Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Alig tanítják a polgárjogi küzdelmeket az USA-ban

Kevés időt fordítanak rá, s nem is kötelező mindenhol a polgárjogi harcok tanítása az Egyesült Államokban, így nem csoda, hogy a tanulók gyakran még a legismertebb szereplőket sem tudják megnevezni, ilyen például Martin Luther King.

Julian Bond, Georgia állam korábbi képviselője, politikai aktivista két évtizeddel ezelőtt állt ki először a katedrára. Többször is „vizsgáztatta” hallgatóit, hogy vajon mennyire mély ismereteik vannak a 20. századi amerikai történelem legfontosabb társadalompolitikai kérdéséről, a polgárjogi küzdelemről. Várakozásait alulmúlták a tanulók: a megkérdezettek közül egyetlen olyan diák sem akadt, aki hallott George Wallace-ról, Alabama rasszista kormányzójáról – volt olyan nebuló is, aki például a CBS egyik hírolvasójának hitte a szegregált iskola „mintaállamának” vezetőjét.

A tendencia az évek alatt nem fordult meg, s ha lehet mondani, még rosszabb lett a helyzet – derül ki az amerikai Southern Poverty Law Center által készített kutatásból. A dokumentum szerint az állami követelményrendszerben kell keresni a probléma gyökerét. „Az állami minimum követelmények teljesen mellőzik a polgárjogi küzdelem oktatását” – vonta meg a konklúziót a szerdán napvilágot látott jelentés.

A dokumentumban az államok aszerint vannak osztályozva, hogy milyen mennyiségben és minőségben oktatják a polgárjogi küzdelmeket. Harmincöt állam kapott ’F’ osztályzatot, amely azt jelzi, hogy a téma alig, vagy egyáltalán nem szerepel a tantervben. Az ’A’,’B’ és ’C’ osztályzatot kiérdemlő tizenkét állam közül kilenc is délen helyezkedik el, ott, ahol a mozgalom hőskorszakában a legnagyobb erejű megmozdulások és bojkottok voltak.

„Általában minél távolabb vagyunk a déli övezettől, s minél kisebb az adott terület afro-amerikai populációja, annál kevesebb figyelmet szentelnek a mozgalom bemutatásának” – olvasható a dokumentumban.

’A’ osztályzatot egyedül Alabama, Florida és New York kapott; ezekben az államokban különösen nagy hangsúlyt fektetnek a Legfelső Bíróság 1954-es deszegrációs ítéletétől kezdődő, s a Martin Luther King meggyilkolásáig (1968) tartó időszak tárgyalására. A három államban nem csak a Doktor gondolatai és munkássága kerül terítékre, a tanulók megismerhetik James Meredith, a Mississippi Egyetem első fekete diákjának történetét, valamint Medgar Evers és Malcolm X polgárjogi harcosok küzdelmes életét is.

A jelentés kiemeli: még a jobb osztályzatot kapó államoknál is az figyelhető meg, hogy a történelemoktatást szívükön viselő iskolák is átsiklanak az események felett, mivel a világháború utáni időszakra már kevesebb idő marad – mondta el Maureen Costello, a Teaching the Movement: the State of Civil Rights Education in the United States 2011 címet viselő jelentést kiadó intézet igazgatója. /forrás/

A náci űrprogram mítosza

Csak a katonai célú rakétagyártást forszírozta a náci vezetés, a német űrkutatás legendáját a NASA-hoz leigazolt tudós, a V-2 kifejlesztője, Wernher von Braun kezdte terjeszteni, majd tartotta életben.

A sci-fi rajongók és gyakorlott összeesküvés-gyártók szeretnek eljátszadozni a gondolattal, hogy vajon tényleg volt-e űrprogramja a Harmadik Birodalomnak. Robert A. Heinlein volt az első a sorban, az amerikai író már 1947-ben értekezett a témáról, míg ma a várhatóan 2012-ben vászonra kerülő finn alkotás, a Vaség okozza a legnagyobb izgalmat a hívők körében.

Van-e bármi alapja a feltételezésnek, vajon tényleg űrprogramon dolgozott a náci vezetés? „Ez abszolút kizárható” – fogta rövidre a vitát Michael Neufeld, a Smithsonian űrkutatás-történeti kurátora. „Ez a félremagyarázás tipikus esete. Az emberek általában egyenlőségjelet tesznek a rakéta- és az űrprogram közé, de a németek rakétaprogramja kizárólag a fegyvergyártásra szorítkozott. Ez volt az egyetlen oka, hogy a Harmadik Birodalom támogatta a rakéták gyártását. A cél az volt, hogy létrehozzák a V-2-t, majd esetleg további nagyobb, interkontinentális rakétákat is gyártsanak” – tette hozzá.

A náci Németországban 1933 és 1945 között kevés olyan tudományos kutatás folyt, amely nem hadicélokat szolgált, ez pedig különösen igaz volt a rakétatechnikára. Még ha az olyan tudósok, mint Wernher von Braun „vegytiszta” tudományos űrkutatásról is álmodoztak, ez végül a rakétameghajtású fegyverek kifejlesztésében realizálódott. „Felismerték, hogy a fegyverprogram farvizén el lehet jutni az űrkutatásig” – mondta el Braun életrajzírója, Bob Ward. „Az űrprogramig a katonai célú kutatáson át, a technológiai fejlődésen keresztül juthattak volna, mindenesetre nem gondolom, hogy a politikai vezetésnek voltak ilyen ambíciói” – tette hozzá.

Az űr feltérképezése iránti vágy artikulálására azonban nem a nácik hatalomra jutása idején került sor. A húszas-harmincas években német tudósok, köztük az űrkutatás egyik úttörője, Hermann Oberth kezdtek foglalkozni az űrutazás kivitelezhetőségéről. „Aztán jöttek a nácik, és elkezdték dönteni a pénzt a fegyverprogramba” – mondta Neufeld.

A háború után a német tudósok fontos szerepet játszottak az amerikai és a szovjet űrprogramban. Braun például a NASA-nál helyezkedett el, s segítette életben tartani a német űrkutatásról keringő mítoszokat. „Ahogy a róla szóló életrajzban is írtam, Braun az űr megszállottja volt, csak ez foglakoztatta, ugyanakkor szélsőjobboldali nézeteket vallott, a nácikkal szimpatizált. Így a fegyvergyártás nem akarata ellenére történt” – nyilatkozta Ward.

Még a világháború után is katonai célokat szolgált a V-2, a német elme és találékonyság pedig hozzájárult szovjet-amerikai űrprogram elmérgesedéséhez. „A V-2 valójában nem a németek számára jelentett áttörést, inkább az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Franciaország és más államok céljait szolgálta. Lerakta az alapokat az űr meghódításához” – tette hozzá a kutató. /forrás/

A nácik újraírták a Bibliát

Hitler különleges Bibliájából kiderül, hogy az egyházak ellen folytatott küzdelemben a nácik megpróbálták kiszerkeszteni a zsidókat a könyvek könyvéből.

A furcsa könyvre levéltári kutakodásai során a Nordelbischen Egyházi Hivatal munkatársa, Hansjörg Buss bukkant rá. Az 1941-ben több százezer példányban megjelent könyvet a nácik által megszállt Európa minden templomába eljuttatták. Érthető okokból a legtöbbet a háború végéhez közeledve megsemmisítették, így mára csak pár darab maradt belőle.

Hitler komolyan csodálta az egyház szervezetét, ám tanításaival nem értett egyet. Hamar rá kellett jönnie, hogy eszméi csak saját mozgalmában  népszerűek, és a németországi egyházak hatalmát nem tudja megtörni. Ezt jelezte az is, amikor a háború előtt a püspökök szólaltak fel a fogyatékosok céltudatos meggyilkolása ellen. A Führer ekkor elhatározta: szükség van a hívők átnevelésére, így 1939-ben teológiai központot hozott létre az Újszövetség újraírására. Elképzeléseiben ugyanis egy olyan Biblia képe lebegett, amelyből minden zsidó hivatkozást, és a megbocsájtó szeretetre vonatkozó kifejezést eltüntetnek majd.

A "Német egyházi életben lévő zsidó befolyás felkutatására és eltávolítására létrehozott Intézet" legfőbb feladata Jézus árjásítása, és zsidó gyökereinek eltörlése volt. Az intézet élére Hitler Walter Grundmannt nevezte ki. A munka kezdetben jól haladt, az Intézet tevékenységének csúcspontján több, mint 50-en dolgoztak a zsoltárok és a szövegek átírásán. Az új Bibliában nem szerepeltek többé például a Messiás, halleluja, Mózes és Jeruzsálem szavak, és az új történetben Krisztus kereszthalálát kizárólag a zsidókkal történt összetűzése okozta. A Tízparancsolat is érdekes formában alakult át: míg a Führer tisztelete külön pont lett, addig például az ölésre és lopásra vonatkozó parancsokat egyszerűen kihúzták a listából.

Mindez azonban csak addig számított, amíg Hitlert és Himmlert érdekelte a munka. A háború kudarcai után már nem foglalkoztak hasonló elképzelésekkel - mondta el a lapnak Ulrich Messner történész. /forrás/

Képregény készült Fidel Castróról

Képregényt rajzoltak Fidel Castróról, Kuba egykori vezetőjéről Németországban; az alkotó hangsúlyozza, hogy nem akart állást foglalni sem a sokat vitatott politikus mellett, sem pedig ellene.

A Castro című képregény Reinhard Kleist munkája. "A célom az volt, hogy bemutassam a forradalmat és Castrót. Hogy milyen ember, honnan jön, milyen a személyisége. De beszélni akartam azokról a nehézségekről is, amelyeket a forradalom szült, például a művészek szerepéről és a sajtó szabadságának korlátozásáról".

Kleist úgy fogalmazott, Fidel Castro "nagyon különbözik másoktól", ezért érdekes, miként lett a forradalom vezetője, "mi van a szakáll és az egyenruha mögött". Emellett ábrázolni akarta azt az erőt és szépséget is, ami minden forradalomban megvan, példaként említve az arab forradalmi tavaszt. "A gondok később jelentkeznek, amikor eljön a hatalommal való bánás ideje" - mondta a rajzoló.

A Castro története a havannai repülőtéren kezdődik 1958 októberében. Ekkor érkezik Kubába Karl Mertens, a kíváncsiságtól fűtött újságíró. Célja, hogy interjút készítsen egy fiatal forradalmárral, a Sierra Maestra mélyén meghúzódó hevenyészett csapatok vezetőjével, akinek neve Fidel Castro. A kubai társadalom gondjaival könnyű azonosulni, de Castróval nem - fogalmazott Kleist.

A szerző 2008-ban több hetet töltött Kubában, bejárta a szigetet, ennek az útnak az eredménye Havanna című munkája. "A könyv a külföldit mutatja be, aki ellátogat az övétől eltérő országba, majd visszatér a kiváltságos európai szabadságba" - írta le művét, amely megalapozta a Castro című képregényt.

A kubai forradalom vezéralakjáról, a szigetországot évtizedekig uraló politikusról szóló alkotás Reinhard Kleist második életrajzi munkája. A német művész a Johnny Cash amerikai zenészlegendáról szóló I See a Darkness című kötettel tette le névjegyét. Jelenleg egy zsidó bokszolóról, Hertzko Haftról készül képregényt rajzolni. Haft úgy élte túl a koncentrációs tábort, hogy más foglyok ellen kellett kiállnia. Kleist ezután újraszerkeszti régi sorozatát, a Berlinoir című sztorit, amely berlini vámpírokról szól. /forrás/

Tibetben 2900 éve is végeztek agyműtétet

Agyműtétet már legalább 2900 éve végeznek – jelentette ki múlt héten egy Tibet-kutató a tibeti Tripitaka enciklopédia áttanulmányozása után.

„Az enciklopédia világosan leírja, hogy mikor és hogyan végeztek agyműtéteket” – mondta el Karma Trinley, a lhászai Tibeti Egyetem segédprofesszora. A tibeti irodalmat, a buddhizmust és kalligráfiát kutató szakember bő négy évtizede, 1970-ben kezdte el tanulmányozni a Tripitakát. „Ebben részletesen lehet olvasni arról, hogy egy indiai orvos hogyan szemléli idősebb sebész kollégáját, amint az agyműtét hajt végre egyik páciensén” – tette hozzá.

A Tripitaka szerint az indiai orvos nem vett részt a műtétben, de a beteg beleegyezésével megtekinthette az operációt. A páciens komoly fejfájással küszködött, s sokszor kemény tárgyakba verte fejét, hogy így enyhítse fájdalmait – írja a könyv. Amikor Tsogyel látta, hogy kollégája egy csipesszel közeledik a beteg agyához, rákiáltott, hogy azt először fel kell forrósítani. „Tsogyel elismert szakember volt, az agysebészeten kívül az összes orvosi eljárást ismerte” – fogalmazott Trinley. „A sebész végül megfogadta tanácsát, a műtét pedig sikeresen lezajlott” – tette hozzá.

A Tripitaka a buddhista írások legkorábbi gyűjteménye. A benne foglalt információkat szóban adták tovább, végül az i.e. 3. században jegyezték fel. A két részből – Gangyur és Dangyur – álló gyűjteményt szankszritból fordították le; a Gangyur a buddhizmus alapítója, Sakjamuni tanításait tartalmazza, míg a második rész a Gangyur interpretációiból áll össze, indiai és tibeti buddhista vezetők, tudósok és fordítók tollából, benne filozófiával, logikával, irodalommal, nyelvészettel, művészetekkel, asztronómiával, orvoslással, építészettel és különböző időszámításokkal.

Az ősi agyműtétekre először 1998-ban találtak utalást: a régészek a Csinghaj-Tibet-medencében egy olyan ember földi maradványát fedezték fel, akinek koponyáján minden valószínűség szerint műtétet végeztek el; a beavatkozásra ötezer évvel ezelőtt került sor. /forrás/

A nácik beszélni tanították a kutyákat

A nácik beszélni, olvasni és a szavak kibetűzésére tanították a kutyákat, mindezt azért, hogy a hadi célokra felhasználva őket elősegítsék a második világháború megnyerését - olvasható egy új könyvben...

A náci tisztviselők az emberekhez hasonló értelmi képességeket tulajdonítottak a négylábúaknak, amelyekből egy félelmetes, „beszélő” egységet kívántak létrehozni – állítja egy új jönyv. Hitler azt remélte, hogy a beszélő házi kedvencek kommunikálni tudnak SS feletteseikkel, s még egy speciális kutyaiskolát is felállíttatott, ahol az állatokat beszélni tanították.

A náci tisztviselők Németország szerte összeszedték a kutyákat, hogy aztán megtanítsák őket a kommunikációra és az „összekötőikkel” való érintkezésre. Alighanem az a keverék kutya vitte a legtöbbre (és vívta ki Hitler legnagyobb tetszését), amely kimondta a „Mein Fuhrer”-t, mikor megkérdezték tőle, ki áll előtte.

A németek úgy gondolták, hogy a kutyákat fel tudják használni a háborús célokra, például a a koncentrációs táborokban az SS-tisztek mellett (vagy helyett) láthatnak el őrző-védő feladatokat. A kissé bizarr „Wooffan SS” meglétére Jan Bondeson (Cardiff Egyetem) „áldozatos” kutatómunkája nyomán derült fény.

Hitler híres volt kutyaszeretetéről, két németjuhásza is volt, Blondi és Bella, előbbit nem sokkal öngyilkossága előtt ölte meg. A Führer szívügyének tartotta a kutyák hadicélokra való felhasználását, s erősen támogatta az intelligens négylábúak kiképzésére szakosodott iskola, a Tier-Sprechschule ASRA felállítását.

A Hannover melletti leutenburgi iskolát a harmincas években létesítették, s egészen a világháború végéig működött, az igazgatói posztot Margarethe Schmitt töltötte be. Állítólag számos sikert is elkönyvelt az intézmény, egyes állatok például mancsaikkal komplett szavakat tapogattak ki egy speciális ábécén, mások pedig emberi hangokat voltak képesek utánozni.

A legintelligensebb közülük Rolf volt, az airedale terrier, ő ennek a speciális ábécének a segítségével „beszélni” is tudott, sőt, vallási kérdésekről értekezett, idegen nyelven kommunikált, valamint verset írt. A patrióta kutya egyszer még abbéli vágyát is kifejezésre juttatta, hogy szívesen belépne a hadseregbe, mivel utálja a franciákat – ha hihetünk Bondesonnak.

A szerző Amazing Dogs: A Cabinet of Canine Curiosities című könyvében foglalta össze kutatásait. „A húszas években olyan új állatpszichológusok léptek fel, akik azt állították, hogy a kutyák képesek az emberi kommunikációra és az absztrakt gondolkodásra. A náci ideológia része volt az emberek és a természet közötti erős kapcsolat, úgy gondolták, hogy a jó nácinak állatbarátnak kell lennie. Göring az állatvédelem élharcosa volt, s Hitlerrel együtt nem is az emberi, hanem inkább az állati jogok miatt aggódott” – fejtette ki a kutató.

/forrás/

Náci guminők a szifilisz "frontján"

Himmler guminőkkel akarta védeni a Harmadik Birodalom katonáit a lopakodó ellenség, a szifilisz ellen – állítja egy új könyv.

A különleges projekt 1940-ben kezdődött el Heinrich Himmler parancsára, ugyanis az SS hírhedt vezetője szilárdan hitte, hogy a legnagyobb veszélyforrást Párizsban a konzumhölgyek jelentik – derült ki Graeme Donald legújabb könyvéből, a Mussolini's Barber című munkából. A Himmler által is érzékelt probléma valóságmagját az a tény szolgáltatta, hogy a második világháború folyamán a szifilisz robbanásszerű terjedése hatalmas problémát jelentett az egészségügyi hatóságok számára.