Ismerkedésem következő célpontja a shinkendo, kicsit más mint a kendo, de azért rokon :)

A Shinkendo

BIO1

Obata Kaiso

A Shinkendo története

Egészen a XIX. század közepéig Japán katonai kormányzás alatt állt. A feudális uralkodó kaszt tagjait busiknak, népszerűbb nevükön szamurájoknak nevezték. A valódi politikai hatalmat a legfőbb katonai hadúr, a shogun birtokolta, aki a névlegesen uralkodó japán császár szolgálatában állt. A szamurájok hűbérúr-hűbéres rendszerben, egyfajta lovagi kódex szerint éltek (bushido), aminek legfőbb szabálya a feljebbvaló szolgálata volt, akár az életük árán is. A középkorban, egészen a XVII. század közepéig folyamatos polgárháborúk dúltak az országban a hatalom megszerzéséért a hűbérurak (daimjok) között. Jórészt ez volt az oka annak, hogy a szamurájok folyamatosan gyakorolták magukat a különféle harci technikákban, ezek közül is leginkább a kardvívásban. Bár az egyéb kultúrákban is fontos szerepet kapott a kard mind gyakorlati, mind mentális értelemben, de talán sehol sem volt annyira kiemelt szerepe, mint Japánban. A japán vívás technikái tehát a mai napig fennmaradtak és egyre népszerűbbek világszerte.

A XIX. század elején az utolsó shogun lemondott hatalmáról a Meiji császár javára, és a szamurájok előjogai megszűntek. Japán is csatlakozott az ún. “civilizált világhoz” és a technikai fejlődés útjára lépett. A II. Világháború befejeztével az ország amerikai ellenőrzés alá került, akik egy darabig megtiltották a harci művészetek gyakorlását. Később az aikido, a judo, a karate, a iaido, a kendo, stb. engedélyezett harcművészetek lettek, sőt igen gyorsan elindultak “világhódító” útjukra.

Az eredeti kardvívás (kenjutsu) már-már teljesen feledésbe merült és gyakorlatilag három részre szakadt. A három ág különböző arányban tartalmaz elemeket az eredeti egészből, jellemzőik leegyszerűsítve a következők:

  • iaido (formagyakorlatok, a kardhúzás technikái),
  • kendo (küzdelmi gyakorlatok, versenysport),
  • battodo (a kardhúzásból történő vágás technikái).
SHINKENV

SHIN * KEN * DO

OBATA TOSHISHIRO kaiso (a shinkendo alapító mestere), aki számos harcművészeti stílusban összesen mintegy 75 dannal (mesterfokozattal) rendelkezik, az Obata család történelmi hagyományait és kiterjedt harcművészeti tapasztalatait felhasználva újraegyesítette a kardvívás technikáit, és ez a SHINKENDO. Az összetett szó magyar feloldása:

  • shin = valódi, igazi, valóságos,
  • ken = kard,
  • do = út.

Obata mester nagyon átgondolt, sallangmentes, biztonságosan gyakorolható, racionális rendszert épített a hagyományos elemekből, és célja az volt, hogy az edzéseken körülbelül úgy történjenek a dolgok, mint 300 évvel ezelőtt. Ezért a shinkendo gyakorlatai – természetesen az autentikus stílusokon kívül – állnak talán a legközelebb azokhoz a technikákhoz, amelyeket a középkor harcosai gyakoroltak Japánban.

A Shinkendo részei

A stílus öt részre osztható, a gyakorlás maga pedig ezen öt összetevő egyensúlya (Gorin Goho Gogyo).

1. Suburi – alapgyakorlatok

Három elem együttesen adja a suburi technikákat, amelyek a vívás alapjai, és amelyek pontos elsajátítása a legfontosabb feladat:

  • ashisabaki (a lábmunka, igen hasonlít az aikidoból ismert lábmunkákra),
  • taisabaki (a test munkája, a törzs, a súlypont áthelyezése),
  • kensabaki (a kard használata).

2. Go ho Battoho – az ötféle kardhúzásból történő vágáskombinációk gyakorlatai

A katanát (a japán kardot) tradicionálisan mindig az övbe tűzve viselték, a test bal oldalán, élével felfelé. Ebből a pozícióból ötféleképpen lehet akadálytalanul kardot rántani, ezek a következők (a test körül balról jobbra haladva):

  • hidari kiriage (bal harántvágás felfelé, egy kézzel),
  • hidari katate nukitsuke (bal vízszintes vágás, egy kézzel),
  • hidari nukiuchi (bal harántvágás fentről lefelé, egy kézzel),
  • migi Kesagiri (jobb harántvágás, két kézzel),
  • hiratsuki (kardhúzás után szúrás, egy kézzel).

Gorin Goho Gogyo

3. Tanren gata – formagyakorlatok

A shinkendo formagyakorlatai kétféleképpen csoportosíthatók:

  • vágásvariációs formagyakorlatok (elképzelt célpontokra végrehajtott vágáskombinációk, és amelyek természetesen működőképesek valóságos célpontok esetén is),
  • küzdelmi formagyakorlatok (elképzelt ellenféllel vagy ellenfelekkel való küzdelmet modelleznek).

4. Tachi uchi – páros küzdelmi gyakorlatok

A tanulók bokutóval edzenek, és koreografált formákon keresztül gyakorlolják a küzdelem dinamikáját. A vágások és blokkok fokozatosan fejleszthetők a valóságos erejűre és gyorsaságúra. A távolság, a technika, a ritmus, a gyorsaság és az erő arányainak megértése évek munkáját veszi igénybe.

5. Tameshigiri – valóságos célpontra végrehajtott vágásgyakorlatok

Haladó szintű tanulók valódi, éles fegyverrel (shinken) végrehajtott vágásgyakorlatai. A célpontok lehetnek előre beáztatott, felcsavart gyékénytekercsek (tatami omote makiwaran) vagy zöld bambusz (taken).

Lajos Roland – Kottek Péter
2005. szeptember
/forrás/