Hisztorianusz blogja

Historia est magistra vitae... "A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt." /Goethe/

Feedek
Megosztás
Kedvenc zenéim


Bemutatkozás

Kedves ide látogató idegen/ismerős!
Először is remélem örömöd leled a blogomban, és talán remélhetem, hogy újra erre tévedsz, ha unatkozol... ;)
A blog jelmondata: Historia est magistra vitae...azaz a történelem az élet tanítómestere, de nem csak ennyi, több ennél, a történelem, ami mindannyiunkat láthatatlan szálként kapcsol össze.
Annak az embernek nem lehet jelene, jövője, akinek nincs múltja...ebben a blogban tehát a múlttal, a történelemmel foglalkozunk, hogy megismerjük a múltunkat...:)
*Ha esetleg hibát vétenék bejegyzéseimben előre is elnézést kérek, de nem vagyok történész, még bölcsész hallgató sem, csupán egy diáklány, akinek nagy-nagy szerelme a történelem... <3 :)""

Hisztorianusz

Kedvenc idézeteim

"A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében" /Eleanor Roosevelt/

"Változtatnom kell, követnem kell az álmomat, egy álmot, amely gyerekesnek tűnik, nevetségesnek, megvalósíthatatlannak, amelyre mindig is vágytam, de nem volt bátorságom megvalósítani." /Paulo Coelho/
"Barátból és könyvből keveset gyűjts, de az mind jó legyen." /közmondás/

És néhány idézet, a kedvenc "filozófusomtól" Albert Einsteintől:
"Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat."
"A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó."
"A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot."
"A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
"Isten ravasz, de sohasem rosszindulatú."

Címkefelhő

Igaz a viking napkőről szóló legenda

Először találtak fizikai bizonyítékot a tengeren való navigáláshoz használt viking napkövek létezésére.

Egy viking legenda szerint izzó követ kellett a nap felé tartani, s az égitest még a legsűrűbb köd ellenére is megmutatta magát. Ez elsőre varázslatnak tűnik, a tudósok azonban miután megmérték a fény tulajdonságait, kijelentették: a polarizált fény – amely ugyanúgy viselkedik, mint a mitikus kristály – segíthette a hajósokat az Atlanti-óceán átszelésében.

A Skandináviából érkező, Észak-Európát, a brit szigeteket és az Atlanti-óceán északi felét 750 és 1050 között pusztító és meghódító harcosok jól képzett tengerészek voltak, könnyedén teljesítették a Norvégia, Izland és Grönland közötti több ezer kilométeres távokat. A nyári hajózási szezon alatti folyamatos napfény azonban megakadályozta őket abban, hogy a csillagokat használják, ráadásul akkor még a mágneses iránytűt sem fedezték fel Európában.

A Sigurd nevű harcosról szóló izlandi saga egy bizonyos sólarsteinn-nek (napkő) nevezett tengerészeti eszköz meglétére utal, amelyet a hódító utak során használtak. A történet szerint Olaf király a nap elhelyezkedéséről konzultál Sigurddal, s hogy megadja a választ a kérdésre, „Olaf megragadta a követ, felnézett az égre és meglátta honnan jön a fény, hol van a láthatatlan Nap”. 1967-ben egy dán régész, Thorkild Ramskou úgy gondolta, hogy ez a kő egy polarizált kristály lehetett, például az ún. izlandi kristály, a kalcit egyik átlátszó formája, amely nagyon gyakori Skandináviában.

Azt, hogy a vikingek napkövet használtak útjaik során, már régóta gyanították, de ez az első alkalom, hogy fizikai bizonyítékot találtak a létezésére. A hat rombuszlappal, kétféle éllel, kétféle csúccsal rendelkező romboéder kristályt búvárok találták meg a La Manche-csatornában található kis sziget, Alderney mellett egy 1592-ben elsüllyedt hajón. A kő mellett egy pár navigációs körző is volt, ami azt sugallja, hogy a becses tárgyat a navigációs eszközökkel együtt tárolták – közölték a Rennesi Egyetem kutatói.

A kémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a kő egy izlandi kristály, ami azért érdekes, mert eddig egyetlen ilyen leletet sem találtak a vikingek által alapított településeken. A régészek hozzátették: nem valószínű, hogy valaha előkerül egy komplett kristály a sírmellékletekből, mivel a vikingek általában elhamvasztották a halottakat. /Forrás/

Sok volt a nő a viking hódítók között

Egyre több viking sírról derül ki, hogy nőket temettek oda, ami megváltoztatja a középkori hódítások férfidominanciájáról kialakult téves képet.

A vikingek 900 körül hódították meg Anglia keleti felét, miután a nyolcszázas években két nagyobb inváziót is vezettek a szigetország területére. A hódítók később megalapították a saját középkori királyságukat is, Danelagh néven – olvasható az Angolszász Krónikákban.

„Van néhány régészeti bizonyítékunk arra nézve, hogy nőket temettek ide – például ovális alakú melltűk árulkodnak erről –, de az ilyen jellegű leletek száma elenyésző. Nehéz datálni a modern populációk DNS-mintáit, a hely- és személyneveket, mivel ugyan bizonyos időszakokban nők is vándoroltak Angliába, de jóval kisebb számban, mint a férfiak” – írja tanulmányában Shane McLeod, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa.

Mostanában azonban egyre több női viking sír kerül elő Nagy-Britannia keleti részéről – jegyzi meg McLeod. „Az északi stílusú ékszerek gyakori előfordulása az elmúlt két évtizedből azt jelzi, hogy nagyobb számban érkezhettek a szebbik nem képviselői a szigetre. S valóban, egyre több női ruházati kellék kerül elő, mint férfi” – folytatódik a tanulmány.

A kutatás tizennégy viking sír megvizsgálására terjedt ki; ebből hat nőé, hét férfié volt, egyet még nem tudtak meghatározni – a háborús időkben történt temetkezés gyakorta vezeti félre a kutatókat a viking hódítók nemének meghatározásában. „Ezek az eredmények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy téves az a nézet, amely szerint a bevándorlók többségében férfiak lettek volna” – olvasható a tanulmányban.

A nők sokkal nagyobb számban kísérhették el a férfiakat a hódításkor, mint azt korábban feltételezték – jutott a konklúzióra McLeod, aki 30-50 százalékra teszi a gyengébbik nem arányát. /forrás/