Raoul Wallenberg és a svéd embermentő tevékenység 1944-45-ben Budapesten

Raoul Wallenberg, más független államokat képviselő diplomaták, valamint magyar segítőik, zsidó szervezetek és a Vöröskereszt munkája által több tízezer ember menekült meg a második világháború utolsó éveiben. Raoul Wallenberg a humanizmus, a bátorság, az önfeláldozás szimbólumává vált. Emlékét ma is nagy tisztelettel ápolják Magyarországon.

Wallenberg Budapesten

A hitleri Németország 1944. március 19-én szállta meg Magyarországot. A megszállás után Adolf Eichmann kapta azt a feladatot, hogy a németbarát magyar kormánnyal együttműködésben irányítsa a magyarországi deportálásokat. Magyarországon ekkor körülbelül 700 000 zsidó élt. Többségüket szűk két hónap alatt német haláltáborokba szállították. Ám a budapesti zsidóság deportálása Horthy közbelépésére valamint nemzetközi tiltakozások – többek közt V. Gusztáv Svéd király tiltakozásának – hatására ekkor még nem kezdődött meg.

A Carl Ivan Danielsson követ valamint Per Anger tanácsos vezette budapesti svéd követség ebben az időszakban kezdett különféle módszerekkel védelmet biztosítani a valamilyen módon Svédországhoz kötődő magyar zsidóknak. Ideiglenes útleveleket, beutazási vízumról és svéd állampolgársági kérelemről szóló igazolásokat állítottak ki, és ezek az okiratok később igen sok ember megmenekülésében játszottak fontos szerepet. Más független diplomáciai képviseletek – többek közt a svájci – szintén hasonló iratokat bocsátottak ki.

Raoul Wallenberg 1944 júliusában érkezett Magyarországra azzal a feladattal, hogy vezesse és kiterjessze a később már több mint 300 segítő részvételével folyó embermentő munkákat. Kiküldetését az amerikai War Refugees Board kezdeményezte, és amerikai finanszírozással valósult meg.

Wallenberg hamarosan megtervezte a híres Schutzpasst (védlevelet). A fogalom később szorosan összekapcsolódott a svéd embermentő munkával. A Schutzpass igazolta, hogy tulajdonosa svéd védelem alatt állt.

A budapesti zsidók helyzete drámaian romlott 1944. október 15-től, azaz a nyilas hatalomátvétel után. Wallenberg az új magyar kormánnyal folytatott tárgyalásai során elérte, hogy a kormány elismerjen 4 500 darab Schutzpasst. Az okiratok által nyújtott védelemnek köszönhetően tulajdonosaik sokkal kevésbé voltak kiszolgáltatva a nyilas hatalom akcióinak, és őket nem deportálták.

Emellett Wallenberg felelt a nemzetközi gettóban (Szent István park környéke) található körülbelül harminc védett „svéd házért” is. Ezt a gettót a nyilasok hozták létre a nemzetközi védelem alatt álló zsidók számára. Az itt élők élelmiszer- és gyógyszerellátásához jól szervezett apparátusra volt szükség.

A koncentrációs táborok és munkatáborok felé vonatok és halálmenetek indultak. Wallenberg több alkalommal közbeavatkozott a vasútállomásokon és utak mentén. Védleveleket osztott ki, hogy minél több embert menthessen meg.

Wallenberg 1945. január 17-én tűnt el Budapestről. Az orosz katonai erők ekkor vonultak be Pestre. Wallenberg ekkor saját szabad akaratából látogatott el az orosz erőkhöz, és azt kérte, hogy vigyék az ország keleti részén lévő főhadiszállásra. Ezután tartóztatták le. Későbbi sorsa, és orosz fogságának története ismeretlen. Orosz közlések szerint 1947-ben kivégezték a moszkvai Ljubljanka-börtönben.

/Forrás/