1923. október 29.

Törökország köztársaság lesz

Az egykori birodalom köztársaság lesz. Első elnökévé a török nemzeti mozgalom vezetőjét, a `Törökök Atyjá`-nak nevezett Musztafa Kemál pasát választják. Kemál Atatürk a túlnyomóan török lakosú Anatóliában, 1919-ben a nemzeti mozgalom élére állt. A következő években valamennyi török többség által lakott terület függetlenségéért és szabadságáért harcolt, beleértve Isztambult és a Márvány-tenger melletti környéket is. Az ország többi részének sorsáról népszavazást javasolt. A következőkben Musztafa Kemál kiterjesztette befolyását egész Anatóliára, s a terület minden kapcsolatát elvágta az isztambuli kormánnyal. A vezetése alatt álló sereg csak a laussanne-i békekonferencia hatására fejezte be a harcokat. A tanácskozások eredménye: Törökország ismét birtokolja egész Kis-Ázsiát és Isztambult, a kis-ázsiai görög lakosság köteles kivándorolni Görögországba, de a balkáni államokban élő törökök közül is sokan költöztek át Anatóliába. Csak Moszul birtoklásának kérdése maradt tisztázatlan. Az olajforrásaiért gazdaságilag különösen kívánatos területet főként kurdok lakták, akik északon török uralom alatt álltak. A nacionalisták egyedül kivívott győzelme után a nemzetgyűlés 1923. október 29-én Törökországot köztársasággá kiáltotta ki és Musztafa Kemált választotta elnökévé. Az új főváros Ankara lett. Atatürk (a Törökök Atyja, ahogy a hívei nevezték) elhatározta, hogy az általa teremtett államot európaivá teszi. 1924. március 3-án, a nemzetgyűlés megszünteti a kalifátust. VI. Mohamed szultánt, akit már 1922-ben megosztottak a trónjától, kiutasítják az országból. Ezután április 20-án, új szövegű török alkotmányt bocsátanak ki. Külpolitikailag Kemál Atatürk megegyezésre törekszik az első világháborúban győztes hatalmakkal.