, de baljós felhők gyülekeznek, és közeledik a tél… A ravasz dél, a vad kelet, a fagyos észak és a birodalmat a sötétségtől megvédő ősi Fal határolta területen több nagyhatalmú család vív halálos macska-egér harcot a Westeros Hét Királyságának irányításáért. Árulás, ármány, cselszövés és természetfeletti erők dúlják fel a Királyságokat, a Vastrónért folytatott véres küzdelem pedig eddig nem tapasztalt, hosszan ható következményekkel jár…

Bookline ismertető az első könyvről:

A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg.
Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel.
Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése. 

Tanulmánykötet a numerus claususról

Tanulmánykötet jelent meg az 1920-as numerus clausus törvényről Jogfosztás - 90 éve címmel; a könyv a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban tavaly rendezett kétnapos nemzetközi konferencia anyagát tartalmazza - közölte a kiadó, a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület.

Mint írták, a Molnár Judit által szerkesztett kiadványban jeles történészek teszik közzé tanulmányaikat. Szakály Sándor elsősorban azt elemzi, hogy miként viszonyult a magyar tisztikar a "zsidókérdéshez" 1938-tól, az úgynevezett első zsidótörvény elfogadásától kezdve.

Hajdu Tibor a numerus clausus okait és hatását elemzi. Megállapítja, hogy "a törvény jelentőségét nem lehet alábecsülni, mert olyan jogi keretet teremtett, amiről 1848 óta eladdig szó sem lehetett, vagyis előfutára volt a későbbi, náci szellemű jogalkotásnak" - fogalmaztak.

Fazekas Csaba tanulmánya összefoglalja Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök parlamenti, illetve a numerus claususszal kapcsolatos egyéb közéleti tevékenységének - ismert és kevésbé ismert - mozzanatait, valamint azoknak a korabeli sajtóban tapasztalható tükröződését.

A szakértők közül Vonyó József írása Gömbös Gyula fajvédő csoportjának a zsidókérdésben 1920 nyaráig kialakított álláspontjáról ad áttekintést, részletesen elemzi, miként következtek ebből a törvény vitájában hangoztatott nézeteik, érveik. Külön kitér a fajvédő párt programjában és propagandájában megfogalmazott törvénykritikára is.

Frank Tibor a Magyarországot ért 1918-1920-as traumával foglalkozik írásában, ami jó háttérrel szolgálhat a korszak értelmiségi exodusának megértéséhez. Kitér arra is, hogy "bár a numerus clausus törvény az egyetemre készülő zsidó fiatalok számára különösen nehéz helyzetet teremtett, az emigráció minden diplomás számára komolyan megfontolandó lehetőség volt" - tették hozzá.

Karády Viktor a tanulmányában arra a következtetésre jutott, miszerint a numerus clausust ott hajtották végre komolyabb szigorral - elsősorban a fővárosi egyetemeken és egyes szakfőiskolákon -, ahol ennek érdekében az intézmények használói és vezetői nagyobb nyomást gyakoroltak, vagy ahol ugyanők "közvetlen utcai vagy belső nyomásnak voltak kitéve".

A kötetet összesen húsz szerző jegyzi. Az 1920. évi XXV. törvénycikk "a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" rendelkezett. A törvény harmadik bekezdése a végrehajtási utasítással együtt létrehozta a zsidó emberek faji kvótáját, így korlátozva a felvehető zsidó hallgatók számát. /forrás/

Színesbőrű volt-e Kleopátra?

Az utókor mindig saját szempontjainak megfelelően alakítja a múlt nagy alakjait. Nem volt ez másképp Kleopátra esetében sem, ugyanis a makedón származású egyiptomi uralkodónő több metamorfózison is átment: előbb afrikai, majd közel-keleti lett a kutatóknak, illetve íróknak köszönhetően - tudhatjuk meg Lucy Hughes-Hallett kutatásaiból.

Hughes-Hallett évtizedek óta kutatja a legendás szépségű uralkodónő utóéletét, a témát feldolgozó kötetét (Cleopatra: Histories, Dreams and Distortions) 1990-ben írta meg. A szerző szerint azóta minimum két ponton változott Kleopátra megítélése. Egyrészt afrikaivá vált: Martin Bernal Afrika-szakértő szerint a rasszista kutatók képtelenek voltak elfogadni, hogy a görög, ezáltal az európai kultúra szülőhazája valójában a fekete kontinens. Bernal eszméi hamarosan elterjedtek, így Kleopátra bőrszínét egyre többen sokáig szégyenletesen elhallgatott tényként kezelték. A Londoni Színház 1991-es előadásában a fáraónőt már egy fekete színésznő alakította Shakespeare darabjában, az Antonius és Kleopátrában.

A tudomány mai állása szerint viszont nem bizonyítható, hogy Kleopátra színesbőrű lett volna. Az uralkodó származását tekintve makedón volt, a rokonságban rendszeresek voltak a családon belüli házasságok, ő maga viszont apja egyik ismeretlen ágyasától született. Ráadásul a huszadik századi megkülönböztetés is helytelen, mivel az ókorban a mai értelemben nem tettek különbséget a fekete-afrikaiak és a fehér európaiak között, és a rabszolgaság sem függött a bőrszíntől.

A történésznő szerint Kleopátra nem lehetett észrevehetően sötétebb bőrű, mint azok a rómaiak, akikkel kapcsolatba került. A fáraónő Julius Caesar halála előtt Rómában élt; amikor Octavianus és az uralkodónő közti konfliktus utolsó szakaszához érkezett, a római költők és propagandisták erősen eltúlozták Kleopátra idegen származását. Azonban egyik írás sem tért ki arra, hogy kinézetében különbözne a rómaiaktól, márpedig ha fekete bőrű lett volna, azt Hallett szerint a források mindenképp megjegyezték volna.

A korai kilencvenes években Shakespeare művének másik feldolgozásban a hellenisztikus fáraónőt földön ülő, fekete bőrű nőként jelenítették meg, kihangsúlyozva az uralkodó nem európai jellegét. Lucy Hughes-Hallett szerint, noha nem ismerjük Kleopátra genetikai eredetét, az bizonyos, hogy a köztársasági Róma polgárait sokkolta Kleopátra, aki szeretett aranytrónszékben ülni.

A másik jelentős változás Kleopátra utóéletében a fáraónő közel-keleti megítélése: az 1920-as években Ahmed Shawqi egyiptomi drámaíró művében Kleopátrát már a nyugati hatás ellen védekező nemzeti hősnővé formálta. Ráadásul a térség lakóit sokáig elpuhult és nőies, önmagukat kényeztető embereknek tartották, míg a rómaiak a férfias erények – patriotizmus, önfegyelem, nemi mértékletesség és harckészség – megtestesítői voltak. Hughes szerint mára ez megfordult, napjainkban már a militáns iszlám képviselői tekintik elkényelmesedettnek a nyugati világot.

A szerző szerint Kleopátra - Artúr királyhoz hasonlóan - folyamatosan változik, és mindaddig átalakul, míg nevét el nem felejtik.

/forrás/

Hitek és tévhitek a mohácsi csatáról

A mohácsi csata történelmünk egy legsötétebb pontja, történészek amióta világ a világ vitáznak a mohácsi csatáról és annak részletiről...kedvenc kérdésük, hogy mi lett volna ha, akkor a magyarok győznek??? Válasz: Talán nem lett 150 év török uralom?! Nem tudhatjuk...Sok kérdés van még megválaszolatlanul és legtöbbre szerintem nem is fogunk tudni választ adni, hiszen akik tudják a választ, azok ott nyugszanak a mohácsi csatamezőn, azok, akik elmesélhetnék, hogy is volt...

A Corvina Kiadó gondozásában megjelent könyv bűnbakkeresés helyett igyekszik érthetővé tenni az előzményeket és I. Szulejmán szultán sokat vitatott szándékait is.

1526. augusztusának végén a magyar had egy része a mohácsi mezőnél táborozott le, ide érkezett meg a török augusztus 28-án, s a szultán kiadta a parancsot: készüljenek a másnapi csatára. A 25-30 ezer magyar katonával szemben mintegy 50-60 ezer reguláris török had állt, amely nemcsak létszám-, de harcászati és technikai fölényben is volt. A magyar seregből hiányzott Szapolyai János erdélyi vajda (aki a Tiszától azt üzente, várják meg a csatával), miként Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán és a Székesfehérvár közelében gyülekező cseh segédcsapat is. A magyar hadvezetés - köztük a fővezérré kinevezett Tomori - mégis a harc mellett döntött, a magyar táborban a források szerint ekkor még derűlátás uralkodott.

A magyar sereg már hajnalban két vonalban sorakozott fel, az arcvonalat az átkarolás elkerülése érdekében erősen széthúzták. A csata azonban csak délután háromkor kezdődött, így az órákig a tűző napon ácsorgó csapatok elhelyezkedését a dombon lévő törökök alaposan felmérhették. A nehéz terep miatt az egyes török osztagok fáradtan, kimerülten érkeztek az arcvonalba, így Tomori még teljes csatarendbe állásuk előtt rohamot indított. A jobbszárny kezdeti sikerei után a közép támadása összeomlott, a gyalogság felmorzsolódott, a csata mészárlásba és menekülésbe torkollott.

Az alig másfél órás ütközetben a magyar sereg megsemmisítő vereséget szenvedett, a csatatéren mintegy 4 ezer lovas, 10 ezer gyalogos, 7 főpap - köztük a fővezér Tomori és Szalkai László esztergomi érsek - és 28 főúr maradt. A menekülő, testőrségét elvesztett király a Csele-patakba fulladt (bár később sokan azt állították, a trónra törő Szapolyai gyilkoltatta meg). Az ország tárva-nyitva állt Szulejmán előtt, aki szeptember 12-én bevonult a védtelenül hagyott Budára, kifosztotta a várost, majd októberben úgy tért haza, hogy csak néhány szerémségi várat tartott meg.

A kötet szerzője, B. Szabó János történész hét évig volt a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, jelenleg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem doktorandusza. Két hadtörténeti tárgyú ismeretterjesztő könyvet írt az Erdélyi Fejedelemség hadseregéről és az Árpád-kori magyar-bizánci háborúkról. Legújabb munkájában (amely a Corvina Kiadó tudástár-sorozatának tagjaként jelent meg) számos, rég meggyökeresedett közkeletű tévedésre, félreértésre is felhívja a figyelmet, és az eddigieknél világosabb és izgalmasabb képet ad a több mint 300 évig tartó török-magyar háborúk történetének egyik legfontosabb időszakáról, a magyar nemzeti sorstragédiák szimbólumává vált mohácsi csata valós történetéről.

A regényes izgalmakat rejtő könyvecske kiváló bevezetést nyújt a korszakkal ismerkedőknek a középkori magyar királyság bukásának rejtélyébe, ám az akkor történteket ismerők számára is érdemes lehet újra feleveníteni, hogy "mi is veszett Mohácsnál".

B. Szabó János: A mohácsi csata. Corvina Kiadó. Bp., 2006. 180 o. (Tudástár)
Ára: 1600 Ft

/forrás/

Mi lett volna ha???

MI LETT VOLNA HA...???

Ezt a mondatott történelem tanulmányaim során sokszor feltettem, sokszor ellamentáltam rajta, hogy másképpen is alakulhatott volna a történelem, az egész világ...Mi lett volna, ha... a spanyol armada partra száll Angliában, ha Napóleon legyőzi Oroszországot, ha Ferenc Ferdinánd túléli a szarajevói merényletet, ha Japán nem támadja meg Pearl Harbort?

Számtalan film, regény és novella született már arról, hogy mennyivel másabb lenne (vagy sem) a világ, ha bizonyos történelmi eseményekvégkimenetele másképp alakul, mint ahogy azt a történelemből ismertjük. Például, ha Caesar öli meg Brutust, ha a vikingek eljutnak Amerikába, ha Napóleon győz Oroszországban, ha nem lövik le Kennedy-t és így tovább. Egy angol és amerikai történészek által írt könyv a meg nem történt történelembe vezeti be az olvasókat.

A spanyol armada győzelmétől egészen Al Gore elnökségéig húzódik az a hosszú ív, amelynek mentén ismert történészek próbálják megfejteni, hogy mi történhetett volna másként egy adott történelmi szituációban. A szerzők állítása viszonylag egyszerű: elég egy aprócska dolgot megváltozatni, és rögtön érvényesül a dominó-hatás. A véletlenszerű események azonban egy ponton általában visszakanyarodnak a mához - hiszen a szakértők által így válik igazolhatóvá ez a furcsa, kronofaktualitásnak nevezett tudományág. Ha ugyanis ettől elszakadnának, az már a science fiction és a fantázia földje lenne, ahol a történésznek már nincs sok feladata.

A könyvben található tanulmányok kettős szerkezetűek: egy részük okokat és következményeket boncolgat, míg az igazán érdekesek megtörtént eseményekként vezetik le a fikciókat, amik tökéletesen hihetőnek tűnnek. Így senki nem lepődik meg azon, hogy a spanyol flotta győzelme milyen konklúzióra vezet, és hogy a Lenin ellen végrehajtott merénylet milyen mélységben változtatja meg a 20. század történetét. A kötetből megtudhatjuk, hogy a kérdés kutatóit a leginkább a második világháború foglalkoztatja, amikor a legfontosabb események véletlenszerűen dőltek el, így például ha Sztálin 1941 decemberében felszállt volna egy keletre tartó vonatra, akkor más irányba haladtak volna az események.

A könyv szórakoztató olvasmány, egyfajta játékos gondolatébresztés, amelynek azonban nem szabad feledtetnie a tényt, hogy a történelem a megtörtént eseményekkel foglalkozó tudomány. Aki tehát szeretné megőrizni komolyságát, az nem fordul a történészekhez a "mi lett volna, ha.." kérdéssel, hiszen erre a legkevésbé ők képesek válaszolni.

Roberts, Andrew: Mi lett volna, ha...? Fejezetek a meg nem történt világtörténelemből. Ford.: Bart István. Corvina Kiadó, Bp., 2006. 181 o.
Ára: 3200 Ft.

A Vöröskereszt és a Vatikán segíthette a nácik menekülését

Több ezer náci menekülésében segédkezhetett a Vöröskereszt és a Vatikán - állítja Gerald Steinacher. A Harvard kutatójaként dolgozó történész új könyvében foglalta össze kutatási eredményeit.

Egy eddig kiadatlan forrásokon alapuló könyv szerint a Vöröskereszt és a Vatikán nácik ezreinek segített a menekülésben. Mindez kevéssé újdonság: a nemzetközi segélyszervezet már korábban elismerte, hogy az irataikat vesztett rászorulók megsegítésére létrehozott speciális dokumentumát (10.100s) a menekülő háborús bűnösök használhatták fel, visszaélve az ügyintézők túlterheltségével. A 10.100s igazolás a menekültek elvesztett iratait pótolta, lehetővé téve az egyes országok közötti szabad mozgást.

Gerald Steinacher, a Harvard kutatója most azonban a Vöröskereszt archívumaiból származó utazási dokumentumokat hasonlította össze a keresett háborús bűnösök jegyzékével, és arra a következtetésre jutott, hogy egyedül Nagy-Britanniába és Kanadába 8000 egykori Waffen-SS tag jutott el.

Steinacher könyvében (Nazis on the Run: How Hitler's henchmen fled justice) a náci menekülőknek nyújtott egyházi segítséget is elemzi. Szerinte a Vatikán azért segíthette a menekülőket, mert egyrészt reménykedett az európai kereszténység újjászületésében, másrészt rettegett a kommunista Szovjetuniótól. Így Vatikáni Menekült Bizottságon keresztül ismert háborús bűnösök kaptak hamis személyazonosságot.

A háború utáni zavaros helyzetben a túlterhelt Vöröskereszt megbízott az egyházi állam által kiadott igazolásokban és a gyakorta felületes szövetséges katonai vizsgálatok után kiadott nyomtatványokban. A Harvard kutatója a Vöröskereszt-delegációk belső levelezésének vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a segélyszervezet egyes tisztviselői is tudták, hogy igazolásaikat menekülő nácik használják fel.

Steinacher szerint a dokumentumokból kiderül, hogy a Vöröskereszt főképp Rómában és Genovában 120 ezer ilyen dokumentumot adott ki, így a menekülő nácik 90 százaléka Olaszországon keresztül jutott főként Spanyolországba és Észak- és Dél-Amerikába.

A Vöröskereszt elzárkózott Steinacher felfedezéseinek kommentálásától, ugyanakkor a segélyszervezet kifejezte a sajnálkozását amiatt, hogy okmányaival visszaéltek a menekülő háborús bűnösök. /forrás/