Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

10 tény a gladiátorokról

1. A gladiátorküzdelmek gyökerei egészen az etruszk időkig, i. e. 800-ig nyúlnak vissza. Az első dokumentált gladiátorviadalra i. e. 264-ben került sor Rómában, ahol egy római előkelő temetési szertartása keretében, három pár fegyveres vívott élet-halál harcot.

2. A gladiátorok nem mindig vívtak halálos küzdelmeket. Kiképzésük rengeteg pénzbe került, így tulajdonosaiknak nem állt érdekükben korai vagy tömeges haláluk.

3. A gladiátorok az antik Róma ünnepelt celebjei voltak. A győzelmet győzelemre halmozó harcosokat jutalmul felszabadították, házat és földet is szerezhettek.

4. A gladiátorok csak nagyon ritkán küzdöttek állatok ellen. Ezt a feladatot a venatoroknak hívott, erre a feladatra kiképzett harcosok kapták.

5. Nero császár uralkodása alatt női gladiátorok is felléptek az arénákban. A szebbik nem részvételét a küzdelmekben végül Septimus Severus császár tiltotta meg i. sz. 200 körül.

6. A hadifoglyok, bűnözők és rabszolgák mellett jelentős volt azoknak a száma, akik önként váltak gladiátorokká. Ezek az emberek kalandot, dicsőséget és pénzt remélve léptek az arénába.

7.  Az életben maradt, veterán gladiátorok egy része trénerként vagy testőrként folytathatta karrierjét.

8. Egyes híres gladiátoroknak csak kettő-három küzdelmük volt évente.

9. A cirkuszi játékok ebédszünetében, a gladiátorküzdelmek előtt általában bűnözőket végeztek ki, akiket szentségtörés, gyilkosság vagy gyújtogatás vádjával vetettek vadállatok elé.

10. Egy gladiátornak méltósággal kellett meghalnia, tilos volt rimánkodnia életéért, a kegyelemdöfést szemrebbenés nélkül kellett tűrnie.

Forrás

10 tény a római rabszolgákról

1. A Római Birodalom munkaerő szükségletének tekintélyes hányadát a rabszolgák adták, amelyek száma az i.e. 1. századra elérte Itália lakosságának harminc-negyven százalékát

2. Egy tehetősebb római polgár 500, egy római császár akár 20 ezer rabszolga felett is rendelkezhetett.

3. A római hadsereg volt a legfőbb rabszolga-beszállító. Egyes hadjáratok alkalmával akár több tízezer fogoly is elkelhetett a rabszolgapiacokon.

4. A kereskedő nem árult zsákbamacskát: a rabszolgákat általában csupaszon adták-vették, mivel így könnyebb volt felmérni testi adottságaikat.

5. A rabszolga-kereskedő hat hónapon belül köteles volt visszavenni az eladott rabszolgát, ha azon a vásárlás időpontjában nem jelzett testi vagy szellemi fogyatékosság jelei mutatkoztak.

6. A szakácsmesterség magas fokán lévő rabszolgák rendkívül nagy áron cseréltek gazdát.

7. A szökött rabszolgák felkutatását profi „fejvadászokra” bízták. Az elfogott szökevények homlokára betűket égettek: FUG (fugitivus), azaz szökevény.

8. A római rabszolgaság nem faji alapú volt, a rabszolgák tömegei, tekintet nélkül etnikai hovatartozásukra, a Róma által meghódított területekről kerültek ki.

9. A római törvények lehetővé tették, hogy a nehéz anyagi helyzetbe került családfő rabszolgának adja gyermekeit.

10. A rabszolgákat hivatalos szertartás keretében egy bíró jelenlétében szabadították fel, majd egy felszabadulásukat szimbolizáló nemezkalapot nyújtottak át nekik.