Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Nofertiti lenne Tutanhamon anyja?

Egy régi nagy kedvenc témámban merült fel új feltételezés, anno nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy elemztem Tutanhamon családfaját, kutattam a témában, családfákat rajzoltam, minden létező dokumentum filmet megnéztem. Most itt egy kis újdonság, váratlan fordult:

Egy francia genetikus szerint Tutanhamon anyja Ehnaton egyik unokatestvére, Nofertiti, a fáraó főfelesége volt. A szakember kutatásának köszönhetően újabb részletekre derült fény a gyermekfáraó kevéssé ismert életével kapcsolatban.

Az utóbbi években egyre több genetikai kutatás próbálta megfejteni, hogy kik lehetettek az ókori Egyiptom leghíresebb uralkodójának, az elsősorban páratlan sírhelyéről ismert gyermekfáraó, Tutanhamon szülei. A korábbi DNS-vizsgálatok szerint a XVIII. dinasztia fáraójának apja Ehnaton, anyja pedig Ahet-Aton építőjének – eddig ismeretlen – testvére volt.

Marc Gabolde genetikus cáfolja az eddigi eredményeket, s az új genetikai bizonyítékok nyomán azt állítja, hogy Tutanhamon anyja nem Ehnaton testvére, hanem főfelesége, a gyönyörű mellszobráról híres Nofertiti (Nefertiti, Nofretete) királyné volt. Azt eddig is tudtuk, hogy Nofertiti Ehnaton neje (és unokatestvére) volt, s hogy hat lánygyermeket hozott a világra, Gabolde azonban úgy véli, hogy a királyné egy fiúval is megörvendeztette házastársát – ő lett volna Tutanhamon.

Gabolde szerint a megvizsgált DNS-ek hasonlósága azon alapszik, hogy három generáción át is unokatestvérek házasodtak egymással a királyi családban, ezáltal a harmadik generációban „az unokatestvérek DNS-e között olyan a hasonlóság, mintha testvérek lennének” – fogalmazott a genetikus.

Tutanhamon a XVIII. dinasztia egyik utolsó fáraója volt, i.e. 1333 és 1324 között uralkodott a Nílus menti birodalomban. Nyolc-kilenc éves korában került a trónra Tutanhaton néven. Uralkodásának második évében, a megváltozott belpolitikai helyzetben, az úgynevezett Amarna-kor végét jelző gesztussal nevét Tutanhamonra változtatta, udvara pedig Ahet-Aton (El-Amarna) városából visszaköltözött Thébába.

Uralkodásának kevés további eseménye ismert, fiatal kora miatt tényleges hatalma nem volt. Építményeit az utódok kisajátították, neve kimaradt a későbbi királylistákból. A Királyok Völgyében épült sírját (KV62), amely elkerülte az utódok és a sírrablók figyelmét, Howard Carter brit régész Lord Carnarvon támogatásával 1922. november 4-én fedezte fel.

Gabolde egyéb érdekességgel is szolgált minapi harvardi előadásában. A genetikus úgy véli, hogy Tutanhamon nevezetes sírja eredetileg nem temetkezési célból készült. Az "igazi" sírhelyen ugyanis még javában folytak az építkezések, amikor a fáraó – máig tisztázatlan körülmények között – 19 éves korában elhunyt, s azt valahol a Nílus mentén, a Királyok Völgyében kell keresni.

A feliratok és képi ábrázolások alapján Gabolde azt állítja, hogy Tutanhamon hadjáratot szervezett a mai Szíria területére, de ebben valószínűleg személyesen nem vett részt. A szakember szerint 1922-ben egy ismeretlen aranysólyom-fejes csat is előkerült a gyermekfáraó sírjából, azonban ez azóta elveszett; az értékes leletet egy magángyűjtő vette meg, akinek maga Carter adhatta el, hogy a befolyt pénzből állni tudja egy későbbi műtétjét. /Forrás/

Tutanhamon utolsó őre

Hét évig őrizte Tutanhamont és a gyermekfáraó kincsét a Howard Carter brit felfedező mellé rendelt kalandos életű férfi. Nem csupán a mesebeli szám miatt sántít a sokak által egyszerű szélhámosnak tartott brit katona ellentmondásokkal teli története, bár annak részletgazdagságát még a szkeptikusok is elismerik.

A foszlott, fekete öltönyt viselő, alacsony, kerekfejű ember 1968 karácsonyán viharzott be a Daily Mail szerkesztőségébe. Richard Adamson elmondta, hogy 1922-ben az egyiptomi Luxorban tartózkodott Howard Carter régész oldalán, s arra a felvételre lenne szüksége, amelyet akkor készített. Adamson – saját bevallása szerint – Tutanhamon sírjánál „rendőri” feladatot látott el, korábban pedig az egyiptomi brit uralom megdöntésén fáradozó Wafd párt tagja volt. „Olyan információkat adtam át, amelyek 28 egyiptomi letartóztatásához vezettek, közülük négyet ki is végeztek. Megbélyegzett embernek számítottam, így jobb is volt, hogy elküldtek Kairóból” – kezdte ecsetelni a férfi.

A hatóságok egy batyuval útnak indították, s feltették a Luxor felé tartó vonatra, hogy aztán csatlakozzon Carterhez és a brit régész patrónusához, Lord Carnarvonhoz a Királyok Völgyében. Carter beleegyezett, hogy felvegyék mellé a férfit, akinek feljegyzéseket kellett készítenie a régész napi ásatásairól. Adamson éppen Károly hercegtől érkezett a lap szerkesztőségébe; állítása szerint mondanivalójával annyira elbűvölte a trónörököst, hogy az eredetileg egy órásra tervezett beszélgetésből végül négy óra lett. A Daily Maillel pedig azért akarta felvenni a kapcsolatot, hogy a felfedezésről a Királyok Völgyében forgatott filmhez beszerezze a szükséges anyagokat.

Az egyik kép történelmi pillanatot örökített meg: ezt Adamson egy nappal az előtt készítette, hogy Carter felfedezte a Tutanhamon sírjához vezető átjárót. Mivel röviddel a felvétel megszületése után az egyiptomi munkások újra betemették a lépcsőfokot, ez azt jelenti: Adamson ébersége és ravaszsága vezethette el Cartert a sírhoz – így ha nem mutatta volna meg a régésznek a felvételt, az ásatás idejére szóló licenc lejár, Carter pedig üres kézzel távozik.

Adamson 1922. november 3-án örökítette meg a történelmi mozzanatot; mint fogalmazott, már-már a 24. órában. John Bull típusú kamerájával dokumentálta az ásatást, a képeket pedig a Luxor melletti Winter Palace Hotelben hívta elő. Egyszer észrevette, hogy három egyiptomi munkás éppen befed egy nagyobb szikladarabot. „Akkor azt láttam, hogy kőtörmeléket pakolnak rá, s másik irányban kezdenek ásni” – emlékezett vissza Adamson. Még mielőtt azonban a műveletet befejezték volna, a szemfüles férfi lencsevégre kapta a pillanatot.

A teljes cikk a Múlt-kor őszi számában található.