Negyven éve, 1973. január 27-én írták alá Párizsban azt a békeszerződést, amely hivatalosan is lezárta az Egyesült Államok részvételét a vietnami háborúban. A párizsi megállapodás létrehozásában játszott szerepéért abban az évben Henry Kissinger, Richard Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója és az Észak-Vietnam részéről a tárgyalásokat vezető Le Duc Tho kapta meg a Nobel-békedíjat. Maga a vietnami konfliktus csak két évvel később, 1975. április 30-án ért véget, amikor az észak-vietnami csapatok bevették a déli fővárost, Saigont.

 

A korábban francia uralom alatt álló délkelet-ázsiai országban a II. világháborús japán megszállás után, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amelynek Ho Shi Minh lett az elnöke. 1945 decemberében a visszatérő francia csapatokkal szemben kitört az első indokínai háború, amelynek végén 1954-ben Dien Bien Phunál a vietnamiak arattak döntő győzelmet.

Az 1954 júliusában aláírt Indokína-szerződésben Franciaország elismerte Vietnam, Laosz és Kambodzsa függetlenségét, és kivonta csapatait. Vietnamot a 17. északi szélességi foknál demarkációs vonallal ideiglenesen kettéosztották a kommunista vezetésű északra és a Bao Dai által kormányzott délre. 1956-ra szabad választásokat terveztek az egész állam kormányformájának megállapítására, ezt azonban Dél-Vietnam és az ott mind nagyobb befolyást szerző Egyesült Államok megakadályozta. 1955-ben kikiáltották a Dél-Vietnami Köztársaságot, nem sokkal később megjelentek az első amerikai kiképzők az országban. Az északi kommunista kormányzat támogatását élvező Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front 1961-ben kezdte meg a partizánharcot, ekkor szállították az amerikai hadsereg első nagyobb harci egységeit Vietnamba, de még nem vetették be őket.

Az 1964. augusztus 2-i tonkini incidens után, amikor három észak-vietnami őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót, az Egyesült Államok légitámadásokat indított Észak-Vietnam ellen, majd augusztus 7-én a kongresszus szabad kezet adott Lyndon B. Johnson elnöknek a haderő bevetésére. Az amerikai katonák létszáma 1964-68 között 25 ezerről 540 ezerre nőtt (a háború idején összességében több mint két és félmillió katona szolgált itt), de sem napalmmal, sem a legkorszerűbb fegyverekkel nem tudták megtörni a vietnami ellenállást. A kommunisták 1968 februári Tet-offenzíváját az amerikaiak csak nagy áldozatok árán tudtak visszaverni, hatalmas felháborodást keltett az 1968 márciusi, amerikai katonák által rendezett vérfürdő is, az egyre növekvő veszteségek miatt szaporodtak a háborúellenes tüntetések.

Miután Johnson elnök háborús politikája teljesen elvesztette a közvélemény támogatását, 1968 májusában Párizsban béketárgyalások kezdődtek az amerikai, a dél-vietnami és az észak-vietnami fél között, ezek azonban csak döcögve haladtak. Az 1969-ben hivatalba lépett Richard Nixon elnök az amerikai jelenlét csökkentésére törekedett, miközben a háború átterjedt Laoszra és Kambodzsára is. Az Egyesült Államok "vietnamizálással" próbálkozott, azaz helyi csapatokkal akarta kiváltani saját katonáit, akik egyre kilátástalanabbnak érezték helyzetüket, moráljuk mélypontra süllyedt.

A veszteségek, amelyek a háború hevességéhez képest élőerőben csekélyek, az amerikai közvélemény tűrőképességéhez képest azonban nagyok voltak, a hazai és a nemzetközi tiltakozás a háború befejezése felé nyomta az Egyesült Államokat. Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó és az észak-vietnami Le Duc Tho titkos tárgyalásain 1972 végére körvonalazódott az egyezség, amelyet végül 1973. január 27-én írtak alá. A békeegyezmény (fegyverszüneti megállapodás) értelmében azonnali tűzszünet lépett életbe, március 29-ig ki kellett vonni az utolsó amerikai katonát is. A dokumentum biztosította Dél-Vietnam önrendelkezési jogát, de engedélyezte a délen tartózkodó északi csapatok maradását is. Az amerikai hadifoglyokat szabadon engedték, a végrehajtást egy nemzetközi bizottság felügyelte, amelynek magyar tagjai is voltak. Az egyezményt kimunkáló Kissinger és Le Duc Tho 1973-ban megkapta a Nobel-békedíjat.

A magára maradt Dél-Vietnam még több mint két évig kitartott, a vietnami háború 1975. április 30-án Saigon feltétel nélküli kapitulációjával ért véget. A két országrész 1976 júliusában a Vietnami Szocialista Köztársaság néven egyesült. A háborúban az Egyesült Államok 58 ezer katonát vesztett, költségei 135 milliárd dollárra rúgtak. A vietnami katonai és polgári áldozatok számát több millióra teszik, az anyagi kár felmérhetetlen. A vietnami háború volt az Egyesült Államok történelmének első veresége, amelynek traumáját az amerikaiak máig sem tudták igazán feldolgozni.

/Forrás/