Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Kígyóharapás helyett mérgek végeztek Kleopátrával

Kleopátrával nem a kígyóharapás, hanem egy ópiumot, bürököt és sisakvirágot tartalmazó méregkoktél végzett - állítja egy német kutató.

A közkedvelt mítosz szerint az egyiptomi királynővel egy áspiskígyó végzett Antonius öngyilkossága után. Plutarkhosz görög és Cassius Dio római történetíró beszámolója szerint Kleopátra kígyót csempésztetett be palotájába egy fügékkel teli kosárban, vagy vizes edényben, majd ezek okozták a halálát. Ugyanakkor mindkét ókori tudós kétségét fejezte ki a forgatókönyv iránt.

Christoph Schaefer, a Trieri Egyetem történész professzora is másként gondolja: szerinte egy méregkoktél végzett az uralkodónővel. A kutató ugyanis nem tartja valószínűnek, hogy a nő egy ilyen hosszú, és különös halálnemnek tette volna ki magát, és ezt erősítették meg a kígyószakértőkkel folytatott megbeszélések is. A férfi vizsgálatait a ZDF csatornán bemutató dokumentumfilmből kiderült, hogy Kleopátra a kor egyik „közkedvelt” méregkeverékét fogyaszthatta el, amely pár órán belül biztos halált okozott, míg az áspiskígyó marása után még napokig agonizált volna.

Szintén a mérgezés mellett tette le a voksát korábban Joyce Tyldesley is. Az egyiptológus meggyőződése szerint Kleopátra és udvarhölgyei saját kezűleg bevett méreg által távoztak az élők sorából: a szert be is csempészhették, de előfordulhatott, hogy Kleopátra magánál hordta a szert egy hajtűben, vagy fésűjében. Kleopátra egyik nagybátyja mérget vett be, hogy véget vessen életének: családjában a görög hagyományokhoz híven erénynek tekintették az öngyilkosságot.

A királynő életpályája valóban lenyűgöző: i.e. 48-ban, nem egészen 18 évesen lett Egyiptom uralkodónője, bár trónját akkor még megosztotta XIII. Ptolemaiosz nevű öccsével. Ám ahhoz, hogy trónra kerülhessen, a nagyhatalmú Róma fejbólintása is kellett. Julius Caesar Pompeiust a pharsalosi vesztest üldözve, mintegy légiónyi élő erővel érkezett Alexandriába, hogy pontot tegyen a testvérek viszálykodásában.

Pompeiust akkor már Ptolemaiosz emberei meggyilkolták ezért Caesar nem ismerte el Ptolemaioszt, hanem megkísérelte kibékíteni a testvéreket. A király ekkor nagy hadsereggel ellene támadt, Caesar azonban légiójával megvédte Kleopátrát és utcai harcokban kiverte Ptolemaioszt Alexandriából, aki hamarosan meg is halt. (Egyes történetírók szerint ekkor égett le az alexandriai könyvtár, bár ez igen valószínűtlen.)

Kleopátra ezután hivatalosan is férjhez ment kiskorú öccséhez, aki XIV. Ptolemaioszként lépett trónra. Házassága ellenére alig néhány hónap múlva ie. 47 június 23-án fiút szült Caesarnak. A férfi haláláig ezután Rómában tartózkodott öccsével, ám március idusa után a rómaiak növekvő ellenszenve és gyűlölete elől visszamenekült Egyiptomba. Itt várta ki a második triumvirátus megalakulását, és a keleti régens, Marcus Antonius érkezését, akitől annak ie. 30-ban bekövetkezett haláláig három gyermeke született.

Mikor Marcus Antonius elveszítette az actiumi tengeri csatát Octavianus ellen (a későbbi Augustus imperator) az utóbbi a szárazföldön indult el Egyiptom felé. Mielőtt Alexandriába ért volna, Marcus Antonius öngyilkos lett, és néhány nap múlva Kleopátra is követte a halálba. /forrás/

Kleopátra igazi arca

Elizabeth Taylortól Sophia Lorenig nagyon sok arca volt Kleopátrának. De a legvalószínűbb az, hogy egyikükre sem hasonlított igazán.

Sally Ann Ashton egyiptológus szerint az általa elkészített háromdimenziós kép hasonlít leginkább a legendás szépség hírében álló uralkodónőre, aki l

eginkább szexuális étvágyáról volt ismert.


Az ókori uralkodónőről kialakított kép apró darabokból állt végül öss
ze. A 2000 évvel ezelőtt élt Kleopátra arcképét ábrázoló művészeti alkotásokat vetették és gyúrták össze ahhoz, hogy megkapják a képmását.

A Cambridge University professzora, dr. Ashton szerint Kleopátra vonásaiban ugyanúgy megtalálható a görög jellegzetesség, mint az egyiptomi.A lelkiismeretes kutatások eredményeképpen most megláthatjuk Kleoptátra igazi arcát. Vonásaiban különböző etnikumok keverednek. Arca nagyon eltérő attól a kissé nyugatiasított figurától, ahogyan az 1961-ben forgatott filmben Elizabeth Taylor megformálta a híres egyiptomi uralkodónőt
- Vélhetően nem volt tisztán európai - mondta a professzor. - Ne fel
edjük: a családja csupán 300 éve élt Egyiptomban akkor, amikor ő lett az uralkodó.
A kutatók szerint Kleopátra korántsem volt olyan vonzó, mint amilyennek ábrázolták. Csak egy példa: a Newcastle University Sefton múzeumában tavaly bemutattak egy ezüst érmét, amelyet Kleopátra arcképével díszítettek. Ezen az érmén a fáraónő homloka lapos, álla hegyes, ajkai vékonyak, orra pedig görbe. Az érme hátlapján dülledt szemekkel, vastag nyakkal ábrázolják.
Az, hogy hogyan nézhetett ki a nagyon vonzónak tartott Kleopátra, a tudósok között régóta vitatott.
Míg Shakespeare Antonius és Kleopátra című darabjában az uralkodónő fiatalosságára és sokszínűségére utal, addig a valóság ezzel szemben meglehetősen kiábrándító: alacsony volt és slampos, rossz fogakkal.
Kleopátra egyik szobrát 2001-ben állították ki a British Múzeumban. A szobor jelentéktelennek és alacsonynak ábrázolja: mindössze 152 centiméter magasnak.

Színesbőrű volt-e Kleopátra?

Az utókor mindig saját szempontjainak megfelelően alakítja a múlt nagy alakjait. Nem volt ez másképp Kleopátra esetében sem, ugyanis a makedón származású egyiptomi uralkodónő több metamorfózison is átment: előbb afrikai, majd közel-keleti lett a kutatóknak, illetve íróknak köszönhetően - tudhatjuk meg Lucy Hughes-Hallett kutatásaiból.

Hughes-Hallett évtizedek óta kutatja a legendás szépségű uralkodónő utóéletét, a témát feldolgozó kötetét (Cleopatra: Histories, Dreams and Distortions) 1990-ben írta meg. A szerző szerint azóta minimum két ponton változott Kleopátra megítélése. Egyrészt afrikaivá vált: Martin Bernal Afrika-szakértő szerint a rasszista kutatók képtelenek voltak elfogadni, hogy a görög, ezáltal az európai kultúra szülőhazája valójában a fekete kontinens. Bernal eszméi hamarosan elterjedtek, így Kleopátra bőrszínét egyre többen sokáig szégyenletesen elhallgatott tényként kezelték. A Londoni Színház 1991-es előadásában a fáraónőt már egy fekete színésznő alakította Shakespeare darabjában, az Antonius és Kleopátrában.

A tudomány mai állása szerint viszont nem bizonyítható, hogy Kleopátra színesbőrű lett volna. Az uralkodó származását tekintve makedón volt, a rokonságban rendszeresek voltak a családon belüli házasságok, ő maga viszont apja egyik ismeretlen ágyasától született. Ráadásul a huszadik századi megkülönböztetés is helytelen, mivel az ókorban a mai értelemben nem tettek különbséget a fekete-afrikaiak és a fehér európaiak között, és a rabszolgaság sem függött a bőrszíntől.

A történésznő szerint Kleopátra nem lehetett észrevehetően sötétebb bőrű, mint azok a rómaiak, akikkel kapcsolatba került. A fáraónő Julius Caesar halála előtt Rómában élt; amikor Octavianus és az uralkodónő közti konfliktus utolsó szakaszához érkezett, a római költők és propagandisták erősen eltúlozták Kleopátra idegen származását. Azonban egyik írás sem tért ki arra, hogy kinézetében különbözne a rómaiaktól, márpedig ha fekete bőrű lett volna, azt Hallett szerint a források mindenképp megjegyezték volna.

A korai kilencvenes években Shakespeare művének másik feldolgozásban a hellenisztikus fáraónőt földön ülő, fekete bőrű nőként jelenítették meg, kihangsúlyozva az uralkodó nem európai jellegét. Lucy Hughes-Hallett szerint, noha nem ismerjük Kleopátra genetikai eredetét, az bizonyos, hogy a köztársasági Róma polgárait sokkolta Kleopátra, aki szeretett aranytrónszékben ülni.

A másik jelentős változás Kleopátra utóéletében a fáraónő közel-keleti megítélése: az 1920-as években Ahmed Shawqi egyiptomi drámaíró művében Kleopátrát már a nyugati hatás ellen védekező nemzeti hősnővé formálta. Ráadásul a térség lakóit sokáig elpuhult és nőies, önmagukat kényeztető embereknek tartották, míg a rómaiak a férfias erények – patriotizmus, önfegyelem, nemi mértékletesség és harckészség – megtestesítői voltak. Hughes szerint mára ez megfordult, napjainkban már a militáns iszlám képviselői tekintik elkényelmesedettnek a nyugati világot.

A szerző szerint Kleopátra - Artúr királyhoz hasonlóan - folyamatosan változik, és mindaddig átalakul, míg nevét el nem felejtik.

/forrás/

A csábító Kleopátra

Egy antik váza tanulmányozása közben érdekes elmélettel állt elő egy angol művészettörténész: szerinte a British Museumban őrzött edényen az a jelenet látható, amikor Kleopátra elcsábítja Antoniust.

Az egyiptomi királynő, Kleopátra és a római tábornok, Marcus Antonius romantikus szerelmi történetét megörökítették egy, ma a British Museumban őrzött római vázán - állítják a régészeti szakértők. Susan Walker, a múzeum római osztályának volt vezetőhelyettese, az oxfordi Ashmolean Museum munkatársa szerint a vázán az a jelenet látható, amikor Kleopátra elcsábítja Antoniust. Körülöttük Cupido és Herkules fia leskelődnek. Utóbbit az magyarázza, hogy Marcus Antonius családja úgy tartotta: a família Herkulestől származik.

"Az ókor legnagyobb csábítói - Szép Heléna, Szemiramisz, Dido - közül Kleopátra illik legjobban a képbe, hiszen a váza figuráit az ő személyén keresztül lehet leginkább logikus összefüggésbe hozni egymással" - mondta a régész. Ha a feltevés igaznak bizonyul, rögtön eggyel gazdagszik a ritka ókori Kleopátra-ábrázolások száma. Lisa Schwappach-Schirriff, a San José-i Egyiptomi Múzeum szakértője szerint mindössze hét Kleopátra-szoborról tudunk, s mindegyik kőből készült. Walker szerint a vázán látható jelenet Antonius utolsó esélyét ábrázolja, amikor még megőrizheti római identitását - mielőtt az egyiptomi királynő végleg magába bolondítaná.

Az actiumi csata elvesztése után Antonius Alexandriába sietett, s téves híradásokból azt hitte, kedvese halott. Ezért öngyilkosságot követett el, és a legenda szerint a gyászoló Kleopátra is ugyanezt tette - megmaratta magát egy mérges kígyóval. A vázán, a női figura közelében, egy kígyó látható.

A váza készítésének idejét nehéz meghatározni. A radiokarbonos kormeghatározás üvegtárgyaknál rendszerint nem működik, hiszen ez az eljárás - jellegénél fogva - többnyire csak szerves anyagokból készült tárgyaknál alkalmazható. Létezik ugyan kifejezetten üvegtárgyak kormeghatározására alkalmas speciális eljárás, ám az csak olyan tárgyaknál működik, melyeket legalább 327 fokon hevítettek, és amelyhez tartozik talajminta is. A többi kormeghatározási módszerhez a tárgyból nyert mintákra volna szükség - ez pedig az edény megcsonkításával járna.

A váza első említése 1601-ből származik, tulajdonosa ekkor egy olasz bíboros volt. Margaret, Portland hercegének özvegye 1784-ben vásárolta meg az edényt, Portland negyedik hercege pedig 1810-ben adomáynozta a British Museumnak, s azóta is ott őrzik. Jerome Eisenberg, a Minerva művészeti és régészeti folyóirat szerkesztője korábban azt állította, hogy a váza a 15. században készült. Eisenberg szerint a rajta látható képek inkább reneszánsznak, s nem rómainak tűnnek.

Schwappach-Schirriff a Brtish Museum szakértőinek véleményét osztja."A római kámea-üvegek - mint ez is - csak két rövid korszakban voltak népszerűek: i. e. 27 és i. sz. 68 között, és a 4. században egy darabig. Oly drágák voltak, hogy egyértelműen luxuscikknek számítottak. Igaz ugyan, hogy ha belegondolunk, hány ilyen tárgyat készítettek, és hány élhette túl épségben az évezredeket - aligha maradhatott egy is. Ugyanakkor Pompeji feltárásánál találtak egy kámea-üvegtáblát, és az is fennmaradt - sőt, még hasonlóságokat is mutat ezzel" - mondta a régész. /forrás/

Kleopátra sorozat

Ezen a héten, az egyik kedvenc történelmi személyiségemről kezdek bejegyzés sorozatot, ez a személy Kleopátra, egyiptom királynője, aki nő létére egy férfias világban helyt tudott állni, megítélése nagyon változó, sőt jelentőségét is sokan elvitatják. Viszont véleményem szerint Kleopátra igenis egy különleges nő volt a történelem színpadán...



Harold Bloom, a nagyszerű kritikus és irodalomtörténész mondta róla egy alkalommal: „Kleopátra királynőből lett a világtörténelem legelső celebje.” Mindenki másnál összetettebb szerepet játszott a történelem színpadán – királyleány volt, anyakirályné és királyi testvér egyszerre, ráadásul olyan rokonok körében, akikhez képest még a maffiózók is galamblelkű jófiúknak tűnnek.

Kleopátra örök

Harold Bloom, a nagyszerű kritikus és irodalomtörténész mondta róla egy alkalommal: „Kleopátra királynőből lett a világtörténelem legelső celebje.” Mindenki másnál összetettebb szerepet játszott a történelem színpadán – királyleány volt, anyakirályné és királyi testvér egyszerre, ráadásul olyan rokonok körében, akikhez képest még a maffiózók is galamblelkű jófiúknak tűnnek.

Ám miközben mindenütt jelen van, Kleopátra  nyomtalanul eltűnt. Egyik életrajzírója, Michael Grant szerint alakját ködbe vonták, elhomályosították a „koholmányok és rágalmak, amelyek már életében körülvették”. Legendás nőisége, mágikus csábereje dacára egyetlen hiteles arcképe sem ismeretes. Ami ábrázolás egyáltalán készült róla, az mind az előkerült pénzérmékről ismert, hízelgőnek korántsem mondható profilképen alapszik.

Dendera templomának hatméteres domborműve vajmi keveset árul el Kleopátra alakjáról, a múzeumokban kiállított néhány márvány mellszobor pedig talán nem is róla készült. Tény és való: az ókori történészek nem a királynő páratlan szépségét, inkább csáberejét hangsúlyozták. Kleopátrának két római hadvezérben is sikerült föllobbantania a szenvedély tüzét: Julius Caesarnak fiút szült, Marcus Antoniusnak pedig több mint egy évtizeden át volt a szeretője – ez idő alatt három gyermekük született. Plutarkhosz görög történetíró ekképpen méltatta Egyiptom királynőjét: „Kleopátra szépsége önmagában nem volt olyan, amelynek párját nem lehetne találni, s nem is ezzel ejtette bámulatba azokat, akik látták, hanem a vele való együttlét közben egész lényéből ellenállhatatlan varázslat sugárzott. […] Merő gyönyörűség volt hangját, mely valami zeneszerszámhoz volt hasonló, már csak hallani is…” (Híres rómaiak; Kemény Márta fordítása)

Mindmáig nem sikerült kideríteni, hol lehet Kleopátra sírja. Plutarkhosz megírta, hogy a mauzóleumában fölravatalozott uralkodónő aranykereveten nyugodott, díszes ruhában, királynőként fölékszerezve, fején diadémmal. Caesar meggyilkolása után utóda, Octavianus több mint tíz évig harcolt Antoniusszal a Római Birodalom fölötti uralomért; Antonius és Kleopátra aktiumi veresége után, i.e. 30 nyarán Octavianus hadaival bevette Alexandriát. Kleopátra elbarikádozta magát a mauzóleum hatalmas kapui mögött, és megfogadta: inkább elpusztítja a bent őrzött arany- és ezüsttárgyakat, gyöngyöket, műremekeket, mint hogy római kézre kerüljenek a kincsek.

Augusztus 1-jén ebbe a mauzóleumba hozták a haldokló Antoniust. A római hadvezér felhörpintette utolsó korty borát, és Kleopátra karjaiban kilehelte lelkét – saját kardjával vetett véget életének. Alighanem maga Kleopátra is itt lett öngyilkos tíz nappal később, hogy elkerülje a vereséggel járó megaláztatást, rabsorsot. Egyiptom legutolsó fáraója 39 esztendősen, a fáma szerint áspiskígyó mérgétől halt meg. Dio Cassius római történész beszámol róla, hogy Antonius és Kleopátra holttestét bebalzsamozták; Plutarkhosz pedig azt is megemlíti, hogy Octavianus parancsára egymás mellett helyezték örök nyugalomra őket. Tizenhat évszázaddal később Shakespeare e sorokat írta kettejükről: „Ily ritka párt nem zárt magába sír / E föld színén!” (Antonius és Kleopátra; Szász Károly fordítása)

Ez a cikk a National Geographikban jelent meg...ITT, a teljes cikket és néhány érdekes képet is találtok még a honlapon.