Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Az angol beteg

Az egyik kedvenc filmem Az angol beteg, ami gróf Almásy László, magyar afrika kutató élétének nyomán készült. A film nagy vihart kavart megjelenésével, a felszínre hozott sok féle elméletet Almásy-val kapcsolatban például: Almásy német kém volt, esetleg homoszexuális? Vajon ki volt igazából Almásy, akit az amerikai filmipar egy romantikus hősnek állított be, ki volt Ő???

A valódi angol beteg nem egy nő szerelmére vágyott: a második világháború alatt Almásy László náci ügynököket csempészett át a Szaharán, miközben egy Hans nevű katonának írt szerelmes leveleket.

Ezen a régi képen az igazi Almásy gróf látható, hát nem tudom ki, hogy van vele, de nekem nem az esetem, Ralph Fiennes inkább:)...szép mese az angol beteg története, egy romantikus lányregény, egy olyan szerelemről, amire minden nő vágyik, de a valóság sajnos elég távol áll a filmtől...először is, Almásy gróf homoszexuális volt, inkább a férfiak, mint sem az angol hölgyek társaságát kereste...bővebb információt a lenti cikkben találtok...de azért ha esetleg nem látátták, mindenképpne nézzétek meg Az angol beteget, érdemes...;)

 

Almásy 1932-ben indult el a legendás Zerzura oázis keresésére, három angol kutatóval közösen. A gépkocsik és a repülőgépek összehangolt alkalmazása révén sikerült az oázis három völgyéből kettő fekvését meghatározniuk. A következő évben azonban az expedíció pénzügyi támogatója meghalt, a már felfedezett két völgyet korábbi társa, most vetélytársa, Patrick Clayton térképezte fel. Almásy anyagi nehézségei miatt később indult, de egy öreg bennszülött leírása alapján megtalálta a harmadik völgyet, szerinte a legendás Zerzurát.

Sokkal nagyobb jelentőségűnek bizonyult, hogy a Gilf Kebir és Uweinat régióban őskori sziklarajzokat talált és fontos geomorfológiai kutatásokat végzett. 1935-ben felfedezte az Egyiptom déli határvidékén, a Nílus szigetén élő, a 16. században a törökök által elhurcolt magyarok leszármazottait, a magyarabokat. A következő években Leo Frobenius német etnográfus társaságában több expedíciót vezetett és hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak, avagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (A homok atyja) arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban és több könyvet írjon útjairól.

A második világháború kitörésekor hiába ajánlotta fel szolgálatait a briteknek és az olaszoknak is, mindkettő azzal gyanúsította, hogy a másiknak kémkedik, ezért haza kellett térnie Magyarországra. Itthon a magyar hadsereg tartalékos főhadnagya lett, de hamarosan kikérte a náci Wehrmacht és századosi rangban Rommel Afrika hadtestéhez vezényelték. Sivatagi szakértőként több titkos akcióban is részt vett, megpróbálta például a németbarát el-Mazri pasát Berlinbe juttatni.

A legkalandosabb a Salaam hadművelet volt, amelynek során Líbiából két német ügynököt juttatott saját térképvázlatai alapján, több ezer kilométeres út után Egyiptomba, mélyen az ellenséges vonalak mögé. Almásy a német katonai hírszerzésnek dolgozott: az utazás 1942 májusában vette kezdetét, amikor két lopott amerikai Chevrolet teherautóval elhagyták a Jaló oázist. Először kelet felé tartottak, ám a futóhomok és sós síkság miatt nem tudtak tovább menni, és két résztvevőnek is hasmenése lett, így inkább visszafordultak. A második kísérlet során, néhány nappal később, a konvoj Líbia délkeleti része felől próbálkozott, ahol Almásy feljegyzései szerint szintén iszonyatos viszonyok uralkodtak.

Végül komoly nehézségek árán, de elérték Assziut városát, ahol a kémek, Hans Eppler és Peter Stanstede elváltak tőlük, és Kairóba indultak, ahol a város vöröslámpás negyedében szívódtak fel. Rádióadóikat egy Níluson horgonyzó hajóba rejtették. A kutatók ma úgy vélik: az akció sikerét Almásy egyik búvóhelye tette lehetővé, ahol a sivatagban üzemanyagot, vizet és élelmiszert tároltak. Ezt a tolvajfészket nemrég egy osztrák expedíció fedezte fel: ott akkumulátorok és gázolajos tartályok mellett brazil konzerveket, és sűrített tejet találtak.

A kutatók szerint mindez is azt bizonyítja, hogy Almásy kiváló ügynök volt - még ha a vesztes oldalon harcolt is. Az akció mindezek ellenére nem okozott sok kárt: a német ügynökök bár hetekig sugároztak Kairóból, adójuk később elromlott. Külön érdekesség, hogy azt a britek elleni helyi ellenállás egyik tagja, az ország későbbi elnöke, Anvar Szadat ment megjavítani. Ő ekkor megörökítette, hogy a kémeknek ez nem nagyon tetszett, és jobban örültek, ha két prostituált társaságában üthetik el az időt, mint hogy mindenféle üzenetek küldésével strapálják magukat.

Teljesítményéért Almásyt Rommel Vaskereszttel tüntette ki és őrnaggyá léptette elő, aki az Afrika Korps veresége után Törökországban dolgozott az Abwehr számára. Állítólag a háború végén Almásy felajánlotta szolgálatait a brit hírszerzésnek is, ennek ellenére letartóztatták és Magyarországra szállították, ahol hosszú hónapokat töltött kegyetlen körülmények között a börtönben. Háborús bűnösként népbíróság elé állították, ahol a vádat háborús élményeiről írott könyvének részleteivel támasztották alá. A nagy hírű orientalista, Germanus Gyula kétórás védőbeszédének hatására végül minden vád alól felmentették.

Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje Az angol beteg című, 1992-ben megjelent regényét, amelyből 1996-ban egy kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit film készült. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek a hitelességre.

A valóságban ugyanis a férfivel 1951-ben a trópusi vérhas végzett, és nem igazán érdekelték a nők sem. Hátrahagyott dokumentumai közül nemrég olyan szerelmes levelek kerültek elő, amiket az Afrika Korps egy fiatal, Hans nevű német katonájának írt. Hans Entholt, Almásy szeretője Rommel mellett szolgált, és a német visszavonuláskor, aknára lépve vesztette életét.

Nem ő volt az egyetlen férfiszerelem Almásy életében: több ilyen levele található a kölni Heinrich Barth Afrikai Tanulmányok Központjában is, ők azonban mostanáig nem voltak hajlandóak publikálni azokat. Ennek ellenére egy helyi alkalmazott szerint Almásy szeretői között egyiptomi hercegek is voltak. /forrás/

HVG Almásy-ról...

80 éves a magyar óceánrepülés

"Amerikás magyarok" pénzügyi támogatásával, komoly szakmai tudás birtokában és vakmerő bátorság által valósulhatott meg nyolcan évvel ezelőtt az első magyar óceánrepülés, amely mind a megszakítás nélkül megtett táv, mind az átlagsebesség tekintetében rekorddal zárult. Ennek állít emléket a Hadtörténeti Múzeumban mától egy hónapig látogatható tárlat.

Az 1920-1930-as évek fordulóján beköszöntött óceán-átrepülési láz hatásai alól a vállalkozó kedvű magyarok sem vonhatták ki magukat, Trianon fájdalma pedig még jobban erősítette a nemzetközi figyelemfelkeltés vágyát. A magyarok emlékezetében még élénken élt Chales Lindbergh történelmi tette, aki 1927-ben NYP Spirit of Saint Louis NX-211 típusú gépével 33 és fél óra alatt repülte át az Atlanti-óceánt.

Az óceán átrepülését az Egyesült Államokban élő magyarság kezdeményezte és közadakozásból kívánták finanszírozni. Lord Rothermere, az angol Daily Mail újságkonszern elnöke 10 ezer dollárt ajánlott fel annak a magyar pilótának, aki első ízben repül át New Yorkból Budapestre. Az ő javaslatára kapta a repülőgép a Justice for Hungary („Igazságot Magyarországnak”) nevet. Lord Rothermere volt az, aki történelmi nevezetességű cikkével, a Magyarország helye a nap alatt (Hungary's Place in the Sun) című írással ráirányította a nemzetközi figyelmet a még a trianoni békeszerződés által okozott sokk alatt álló országra.

A kiválasztott Lockheed Sirius egymotoros, kétüléses, egyfedelű alsószárnyas gép korának egyik legsikeresebb, hosszú távú utazásra is alkalmas repülőgépe volt. A légcsavaros gépet Charles Lindbergh kérésére Jack Northrop és Gerard Vultee tervezte és építette 1929-ben. Az első és legismertebb Sirius-t maga Lindbergh vásárolta meg, amellyel feleségével együtt később a Távol-Keletre repült.

A különleges feladat jelentős átalakításokat tett szükségessé a gépen. Ezen munkákat a Magyarországról kiutazó Bánhidi Antal tervezte és irányította. Az Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, Szalay Emil 2500 dollárt áldozott az ügy érdekében, így végre minden adott volt a vállalkozás elindításához.

A repülőgép pilótája Endresz György (1893-1932) volt. A pilótaként és repülőoktatóként is tevékenykedő Endresz tábori pilótaként vett részt az első világháborúban, amiért több kitüntetést is kapott. 1921 szeptemberében főhadnagyi rendfokozatban a Prónay Pál vezette nyugat-magyarországi nemzeti felkelésnél is jelen volt. A háború végeztével a Magyar Aero Express, majd a német Junkers művek pilótája, később a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje lett. Az Egyesült Államok és Magyarország között tervezett óceánrepülés szervező bizottsága 1930-ban kérte fel vezetőpilótának.

Társa, Magyar (Wilczek) Sándor (1898-1981) navigátorként működött közre a vállalkozásban. Endreszhez hasonlóan maga is kitüntetésben részesült az első világháborúban. 1920-ban ő volt az első postajárat pilótája (Budapest-Győr) és az óceánjárás egyik kezdeményezője. Lindbergh sikeres repülése után minden igyekezetével azon volt, hogy a merész vállalkozást a magyarok is megismételjék.

Az első világháborúban a magyar származású pilóták nagy számban vettek részt a légi harcokban, közülük tizennégyen hivatalosan elismert repülő ászokká váltak. Az óceánrepülés két főszereplője, Endresz és Magyar ugyan nem tartoztak közéjük, de ők maguk bizonyítottan kivették részüket a küzdelmekből, noha igazolt légi győzelmükről nincs tudomásunk.

A Justice for Hungary 1931. július 15-én 17.20-kor szállt fel az újfundlandi (Kanada) Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőtérről, majd átkelve az Atlanti-óceánon, 13 óra 50 perc alatt, 250 km/óra átlagsebességgel elérte az ír partokat. Onnan Bicske felé vette volna az irányt, de üzemanyaghiány miatt kényszerleszállást kellett végrehajtani, így a több ezer ember némi csalódással fogadta, hogy a páros végül egy Felcsút és Csákvár közötti mezőn szállt le. A Harbour Grace-től Felcsútig megtett 5770 km-es utat a két magyar óceánrepülő 25 óra 20 perc alatt teljesítette, gyorsabban, mint addig bárki, ezzel sokáig ők tartották a világrekordot. A Hősök terén megrendezett fogadásukon a legnagyobb hősöknek kijáró ünneplésben volt részük.

1932. május 22-én Rómában tartották az óceánrepülők világkongresszusát, amelyre mindazokat meghívták, akik átrepülték az Atlanti-óceánt. Endresz György pilóta és Bitai Gyula rádiótávírász, aki ezen az úton a navigátor volt, 1932. május 21-én, 15 órakor a római Littorio repülőtér közelében, leszállás közben balesetet szenvedett és mindketten életüket vesztették. Olaszországban ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták el őket, míg magyarországi utolsó útjukra hatalmas tömeg kísérte el a két hőst.

Endresz György emlékére a XIX. kerületben utcát és teret neveztek el, 1945 után azonban a tér nevét Magyar Jakobinusokra változtatták. 2005-ben a felcsúti általános iskola felvette Endresz György nevét. Ma többek között egy sportrepülő egyesület is a tragikus halált halt pilóta nevét viseli. /forrás/

Magyar tisztek az amerikai polgárháborúban

Éppen 150 esztendővel ezelőtt Asbóth Sándorék az Unió kék uniformisát öltötték magukra. A kerek évforduló remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, miként keveredtek magyar katonák az amerikai polgárháborúba.

Asbóth Sándor ezredes kora hajnal óta görnyedt sátrában tábori asztalánál ülve. Időnként belekortyolt a bögréjében lévő, már régen kihűlt csokoládéba, de közben tolla egyetlen pillanatra sem pihent meg a papíron. Az ötvenéves, szikár, marcona külsejű katonatisztre – vezérkari főnökként – hatalmas mennyiségű munka nehezedett: a jelentkező önkéntesek alkalmasságának felmérésétől a főparancsnokság gazdálkodásán át a katonák kiképzéséig mindent szeretett személyesen felügyelni. Munkáját nagyban megkönnyítették harcedzett tisztjei: szárnysegédje, Albert Anselm, térképészeti mérnöke, Fiala János, s a lovasság parancsnoka, Zágonyi Károly. Asbóth végül letette a tollat, s még egyszer átfutotta az elkészült, magyar nyelvű üzenetet, mielőtt elküldte volna a távírászokhoz. A címzettje az „Egyesült Státusok elnöke” volt.

A bevezetőből sejthető, hogy Asbóth és magyar tisztjei nem Magyarországon, s nem a honvédsereg szervezésén tevékenykedtek. Éppen 150 esztendővel ezelőtt a Missouri állambeli St. Louisban John Charles Frémont tábornok Nyugati Főparancsnokságán szolgáltak, az amerikai történelem legvéresebb testvérháborújában, az Unió kék uniformisát öltve magukra. A kerek évforduló remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk, miként keveredtek magyar katonák az amerikai polgárháborúba, miért ragadtak fegyvert akár Észak, akár Dél hadseregében, illetve, hogy ízelítőt nyújtsunk az amerikai történelem nagy vízválasztójának tekintett háború érdekesebb magyar vonatkozásaiból. S végül megtudjuk: miért küldött Asbóth Washingtonba magyar nyelven táviratot.

Fegyverbe, magyar!

1860-ban mintegy 2700 magyar élt az Egyesült Államokban. Többségük ún. Kossuth-emigráns volt, részt vett az 1848-1849-es szabadságharcban, majd annak bukása után a volt kormányzót követve előbb az Oszmán Birodalomban, majd Angliában, Franciaországban keresett menedéket, s 1850-től kezdve mind nagyobb számban hajózott az Egyesült Államokba, hogy a szabadság hazájában próbáljon szerencsét.

Különösen sokan érkeztek a tengerentúlra Kossuth amerikai útját megelőzően (1851 decemberétől 1852 júniusáig a „Nemzet Vendégeként” nagy érdeklődésre számon tartó előadókörutat tett), s többségük nem is tért már vissza Európába. Kossuth maga nem kívánt Amerikában letelepedni, tartva attól, hogy ezzel végleg elszigetelné magát az európai politika eseményeitől. A távozása után „magára maradó” magyar emigráció valóban gyorsan elveszítette politikai jellegét: energiáját felemésztette a mindennapi megélhetés megannyi nehézsége. A legtöbbjüknek nem volt semmilyen piacképes végzettsége; nem beszéltek angolul, így gyakran még az alig néhány dollárt fizető gyári munkáért is keményen meg kellett küzdeniük a „munkairigy irlandiakkal”, ahogyan azt László Károly írta. A kezdetben New Yorkban tömörülő magyar közösség soraiban kevesen találtak jó megélhetést biztosító állást, ezért 1852 után egyre többen középnyugaton (elsősorban Illinois, Iowa, Missouri és Ohio államban) próbáltak szerencsét. /forrás/

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazinban olvasható.