Ezt a bejegyzésemet, az egyik kedvenc hadvezéremnek szeretném szentelni, aki Oroszlánszívű Richárd, a történelemben az egyik kedvenc témaköröm a lovagkor, Robin Hood története, kedvenc könyveim egyike Sir Walter Scott Oroszlánszívű Richárdról szóló könyve. A lovagkor mindig elbűvölt, valahogy a mai világunkból kezdenek kiveszni azok az értékek, amik akkor oly sokat jelentettek oly sokaknak...

I. (Platangenet) Richárd, akit leginkább Oroszlánszívű Richárdként emlegetnek, Anglia egyik leghíresebb királyaként ismert, ámbár uralkodásának zömét hazáján kívül töltötte. Ellentmondásos személyiség volt: míg a legkiválóbb lovagi erényeket csillogtatta, nem tartotta vissza semmi attól, hogy a hatalom érdekében kétszer is apja ellen lázadjon, vagy erőszakkal toroljon meg sérelmeket.
II. Henrik király fiaként született, a legkiválóbb nevelést kapta, műveltsége mellett katonai ismereteit is folyamatosan gyarapította. 11 éves korában Aquitánia hercege, 15 évesen lovag és Poitiers grófja volt. 1173-ban fivéreihez csatlakozva először kelt fel apja ellen. A lázadás leverése után viszont hűséget fogadott az uralkodónak. Ezt követően a birtokai elleni támadások kivédésével volt elfoglalva, és egyre nagyobb hírnévre tett szert, mert kiválóan hárította el az ellenséges csapásokat; ám közben a kegyetlen megtorlásoktól sem riadt vissza.
1187-ben apja ellenében összefogott II. Fülöp Ágost francia királlyal, aki egyes történészek szerint a szeretője is volt. (Mások ezt a források félreértelmezésének tartják.) Apja vereséget szenvedett, és elismerte Richárdot utódául. 1189-es megkoronázásakor már nagy tapasztalatokkal rendelkező katonaként ismerték.
A hattíni csatavesztést követően 1189-ben keresztes hadjárat indult Jeruzsálem visszavételére. Vezetői Barbarossa Frigyes, II. Fülöp Ágost és Richárd voltak. Útban a Szentföldre Richárd Szicíliában is hadakozott, majd elfoglalta Ciprust. Barbarossa váratlan halála és II. Fülöp Ágost megbetegedése, majd hazautazása miatt őrá hárult a feladat, hogy legyőzze az ellenséget. 1191-ben bevette Akkont, melynek két éve tartó ostromát még Fülöp Ágosttal erősítette fel. A győzelmet követően kb. 2700 fogoly kivégzést rendelte el. Szaladin ellentámadást indított ellene, de Arszúfnál Richárd súlyos vereséget mért a szultán seregére. Végső célját, Jeruzsálem bevételét viszont nem tudta elérni, mert Szaladin mindent elpusztíttatott a vidéken. Richárd belátta, hogy ha el is foglalja a várost, készletek híján megtartani nem tudja majd. A következő évben egyezséget kötött Szaladinnal, ezzel is bizonyítva, hogy diplomáciai téren is tehetséges volt, egyben fel tudta ismerni lehetőségeinek határait.
Richárd elindult hazafelé, de útja szerencsétlenül alakult. Hajója Velence előtt elsüllyedt, 1192 végén Ausztriai Lipót herceg elfogta, s megtorlandó egy korábbi sérelmet, csak jelentős válságdíj kifizetése után engedte szabadon. 1194-ben rövid időre Angliába utazott, ahol ismét megkoronázták, de néhány hónap múlva már Normandiában hacolt Fülöp Ágost ellen. Több erődítményt is épített ezalatt, köztük a híres Château Galliard erősségét is. Châlus ostrománál egy számszeríj lövedéke találta el, a sebfertőzésbe rövidesen belehalt.
Személye köré már életében legendákat szőttek. Az utókor idealizált, romantikus hősként tekint rá, ettől függetlenül kétségtelen, hogy jeles hadvezére volt hazájának. Sokan rossz királynak tartják, hiszen alig tartózkodott hazájában, de abban a korban ezt nem tekintették elítélendő cselekedetnek. /forrás/