Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Középkori leletekre bukkantak Székesfehérváron

A 15. század közepéből származó "dreihauseni" kőcserép pohár részlete, feltehetően a 15-16. században készült palmettás ablakkeretkő, Árpád-kori edénytöredékek, és többféle kút, ciszterna került elő Székesfehérvár palotavárosi településrészén zajló régészeti munkák során.

A kutatást a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészekből és technikusokból álló szakmai stábja végzi egy beépítésre váró 11 700 négyzetméteres területen. A feltárást december elejéig kell befejezni. A feltárási területen húzódott az 1980-ben lebontott egykori Selyem és Halász utca - idézte fel az ásatást vezető Siklósi Gyula régészprofesszor. A Halász utca középső, vízelvezető vályúval ellátott, 18. századi útburkolata alatt háromrétegű, középkori, illetve török kori rőzseút került elő.

Az ásatás Székesfehérvár egykori Sziget nevű külvárosának határán zajlik. A területen annak idején nagyobbrészt szegényes épületeket emeltek, időtálló anyagból mindössze egyetlen, 60 centiméter szélességű falat találtak a feltárást végzők. A többi építmény gerendából, valószínűleg tapasztott sövényfallal épülhetett. Az előkerült, fából készült maradványokon már végzik a dendrokronológiai vizsgálatot.

Az épületek mellett többféle, köztük késő középkori és törökkori eredetű, fonott falú, kő és bödönkút, ciszterna, illetve azok maradványai kerültek elő. Siklósi Gyula szerint a kutak azt jelzik, hogy a területen egykor vízér haladhatott át, és a településnek erre a részére olyan iparos réteg települt, amelynek a munkájához sok vízre volt szükség. A feltárás során Árpád-kori kőbalta, Árpád-kori cseréptöredékek, szép mívű kályhacsempék részletei kerültek még felszínre. Kiemelkedő, értékes leletként, egy 15. századi "dreihauseni" kőcserép pohár is előkerült.

A feltárásra váró terület első szektorának kutatása végéhez közeledik. A lezárt szelvényeket - miután eddig nem találtak a helyszínen megőrzendő objektumot, - visszatöltik, majd a jövendő építési terület másik részén folytatják a kutatást. A leleteket a múzeumban őrzik majd. /forrás/

Női szamurájokat is lefejeztek a középkori Japánban

Lefejezett középkori japán szamurájok trófeaként elküldött koponyáit vizsgálták japán és brit tudósok.

Michael Wysocki antropológus (Közép-Lancashire-i Egyetem) és a japán Santa Marianna Egyetem kutatói a középkori japán harcmodort, a csatákat és a lefejezés okozta traumát vizsgálták a 14. századi japán polgárháborúban résztvevő szamurájok körében. „A földi maradványok nagy fontossággal bírnak abban a tekintetben, hogy általuk megértsük a középkori japán harcmodor természetét” – szögezte le Wysocki.

A szamurájok csontvázai Kamakurából származnak, ahol 1333-ban véres, több ezer áldozatot követelő csatát vívtak a polgárháborús felek. Az ütközet végén a legyőzöttek életben maradt tagjai rituális öngyilkosságot követtek el; ezt tartják a szigetország történetének legnagyobb tömeges öngyilkosságának.

A kamakurai csata az egyik legfontosabb esemény Japán történelmében, évszázadokra meghatározta az ország politikai karakterét és társadalmi berendezkedését. 1333 előtt Kamakura volt a sógunátus adminisztratív központja, amely a csatát megelőző 140 évben sikerrel szorította vissza a japán császár hatalmát. A 14. század első harmadában azonban a császár támogatói felkelést szerveztek, s legyőzték a sógun csapatait.

A csata végeztével nagy számban küldték el a legyőzöttek fejeit a vezetőknek. A Wysocki által megvizsgált koponyák között volt egy asszonyé is, ami nem számított ritkaságnak, a sógun uralma alatt ugyanis a nőket emancipálták, s a férfiakéhoz közel azonos jogokat élveztek, örökölhettek és katonai szolgálatot kellett teljesíteniük.

Oroszlánszívű Richárd

Ezt a bejegyzésemet, az egyik kedvenc hadvezéremnek szeretném szentelni, aki Oroszlánszívű Richárd, a történelemben az egyik kedvenc témaköröm a lovagkor, Robin Hood története, kedvenc könyveim egyike Sir Walter Scott Oroszlánszívű Richárdról szóló könyve. A lovagkor mindig elbűvölt, valahogy a mai világunkból kezdenek kiveszni azok az értékek, amik akkor oly sokat jelentettek oly sokaknak...

I. (Platangenet) Richárd, akit leginkább Oroszlánszívű Richárdként emlegetnek, Anglia egyik leghíresebb királyaként ismert, ámbár uralkodásának zömét hazáján kívül töltötte. Ellentmondásos személyiség volt: míg a legkiválóbb lovagi erényeket csillogtatta, nem tartotta vissza semmi attól, hogy a hatalom érdekében kétszer is apja ellen lázadjon, vagy erőszakkal toroljon meg sérelmeket.
II. Henrik király fiaként született, a legkiválóbb nevelést kapta, műveltsége mellett katonai ismereteit is folyamatosan gyarapította. 11 éves korában Aquitánia hercege, 15 évesen lovag és Poitiers grófja volt. 1173-ban fivéreihez csatlakozva először kelt fel apja ellen. A lázadás leverése után viszont hűséget fogadott az uralkodónak. Ezt követően a birtokai elleni támadások kivédésével volt elfoglalva, és egyre nagyobb hírnévre tett szert, mert kiválóan hárította el az ellenséges csapásokat; ám közben a kegyetlen megtorlásoktól sem riadt vissza.
1187-ben apja ellenében összefogott II. Fülöp Ágost francia királlyal, aki egyes történészek szerint a szeretője is volt. (Mások ezt a források félreértelmezésének tartják.) Apja vereséget szenvedett, és elismerte Richárdot utódául. 1189-es megkoronázásakor már nagy tapasztalatokkal rendelkező katonaként ismerték.
A hattíni csatavesztést követően 1189-ben keresztes hadjárat indult Jeruzsálem visszavételére. Vezetői Barbarossa Frigyes, II. Fülöp Ágost és Richárd voltak. Útban a Szentföldre Richárd Szicíliában is hadakozott, majd elfoglalta Ciprust. Barbarossa váratlan halála és II. Fülöp Ágost megbetegedése, majd hazautazása miatt őrá hárult a feladat, hogy legyőzze az ellenséget. 1191-ben bevette Akkont, melynek két éve tartó ostromát még Fülöp Ágosttal erősítette fel. A győzelmet követően kb. 2700 fogoly kivégzést rendelte el. Szaladin ellentámadást indított ellene, de Arszúfnál Richárd súlyos vereséget mért a szultán seregére. Végső célját, Jeruzsálem bevételét viszont nem tudta elérni, mert Szaladin mindent elpusztíttatott a vidéken. Richárd belátta, hogy ha el is foglalja a várost, készletek híján megtartani nem tudja majd. A következő évben egyezséget kötött Szaladinnal, ezzel is bizonyítva, hogy diplomáciai téren is tehetséges volt, egyben fel tudta ismerni lehetőségeinek határait.
Richárd elindult hazafelé, de útja szerencsétlenül alakult. Hajója Velence előtt elsüllyedt, 1192 végén Ausztriai Lipót herceg elfogta, s megtorlandó egy korábbi sérelmet, csak jelentős válságdíj kifizetése után engedte szabadon. 1194-ben rövid időre Angliába utazott, ahol ismét megkoronázták, de néhány hónap múlva már Normandiában hacolt Fülöp Ágost ellen. Több erődítményt is épített ezalatt, köztük a híres Château Galliard erősségét is. Châlus ostrománál egy számszeríj lövedéke találta el, a sebfertőzésbe rövidesen belehalt.
Személye köré már életében legendákat szőttek. Az utókor idealizált, romantikus hősként tekint rá, ettől függetlenül kétségtelen, hogy jeles hadvezére volt hazájának. Sokan rossz királynak tartják, hiszen alig tartózkodott hazájában, de abban a korban ezt nem tekintették elítélendő cselekedetnek. /forrás/

Az égieket hívták segítségül a középkori harcosok

A középkori történetírók a csaták leírásánál gyakran számolnak be különféle kiáltásokról, amelyek a katonák lelkének erősítését és a csapathoz való tartozás érzését szolgálták - mutatta be Halmágyi Miklós a Hadtörténelmi Közleményekben.

A harci kiáltások kettős célt szolgálhattak: egyrészt ezzel próbáltak az ellenfélben rémületet kelteni, másrészt saját félelmüket is leplezték. A kiáltozva rohanó katona szinte önkívületi állapotba került, minden félelem nélkül támadt az ellenre. Arra is van példa, hogy a vitézek egy meghatározott szót kiáltottak ütemesen, ami alkalmas volt a csapat összefogására. Ez különösen lényeges volt abban az esetben, ha különböző nyelvet beszélő harcosok küldöttek ugyanazon az oldalon. A közösen használt szó jelszóként is funkcionált, képes volt arra, hogy elkülönüljenek az ellenségtől. A harcosok gyakran rövid imádsággal az ajkukon indultak a küzdelembe.

Már a Biblia is megörökítette a csatakiáltást, a Bírák könyvében Gedeon katonái Az Úrért, és Gedeonért! kiáltással támadták meg a mídianiták táborát. A kora középkor egyik eseményénél hasonló jelenetet találunk. Germanus Auxerre 5. századi püspöke, 429-ben Britanniába ment, hogy az ottani eretnekséget felszámolja. Őt és támogatóit azonban megtámadták, a védelmet a prelátus szervezte meg. Germanus megparancsolta embereinek, hogy kiáltsák utána, amit ő mond. A püspök háromszor kiáltotta: Alleluja! A szót visszhangozták a hegyek, mire az ellenség megrémülve futott el. Az Alleluján kívül tisztán vallásos tartalmú a Kyrie eleison csatakiáltás is. A merseburgi csata elején a keresztények ezt harsogva vonultak az ocsmány és ördögi hui, hui-t hallató magyarok ellen.

Vajon mit kiálthattak?

A Kyrie eleison lélekerősítő szavait a kereszténnyé vált magyarok is átvették. Szent Gellért nagyobbik legendája megőrizte, hogy mielőtt Csanád vezér serege Ajtony ellen indult, ezt kiáltották. Elképzelhető, hogy ezeket a görög szavakat üvöltötték a magyarok az 1068-as kerlési csatában, amikor Salamon király László és Géza hercegekkel együtt legyőzték a nomádokat. Kerlés, a település neve összefüggésbe hozható a Kyrie eleison-nal. "Az Uram irgalmazz" az egész középkor folyamán rendkívül népszerű volt. Sobieslav cseh fejedelem 1120-as morvák és németek elleni csatája idején a papok ezt imádkozták. A morvamezei ütközet (1278) alatt is felhangzott ez a szókapcsolat a csehek szájából.

A keresztes vitézeknek is megvolt a maguk csatakiáltása, Boemund nem véletlenül kérdezte izgatottan, amikor hírül vette a keresztesek elindulását, hogy milyen jelet viselnek, és mi a jelszavuk. Azt a választ kapta, hogy Krisztus jelét viselik ruhájuk jobb vállán vagy a két válluk között, a csatában pedig egy torokból kiáltják: Deus lo vult! (Isten akarja!). 1105-ben Balduin jeruzsálemi csatában azt tanácsolta katonáinak, hogy a Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat! mondattal támadjanak. 1456-os nándorfehérvári harcokban a keresztények Jézus nevét kiáltották. Kapisztrán Szent János nagy hangsúlyt fektetett a közösségi szellem növelésére, ezt a célt (is) szolgálta a Megváltó nevének hangoztatása. A július 14-i vízi csata előtt a ferences arra kérte övéit, hogy "folytonosan hangoztassák a vízen úgy, mint szárazon és hívják segítségül Jézus szent nevét".

A tisztán vallásos jellegű csatakiáltások mellett olyan jelszavakat is használtak, amelyek egy szűkebb közösséghez, kolostorhoz, országhoz való tartozást is kifejeztek. A Fleury-i Aimon Szent Benedek monostorának védelmezői a rendalapító nevét kiáltották. A Roland-énekben többször felhangzik Nagy Károly csatakiáltása, a munjoie! A szó fordítása: örömhegy. Több magyarázat is született a csatakiáltás magyarázatára, egyesek a zarándoklatokkal hozták kapcsolatba. A peregrinusok ugyanis köveket vittek magukkal, amelyből halmok keletkeztek. Más vélemény szerint a szó a Golgotára, illetve a mennyei Jeruzsálemre utalt. Nagy Károly csatakiáltása az 1266-os Beneventum melletti csatánál bukkant fel ismét, ahol Anjou Károly győzelmet aratott II. Frigyes fia, Manfréd felett.

A középkori Magyarországon László király volt az a harcos szent, akit a csatákban segítségül hívtak. A Névtelen Minorita munkája őrizte meg a székelyek és a magyarok tatárok elleni harcát. Egy tatár fogoly szerint a küzdelmet az döntötte el, hogy a keresztények segítségül hívták Lászlót. 1355-ben Nagy Lajos vitézei az osztrákokat segítették a lázadó svábok ellenében. Ekkor a "Szent királyok, segítsetek bennünket!" kiáltással buzdították magukat. Az 1479-es kenyérmezei ütközetben a magyarok az "Isten és Szent László nevében!" mondatot használták a támadás idején. Peter Suchenwirt költő pedig arról számolt be, hogy a "Hurta, Hurta Ungerlant" - Hurrá, hurrá Magyarország kiáltással vonultak harcba Nagy Lajos király vitézei.

Fatima és Khadidzsa

Két leghíresebb, legtiszteletreméltóbb nő az iszlámban:

Khadidzsa

Született:?
Meghalt: 619, Mekka, ma Szaúd-Arábia

Életút: Gazdag arab kereskedőcsalád tagja. Több férje is volt. Özvegyasszonyként találkozott a fiatal Mohameddel, s munkát ajánlott számára. Mohamed karavánkereskedőként dolgozott neki. A munkakapcsolatból házasság lett. Mohamed 25 éves volt, Khadidzsa 40. Hűséges társa volt férjének. Legalább hat gyermeke született Mohameddel kötött házasságából. Fiai nem élték meg a felnőttkort. Élete utolsó éveit visszavonultan élte le.

Teljesítmény: Az első muzulmán hívő. Férje mellett akkor is kitartott, amikor üldözték. Aktívan terjesztette a muzulmán hitet.

Fatima

Született: 605, Mekka, ma Szaúd-Arábia
Meghalt: 633, Medina, ma Szaúd-Arábia

Életút: Mohamed próféta és Khadidzsa gyermeke. Mohamed legkedvesebb gyermekeként tekintenek rá. Életét meghatározta az iszlám vallás születése. A síita vallás alapítójának, Alinak a felesége. Fiatalon hunyt el. Az összes iszlám hívő tisztelettel gondol rá.

Teljesítmény: Követte apját a többistenhitű arab törzsekkel folytatott harcokban és az üldöztetésben. 622-ben ő is elhagyta Mekkát. Apja halála után vitába kezdett Abu Bakrral a vallási, politikai és anyagi örökségen. Férje révén a síita és szunnita ág szétválásában is szerepe volt.

/forrás/

Sok volt a nő a viking hódítók között

Egyre több viking sírról derül ki, hogy nőket temettek oda, ami megváltoztatja a középkori hódítások férfidominanciájáról kialakult téves képet.

A vikingek 900 körül hódították meg Anglia keleti felét, miután a nyolcszázas években két nagyobb inváziót is vezettek a szigetország területére. A hódítók később megalapították a saját középkori királyságukat is, Danelagh néven – olvasható az Angolszász Krónikákban.

„Van néhány régészeti bizonyítékunk arra nézve, hogy nőket temettek ide – például ovális alakú melltűk árulkodnak erről –, de az ilyen jellegű leletek száma elenyésző. Nehéz datálni a modern populációk DNS-mintáit, a hely- és személyneveket, mivel ugyan bizonyos időszakokban nők is vándoroltak Angliába, de jóval kisebb számban, mint a férfiak” – írja tanulmányában Shane McLeod, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa.

Mostanában azonban egyre több női viking sír kerül elő Nagy-Britannia keleti részéről – jegyzi meg McLeod. „Az északi stílusú ékszerek gyakori előfordulása az elmúlt két évtizedből azt jelzi, hogy nagyobb számban érkezhettek a szebbik nem képviselői a szigetre. S valóban, egyre több női ruházati kellék kerül elő, mint férfi” – folytatódik a tanulmány.

A kutatás tizennégy viking sír megvizsgálására terjedt ki; ebből hat nőé, hét férfié volt, egyet még nem tudtak meghatározni – a háborús időkben történt temetkezés gyakorta vezeti félre a kutatókat a viking hódítók nemének meghatározásában. „Ezek az eredmények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy téves az a nézet, amely szerint a bevándorlók többségében férfiak lettek volna” – olvasható a tanulmányban.

A nők sokkal nagyobb számban kísérhették el a férfiakat a hódításkor, mint azt korábban feltételezték – jutott a konklúzióra McLeod, aki 30-50 százalékra teszi a gyengébbik nem arányát. /forrás/

Napfivér, Holdnővér

Manapság a tévében sok értéktelen vagy éppen szánalmas filmet látunk a szórakoztatás jegyében, de ezeket pont ezért szeretjük, mert kikapcsolnak a valóságból, egy kicsit elfeledkezhetünk az életünk gondjairól...legalább is én ezért szeretek tévét nézni. Azonban véleményem szerint időről időre szükségünk van IGAZI, ÉRTÉKES filmekre is, ahhoz, hogy gazdagodjon lelkünk és a Napfivér, Holdnővér című film pont ilyen értékes és örökbecsű film.

A Napfivér, Holdnővér (Fratello sole, sorella luna / Brother Sun, Sister Moon) 1972-ben bemutatott színes, olasz–angol filmdráma. Franco Zeffirelli alkotása Assisi Szent Ferenc életének eseményein alapul. A nemzetközi forgalmazásban bemutatott változatban Donovan dalai hallhatók, s az énekes személye megerősíti az 1960-as évek végének diák- és hippimozgalmaira vonatkozó rejtett utalásokat.[1] A forgatókönyvírók egyike a nemzetközi hírű olasz rendezőnő, Lina Wertmüller volt. A Napfivér, Holdnővért a közönség kedvezően fogadta, népszerűsége – főleg a fiatalok körében – a bemutató óta eltelt évtizedek ellenére is töretlen. A kritikai fogadtatás már kevésbé volt egyértelmű: számos kritikus szóvá tette, hogy Zeffirelli túlzottan idealizálva ábrázolja főszereplőjét, mintegy kiemeli abból a társadalmi-politikai közegből, amelyben élt és tevékenykedett, s ezáltal a jó szándék ellenére is egyoldalú képet alkot róla. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Ferenc életútján keresztül a rendező örök emberi értékeket emel piedesztálra, mint például az önzetlenség, a szerénység, az önfeláldozás, a segítőkészség, a természet szeretete, a pusztítás helyett az alkotás képessége és öröme. /forrás és még több infó/

Cselekmény röviden:Pietro Bernardone gazdag itáliai kereskedő, szép feleségével és egy minden jóval elhalmozott fiúval, Francisszal. Francis sokáig él léhűtő módjára Assisben, sokat iszik és nem veti meg az asszonyokat sem. Barátaival együtt eléggé hírhedté válik az ott élő emberek között. Amikor háború tör ki Perugia és Assisi között Francis és barátai bevonulnak a hadseregbe, ahol nem sokkal később fogágba esnek. Egyedül Francisnak sikerül megszöknie. Mire betegen hazatér, hatalmas változásokon megy keresztül. Elkezd örülni az élet apró dolgainak, a madarak csicsergésének és megveti azt az életet, amit korábban élt. Története akkor kezdődik el igazán. Otthagyja apját és elhatározza, hogy koldulásból élve, saját kezével fog templomot emelni Istennek. /forrás/

A film egyfajta értelmezése: A Napfivér, Holdnővér Assisi Szent Ferenc életének legismertebb és legnépszerűbb filmes feldolgozása. Franco Zeffirelli a XIII. századi szentet az 1960-as évek hippi- és diákmozgalmaival hozta kapcsolatba, lényegében úgy ábrázolva Ferencet, mint egy „középkori virággyerek”-et. Párhuzamokat vont Ferenc és Jézus élete között, sőt a filmnek bizonyos önéletrajzi vonatkozásai is vannak. Sőt a Napfivér, Holdnővér akár úgy is értelmezhető, mint Rómeó és Júlia történetének spirituális variációja, melyben Rómeó megfelelője Ferenc, Júliáé pedig Klára. A testiség nélküli összetartozást a film címe – amely egyébként Szent Ferenc saját költeményéből, a Naphimnuszból származik – is szimbolizálja: nappal (Nap) és éjszaka (Hold), férfiasság (fivér) és nőiesség (nővér) egymástól elválaszthatatlan, ugyanakkor egymástól elkülönülő fogalmak...

Loyolai Szent Ignác

455 éve halt meg Loyolai Szent Ignác július 31-án

Inigo López de Loyola a baszkföldi Loyola várában született 1491-ben. Kezdetben kicsapongó életet élt, majd 1521-ben, Pamplona ostrománál megsebesült, s gyógyulásának ideje alatt - miután a legenda szerint megjelent neki Péter apostol, majd Szűz Mária - megtért. 1534-ben tett szerzetesi fogadalmat, majd pappá szentelték. Később követőivel renddé alakultak, amihez 1540-ben kapták meg a pápai jóváhagyást. 1541-ben őt választották a jezsuita rend első generálisává, vagyis rendfőnökévé. 1609-ben boldoggá, majd 1622-ben szentté avatták. Az általa alapított rend gyorsan elterjedt Európában, majd a világon, s tagjai mindenütt ott voltak, ahol Isten országáért bevetésre volt szükség.

Még több információ róla...ITT!

Jacques de Molay, az utolsó templomos Nagymester

Jacques de Molay ( 1240/1250 körül - 1314. március), a Templomosok 23. és egyben utolsó Nagymestere, ő vezette a rendet 1292. április 20-tól egészen annak 1312-es feloszlatásáig. Hugues de Payns mellett ő a legismertebb templomos lovag, Nagymesterként a célja az volt, hogy megreformálja a Templomos lovagrendet, hogy az képes legyen megbirkózni a Szentföldön végbement változásokkal. Európában csökkent a keresztes hadjáratok támogatottsága, valamint bizonyos háttérben mozgó erők a rend feloszlatásán és annak vagyonának megszerzésén munkálkodtak. Szép Fülöp Franciaország királya költséges háborúkat folytatott, amihez pénzre volt szüksége, melyet a Templomos rend biztosított számára, azonban, hogy az összeg visszafizetésétől megmeneküljön 1307-ben Franciaországban lefogatta Jacques de Molay Nagymestert és a többi francia templomost. Kínvallatással eretnekségről tanúbizonyságot adó beismerő vallomást csikart ki a Nagymesterből, mely azt később visszavonta, ezért Fülöp dühében 1314-ben máglyára küldte és Párizsban megégette.

Avar-kori duplasírt találtak Csanádpalotánál

Legújabb felfedezés!!!

Avar-kori duplasírt találtak ezüst-bronz fülbevalóval és övcsatokkal a Csongrád megyei régészek Csanádpalota határában.