Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Feltárták II. Ramszesz vezírjének piramisát

Belga régészek egy háromezer éves piramist találtak az egyiptomi Luxorban; az építmény II. Ramszesz vezírjének épült.

A feltárást a Brüsszeli és a Liége-i Egyetem munkatársai közösen végezték - jelentette az Agence France-Presse hírügynökség. Az Al Ahram angol nyelvű egyiptomi honlap értesülései szerint a piramis 15 méter magas és a legjelentősebb egyiptomi isten, Ré képével van díszítve.

A piramis II. Ramszesz (i.e. 1279-1213) egyiptomi fáraó vezírje, Khay sírkamráját rejti, amit eddig még nem sikerült megtalálni, de a belga kutatók tovább folytatják a kutatást. A sártéglából épült piramist a Nílus nyugati partján, a Sejh Abd el-Kurna-hegyen találták meg.

A vezír az ókori Egyiptomban a fáraót szolgáló legmagasabb rangú tisztségviselő volt, akit gyakran az uralkodó nevezett ki hűségük vagy tehetségük jutalmaként. Khay - akiről két szobrot őriznek a Kairói Múzeumban - 15 éven át szolgálta II. Ramszeszt. Piramisát a 7-8. században lebontották, sírját pedig egy kopt remetelakba szállították - közölte a kutatócsapat. /Forrás/

Bor és történelem, e kettő kell nekem

Római leletek által érthetjük meg a Chianti előállítását

Egy amerikai ókorász ősi szőlőmagokat talált Itáliában; a leletek a Chianti bor ősi termelésének kevéssé ismert folyamatát világíthatják meg.

Nancy Thomson de Grummond, a Floridai Állami Egyetem ókortörténettel foglalkozó kutatója a toszkániai Siena mellett található hegycsúcson, Cetamura del Chiantinál 150, vízzel átitatott szőlőmagot talált egy rutinásatás alkalmával még 2012 nyarán. A kutatónő a főleg az ősi etruszkok által lakott Cetamura del Chiantinál folyó régészeti feltárás projektvezetője; a terület gazdag etruszk és római kori leletanyaggal bír, a floridai egyetem immáron negyven éve folytat ásatásokat a lelőhelyen.

De Grummond szerint a szőlőmagok az időszámításunk szerinti első századból valók, felfedezésük pedig igazi áttörést jelent a szőlő DNS-láncát kutató szakemberek számára. "Még nagyon sok mindent nem tudunk a Chianti termőterületén termesztett szőlőről. A szőlőmagok tanulmányozása roppantul fontos a Chianti régió alakulásának megértéséhez. Nagyon sok kutatás látott napvilágot a különböző termőterületekkel kapcsolatban, ellentétben a Chiantiéval" -  nyilatkozta De Grummond az egyetem honlapjának.

A több szőlőfajta művészi házasítása során keletkező Chianti Olaszország leghíresebb vörösbora. A Chianti termőterülete az itáliai Toszkána tartomány egyik ősi bortermelő területének neve, amely Firenze, Arezzo, Siena és Grosseto környéki konkrétan meghatározott településekre terjed ki. /Forrás/

Középkori keresztény emlékek Szudánból

Egy lengyel régész által vezetett, 2008-ban megkezdett ásatás során Szudánban, a Nílus partján nyugat-európaiak által is látogatott középkori zarándokhelyek létezésére bukkantak. A feltárt leletek rávilágítottak arra, hogy az afrikai kereszténység motívumai mennyire más vonásokat hordoznak az európaiakkal szemben.



Tutanhamon utolsó őre

Hét évig őrizte Tutanhamont és a gyermekfáraó kincsét a Howard Carter brit felfedező mellé rendelt kalandos életű férfi. Nem csupán a mesebeli szám miatt sántít a sokak által egyszerű szélhámosnak tartott brit katona ellentmondásokkal teli története, bár annak részletgazdagságát még a szkeptikusok is elismerik.

A foszlott, fekete öltönyt viselő, alacsony, kerekfejű ember 1968 karácsonyán viharzott be a Daily Mail szerkesztőségébe. Richard Adamson elmondta, hogy 1922-ben az egyiptomi Luxorban tartózkodott Howard Carter régész oldalán, s arra a felvételre lenne szüksége, amelyet akkor készített. Adamson – saját bevallása szerint – Tutanhamon sírjánál „rendőri” feladatot látott el, korábban pedig az egyiptomi brit uralom megdöntésén fáradozó Wafd párt tagja volt. „Olyan információkat adtam át, amelyek 28 egyiptomi letartóztatásához vezettek, közülük négyet ki is végeztek. Megbélyegzett embernek számítottam, így jobb is volt, hogy elküldtek Kairóból” – kezdte ecsetelni a férfi.

A hatóságok egy batyuval útnak indították, s feltették a Luxor felé tartó vonatra, hogy aztán csatlakozzon Carterhez és a brit régész patrónusához, Lord Carnarvonhoz a Királyok Völgyében. Carter beleegyezett, hogy felvegyék mellé a férfit, akinek feljegyzéseket kellett készítenie a régész napi ásatásairól. Adamson éppen Károly hercegtől érkezett a lap szerkesztőségébe; állítása szerint mondanivalójával annyira elbűvölte a trónörököst, hogy az eredetileg egy órásra tervezett beszélgetésből végül négy óra lett. A Daily Maillel pedig azért akarta felvenni a kapcsolatot, hogy a felfedezésről a Királyok Völgyében forgatott filmhez beszerezze a szükséges anyagokat.

Az egyik kép történelmi pillanatot örökített meg: ezt Adamson egy nappal az előtt készítette, hogy Carter felfedezte a Tutanhamon sírjához vezető átjárót. Mivel röviddel a felvétel megszületése után az egyiptomi munkások újra betemették a lépcsőfokot, ez azt jelenti: Adamson ébersége és ravaszsága vezethette el Cartert a sírhoz – így ha nem mutatta volna meg a régésznek a felvételt, az ásatás idejére szóló licenc lejár, Carter pedig üres kézzel távozik.

Adamson 1922. november 3-án örökítette meg a történelmi mozzanatot; mint fogalmazott, már-már a 24. órában. John Bull típusú kamerájával dokumentálta az ásatást, a képeket pedig a Luxor melletti Winter Palace Hotelben hívta elő. Egyszer észrevette, hogy három egyiptomi munkás éppen befed egy nagyobb szikladarabot. „Akkor azt láttam, hogy kőtörmeléket pakolnak rá, s másik irányban kezdenek ásni” – emlékezett vissza Adamson. Még mielőtt azonban a műveletet befejezték volna, a szemfüles férfi lencsevégre kapta a pillanatot.

A teljes cikk a Múlt-kor őszi számában található.

Középkori leletekre bukkantak Székesfehérváron

A 15. század közepéből származó "dreihauseni" kőcserép pohár részlete, feltehetően a 15-16. században készült palmettás ablakkeretkő, Árpád-kori edénytöredékek, és többféle kút, ciszterna került elő Székesfehérvár palotavárosi településrészén zajló régészeti munkák során.

A kutatást a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészekből és technikusokból álló szakmai stábja végzi egy beépítésre váró 11 700 négyzetméteres területen. A feltárást december elejéig kell befejezni. A feltárási területen húzódott az 1980-ben lebontott egykori Selyem és Halász utca - idézte fel az ásatást vezető Siklósi Gyula régészprofesszor. A Halász utca középső, vízelvezető vályúval ellátott, 18. századi útburkolata alatt háromrétegű, középkori, illetve török kori rőzseút került elő.

Az ásatás Székesfehérvár egykori Sziget nevű külvárosának határán zajlik. A területen annak idején nagyobbrészt szegényes épületeket emeltek, időtálló anyagból mindössze egyetlen, 60 centiméter szélességű falat találtak a feltárást végzők. A többi építmény gerendából, valószínűleg tapasztott sövényfallal épülhetett. Az előkerült, fából készült maradványokon már végzik a dendrokronológiai vizsgálatot.

Az épületek mellett többféle, köztük késő középkori és törökkori eredetű, fonott falú, kő és bödönkút, ciszterna, illetve azok maradványai kerültek elő. Siklósi Gyula szerint a kutak azt jelzik, hogy a területen egykor vízér haladhatott át, és a településnek erre a részére olyan iparos réteg települt, amelynek a munkájához sok vízre volt szükség. A feltárás során Árpád-kori kőbalta, Árpád-kori cseréptöredékek, szép mívű kályhacsempék részletei kerültek még felszínre. Kiemelkedő, értékes leletként, egy 15. századi "dreihauseni" kőcserép pohár is előkerült.

A feltárásra váró terület első szektorának kutatása végéhez közeledik. A lezárt szelvényeket - miután eddig nem találtak a helyszínen megőrzendő objektumot, - visszatöltik, majd a jövendő építési terület másik részén folytatják a kutatást. A leleteket a múzeumban őrzik majd. /forrás/

Szarmata leletek az épülő M3-as autópálya nyomvonalán

Rendben befejeződnek szeptember 30-ig a régészeti feltárások az M3-as autópálya Nyíregyháza és a 49-es főút közötti nyomvonalán: az épülő sztrádaszakaszon több érdekes bronzkori és szarmata* időkből származó leletekre bukkantak a szakemberek.

Pappné Kurucz Katalin, Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ nyíregyházi regionális irodájának vezetője elmondta, hogy az említett részen két lelőhelyen folyik régészeti munka a hónap végéig.

Az M3-as következő, Vajától Vásárosnaményig tartó szakaszán a módosított szerződés szerint egészen december 15-ig dolgozhatnak a régészek. Ezen a nyomvonalon pillanatnyilag két lelőhelyen kezdődött meg a feltárás, és további hetet kell még felkutatni - közölte a szakember. A sztrádaszakaszon az örökségvédelmi központ együttműködik a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel, mivel egyes területeket még erdő borít. Az irtáson már dolgoznak, a munkálatok ütemezés szerint zajlanak.

A régészek az előkészítő fázis, azaz a lőszermentesítés, bozótirtás, geodéziai kitűzés, illetve a fémkeresős vizsgálat után azonnal elkezdik a lelőhelyek szondás vizsgálatát. Az irodavezető közlése szerint az épülő M3-as autópálya nyomvonalán mintegy harminc régészeti szakember dolgozik.

A legérdekesebb leletekre az Ófehértó határában feltárt bronzkori telep egyik gödrében bukkant a Cséki Andrea vezette régészcsoport. A gödörben két férfi zsugorított sírja volt, a fiatalabbik férfi teste alatt pedig egy több ezer kagylókból álló szőnyeget találtak. A kagylók két-három rétegben, kinyitva, nagyrészt felfelé fordított felükkel, a test alatt rendszerezve helyezkedtek el.

Arra, hogy miért tették a test alá az egyébként teljesen hagyományos kagylókat, természettudományos vizsgálatok segítségével próbálnak meg rájönni a szakemberek - fűzte hozzá Pappné Kurucz Katalin. Egyúttal megemlítette, hogy a feltárással érintett részen az előzetes hatástanulmányok négy, egymástól független területet jelöltek meg. A több mint egy évig tartó munka során kiderült, egy nagy, körülbelül 90 ezer négyzetméter területű lelőhelyről van szó, ahonnan számos bronzkori és a szarmaták korából származó emlékanyag került elő. /forrás/

*A szarmaták ókori iráni nyelvű nép voltak, a szkíták közeli rokonai. Valószínűleg leszármazottai a Hérodotosz által említett szauromaták-nak. A szkítákhoz hasonló iráni nyelvet beszéltek, bár kultúrájuk nem mindenben egyezett meg az övékével./forrás/

Szamurájkardok alapján elemzik az európai pengéket

Stefan Mäder kardszakértő Európában és Japánban a legmodernebb technológiákkal kutatta a hagyományos fegyverek előállításának technológiáját.

A szakember szerint a nyugati régészet eddig nem fordított kellő figyelmet a csiszolás és fényezés technológiájára, pedig ebből sokkal több információt lehet nyerni egy fegyver előállításáról, mint egyéb forrásokból.

Japánban az évszázadok alatt kialakult a kardismeret Kantei elnevezésű módszere, amellyel a világ legjobbjainak tartott japán kardokat vizsgálják. Az eljárás során egyre finomabb kővel csiszolják a pengét, amelyet vízbe merítenek, és így az acél felülete újabb és újabb információkat ad az anyagról, és a kard készítésének folyamatáról.


Ezzel a technikával a japán szakértők "olvasni" tudják a kardot, meghatározzák a kort, amelyből származik, sőt, még a készítőjét is megnevezik. Az eljárás ugyanakkor meglehetősen hosszadalmas, akár három hétig is eltart, amíg egy penge felületét megvizsgálják. Az európai kardoknál eddig nem alkalmaztak ilyen eljárást, a vizsgálat során csak egy kis darab fémet metszettek ki a kardból, és azt vizsgálták meg. Mäder azonban elsajátította a japán eljárást, és amikor visszatért Németországba, projektet indított az európai kardok vizsgálatára.

A stuttgarti régészeti múzeum három - a 6. és 8. századból származó - alemann kardpengét adott át vizsgálatra, amelyekről kiderült, hogy nagyon komplex felépítésűek, és komoly kézműves ismeretekről adnak tanúbizonyságot. A legnagyobb meglepetést azonban egy 4. századból származó római kard okozta, amely finomított vasból készült, vagyis a vasból eltávolították a faszenet, a salakanyagot és a gázokat, és a pengét sokszor átkovácsolták.

Az elemzés alapján elmondható, hogy az ókori Európában is nagy szakértelemmel készítettek kardokat, és nem igaz, hogy a pengéket rosszul finomított vasból készítették - állapította meg a Die Welt című lap internetes változata szerint a német kardszakértő.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

Fotókon a Közel-Kelet Nazca-vonalai

Több ezer, a perui Nazca-vonalakhoz hasonló geoglifa található a Közel-Keleten, ahol légifelvételekkel sikerült azonosítani a több tíz méter átmérőjű köröket.

A régészek által „kerekeknek” nevezett szimbólumok változatos formájúak, közös jellemzőjük, hogy szinte mindegyik kör alakú, maguk a „küllők” pedig eltérő alakban lettek kialakítva. A kutatók szerint legalább kétezer évesek lehetnek a kőformák, s általában lávamezőkön találhatók.

„Jordániában sokkal több ilyen formával találkoztunk, mint akár Peru esetében, ráadásul ezek sokkal nagyobbak és idősebbek” – nyilatkozta David Kennedy, a Nyugat-Ausztrál Egyetem ókortudománnyal foglalkozó professzora, aki felfedezéseit a Journal of Archaeological Science következő számában megjelenő tanulmányában foglalta össze.

Az eredetileg római kori régészettel foglalkozó szakember egy a Királyi Légierő kötelékébe tartozó, a húszas években légipostai szolgálatot teljesítő pilóta feljegyzéseit olvasva fordította figyelmét Jordánia felé. 1927-ben Percy Maitland romokról szóló írást jelentetett meg az Antiquity akkori számában, amelyben leírta, hogy a köveket „láva-országban” látta, a beduinok pedig a „régiek munkájaként” utalnak rájuk.

Kennedy és csapata légifelvételeket, illetve a Google Earth fotóit elemezte, mivel a helyszínen igen nehéz őket feltérképezni. „Amikor terepen van az ember, bizonyos esetekben lehet mintákra következtetni, de ez egyáltalán nem könnyű. Ha viszont néhány száz méter magasból szemléljük a formákat, minden más lesz” – magyarázta Kennedy, aki szerint a formák sokat változhattak az évszázadok során, mivel az emberek úgy közlekedtek keresztül-kasul a területen, hogy gyakorlatilag nem tudták, mi van a lábuk alatt.

Néhány kerék önmagában áll, de a legtöbb egy struktúrában helyezkedik el. Szaúd-Arábiában derékszögű alakzatok is vannak, ezek a küllők számából és elhelyezkedéséből ítélve asztronómiai funkcióval bírhattak. Egyes formák közelében kőhalmok találhatók, s talán ennek tudható be, hogy korábban házaknak vagy temetőknek sejtették a funkcióját tekintve egyelőre ismeretlen célból épített kőformákat. /forrás/

Római mozaikokkal mentik a Földközi-tenger ragadozó halait

Az olasz biológusok római mozaikokból rekonstruálták a barna fűrészessügér múltját; a szokatlan projekt célja a veszélyeztetett halfaj védelme.

A barna fűrészessügér (Epinephelus marginatus) egy nagy, hosszú élettartamú, lassan növekvő halféle, amely megtalálható a Földközi-tengeren, Afrika nyugati partjainál valamint Brazília vizein. Hosszú időn át halászták, a régészek csontjait még a több mint 100 ezer éves emberi lakóhelyeken is megtalálták. A halfajállomány azonban az utóbbi évtizedekben megtizedelődött, ezért felkerült a veszélyeztetett fajok listájára.

A szakembereknek így a kihalás szélén álló állatfajták védelme érdekében számos tényezőt kell megvizsgálniuk, valamint össze kell hasonlítaniuk a nem védett területeket és a halászattól megkímélt részeket. „De az ilyen védett tengeri területek túl kicsik és túl kevés ideje védettek ahhoz, hogy információt szolgáltassanak a hajdani viszonyokról” - jelezte tanulmányában Paolo Guidetti, a Salentói Egyetem munkatársa és kollégája, Fiorenza Micheli a Stanford Egyetem Hopkins tengeri állomásának kutatója. A szerzőpáros cikkét a Frontiers in Ecology and the Environment szaklapban publikálta.

A két kutató a halfaj egykori állományának rekonstruálása érdekében az antik művészetet hívta segítségül, ezért több száz egyiptomi, etruszk és görög képi ábrázolást vizsgáltak meg. A kört végül leszűkítették 23 mozaikra, ezek közül tíz, az i.sz. 1. és 5. század között készült alkotáson nagyméretűnek ábrázolják a barna fűrészessügéreket. Az ősi rómaiak olyan szörnyekként tekintettek a halakra, amelyek képesek akár a halászt is megenni; mindez a tuniszi Bardo egyik mozaikján is visszatükröződik.

A római ábrázolásokból kiderült, hogy régen a barna fűrészessügér a parthoz közeli alacsony vizekben is előfordult, ezért a halászok hajójukról rudakkal és hálókkal fogták el a pórul járt példányokat. A római szerzők, mint Ovidius és idősebb Plinius beszámoltak arról, hogy a halat sekély vizekben kapták el. A kutatók értékelése szerint az ókori mozaikokból egyértelműen kiderül: a Földközi-tenger sekélyebb vizeinek ökoszisztémája elvesztett egy csúcsragadozót.

Mára a nem mély vizekben szinte megtalálhatatlan a barna fűrészessügér. A kutatók azonban beszámoltak arról, hogy a védett területeken növekedésnek indult a populáció, és megkezdődött a visszatelepedés az alacsony vízállású térségekbe is. A halászati tilalom alatt álló részeken nagyobb a halállomány és az egyes példányok mérete is. /forrás/

"Skócia" legelső kocsmája nyomában

A régészek a Jarlshof lelőhelyen végeznek feltárásokat, ahol i.e. 2500 táján telepedtek meg az őskori "skótok", s i.sz. a 17. századig folyamatosan lakott volt.

Négyezerhatszáz éves lehet "Skócia" legelső kocsmája, amely a Shetland-szigetcsoport fő szigetén, Mainland déli csücskében üzemelt egykoron. A régészek a Jarlshof lelőhelyen végeznek feltárásokat, ahol i.e. 2500 táján telepedtek meg az őskori "skótok", s az i.sz. 17. századig folyamatosan lakott volt - olvasható a The Daily Record skót napilap online kiadásában.

A helyszínen egyebek közt apró ovális házakat, őrtoronyt, védfalakat tártak fel, de nagy számban találtak különböző eszközöket, csontfaragványokat és egyéb tárgyakat is. Legutóbb egy tucatnyi őrlőkő került napvilágra. Val Turner shelandi regionális főrégész szerint árpa őrlésére szolgált, és a leletek tanúsága szerint a helyszínen sört főztek a vaskorban. Előfordulhatott, hogy a sörfőzde mellett korabeli pékség is működött.

Noel Fojut, az Őskori és vikingkori Shetland (Prehistoric and Viking Shetland) című könyv szerzője szerint a vaskori ember mindennapjaihoz szorosan hozzátartoztak a nagy közös ünnepségek. "Nehéz megmondani, hogy fogadó, kocsma működhetett itt, ahol a betérőknek fizetniük kellett az ételért-italért, vagy közösségi 'ivóhely' volt, ahol az ünnepségeiket rendezték" - fogalmazott Noel Fojut. /forrás/