Stefan Mäder kardszakértő Európában és Japánban a legmodernebb technológiákkal kutatta a hagyományos fegyverek előállításának technológiáját.

A szakember szerint a nyugati régészet eddig nem fordított kellő figyelmet a csiszolás és fényezés technológiájára, pedig ebből sokkal több információt lehet nyerni egy fegyver előállításáról, mint egyéb forrásokból.

Japánban az évszázadok alatt kialakult a kardismeret Kantei elnevezésű módszere, amellyel a világ legjobbjainak tartott japán kardokat vizsgálják. Az eljárás során egyre finomabb kővel csiszolják a pengét, amelyet vízbe merítenek, és így az acél felülete újabb és újabb információkat ad az anyagról, és a kard készítésének folyamatáról.


Ezzel a technikával a japán szakértők "olvasni" tudják a kardot, meghatározzák a kort, amelyből származik, sőt, még a készítőjét is megnevezik. Az eljárás ugyanakkor meglehetősen hosszadalmas, akár három hétig is eltart, amíg egy penge felületét megvizsgálják. Az európai kardoknál eddig nem alkalmaztak ilyen eljárást, a vizsgálat során csak egy kis darab fémet metszettek ki a kardból, és azt vizsgálták meg. Mäder azonban elsajátította a japán eljárást, és amikor visszatért Németországba, projektet indított az európai kardok vizsgálatára.

A stuttgarti régészeti múzeum három - a 6. és 8. századból származó - alemann kardpengét adott át vizsgálatra, amelyekről kiderült, hogy nagyon komplex felépítésűek, és komoly kézműves ismeretekről adnak tanúbizonyságot. A legnagyobb meglepetést azonban egy 4. századból származó római kard okozta, amely finomított vasból készült, vagyis a vasból eltávolították a faszenet, a salakanyagot és a gázokat, és a pengét sokszor átkovácsolták.

Az elemzés alapján elmondható, hogy az ókori Európában is nagy szakértelemmel készítettek kardokat, és nem igaz, hogy a pengéket rosszul finomított vasból készítették - állapította meg a Die Welt című lap internetes változata szerint a német kardszakértő.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)